- Milyen volt? - Pocsék. - Ne mondj ilyet! Miért? - A hangosítás miatt. Nem volt kontroll. Nem tudom, hogy kinn mit lehetett hallani, de színpadon mi semmit. - Az gázos.
Messziről látszik rajtuk, hogy metált játszanak. Viccesen pontosítanak: „Igazából trash-metálnak hívják. És amit mi játszunk, az tényleg szemét.” Feketében mindenki, a frontember pólóján öles vörös betűkkel a zenekar neve: Black Crow.
- Az első zenekarnak mindig nehéz. Őket a legnehezebb behangolni. De azért mi már játszottunk ennél rosszabb helyen is. - Hát igen, a Shanti már játszott egy-két koncerten. Szombathelyen és Kőszegen is rendszeresen fellépnek. Mégis megleptek, hogy nem a koncertjeikről megszokott Pancsoló kislány feldolgozást választották, pedig én úgy indultam útnak, hogy ez lesz az este egyetlen biztos pontja.
Újabb váratlan fordulat, hogy az egész zenekar ingben és nyakkendőben feszített. Mintha egy meghallgatásra jöttek volna. Persze, erről is van szó. Mellesleg ők büszkélkedhettek az egyetlen női fellépővel az egész társaságból. (És tovább is jutottak, hasonlóan a szombathelyi elődöntőben játszott Sunflowerhöz, akik szintén női énekessel villogtak. Na? Érdemes elgondolkodni…)
Mintha a szintén metálfeketébe öltözött Prophecy alatt a nézőközönség lassú, de biztos gyarapodásba kezdett volna. Bár nincs túl sok hely, úgyhogy csak módjával tudnak gyarapodni. Szegény zenészcsírák is úgy játszanak a nekik kijelölt sarokban, mint a heringek a dobozban. A zsűri velük szembe, a helyhez mérten tisztes távolságból kis asztal mögül vizslatja őket, a nézők meg próbálnak nem nagyon bekerülni közéjük. Hát, nem épp koncertezésre találták ki a várat, színpadnak sincs hely az alacsony belmagasság miatt.
De ez senkit sem zavar, ettől van a koncertnek olyan kőszegi hangulata. Egyenruhás ruhatáros-nénik helyett két fogas volt beállítva az előtérbe, és mindenféle pecsét meg jegyfelmutogatás nélkül mehettünk ki-be. Mégse tűnt el semmi, és mindenki megvette a jegyet. Sokkal kényelmesebb is így, gondolom mindenkinek. Illik is egy olyan városhoz, ahol becsületkasszába potyogathatjuk a pénzünket a házak elé kirakott gyümölcsökért, virágokért.
- Mi a titkotok? - Nincs titkunk. - De egy éve zenéltek csak együtt, és ti voltatok a legjobbak! (magánvéleményemet később a zsűri döntése is megerősítette) - Hát, a Beni seggén van egy várakozni tilos tetoválás. - Mi? - Aha, tényleg van rajta – erősíti meg Beni, a LunchBoxból - Most komolyan? Mutasd meg! - Nem, nem, igazából csak vicc volt.
Lehet az a titkuk, hogy sok hülyeséget tudnak összehordani. Lehet, hogy zenés aláfestéssel ellátott köszönetnyilvánítás (a szervezőknek) és bíztatás (a többi csapatnak). Lehet, hogy az énekes Freddy Kruegeres pólója. De a legvalószínűbb, hogy tényleg tudnak zenélni.
A Radioaktív levezetése alatt a közönség beleélése a tetőfokára hágott. Néhányan elöl még a fejükkel is bólogattak! Közben a dolguk-végzett bandák szépen letelepedtek hátrébb, egy-egy nagy asztalhoz a szűk rajongó körrel és ismerkedni kezdtek a szervezőktől kapott papírzacsikkal. - Mi van benne? - Fű, kokain, ilyesmi. - De ennyi? (a zacskó elég nagy volt, és feltűnően dudorodott) - Aha. Amúgy csak szendvicsek.
Bár a zsűri állítólag nem értett egyet teljes létszámban az eredménnyel, én meg voltam vele elégedve. Így végül a 2009-es Ifjúsági Tehetségkutató Verseny kőszegi elődöntőjén a LunchBox első, a Shanti második helyen jutott tovább, ami azt jelenti, hogy 28-án találkozhatunk velük a döntőben a szombathelyi OÁMKban. A Black Crownak, a Prophecynek és a Radioaktívnak maradt a sok gyakorlás és a jövőre újrapróbálkozás lehetősége.
