Az alábbi történetet olvasónktól kaptuk. Úgy tűnik, ebben az esetben is érvényesült Murphy törvénye, mely szerint "ami elromolhat, az el is romlik". A főszereplő egymás után gabalyodott bele a hivatali ügyintézés bonyolult szálaiba. A levelet szó szerint idézzük:
A vevőnek hamis volt a lakcíme
Történetünk hőse, nevezzük Gizellának, eladásra hirdette forgalomból kivont, törött személygépkocsiját. Hirdetésére többen is jelentkeztek, végül az első vevő elvitte az autót, szabályosan megkötött szerződéssel.
Gizella bement az okmányirodába érvényesíttetni az adásvételi szerződést, hogy eladott járműve lekerüljön nevéről. A problémák itt kezdődtek: a hivatal ügyintézője ugyanis nem volt hajlandó érkeztetni az okiratot, mondván, hogy szerintük a vevő címe fiktív, ezt fél éve rögzítették, de menjen el a rendőrségre, jelentse be az esetet.
Gizella jogkövető állampolgárként elzarándokolt a következő hivatalba, ahol közölték vele, hogy ők nem tehetnek semmit, a lakcímnyilvántartás és az esetleges anomáliák kiszűrése a kormányhivatal dolga, ennek ellenére sorra küldik hozzájuk a hasonló módon pórul járt állampolgárokat.
Így aztán történetünk egykor szorgosan dolgozó - ma már kisnyugdíjas - hőse innen is dolgavégezetlen távozott "az államilag biztosított, ingyenes testedzés jóleső fáradtságával".
Egy órával az adás-vétel után már az M86-oson volt a kocsi
Az élet végtelenül humoros forgatókönyvírója nemsokára egy fizetési felszólítással jelentkezett, amely szerint Gizella gépkocsija eladása után egy órával érvényes matrica nélkül használta a 86-os gyorsforgalmi utat.
Bizonyító erejű fényképet – vagy bármi mást – természetesen nem mellékeltek hozzá. Később, külön kérésre ezt megküldték, gondosan levágva a képről a jármű felső részét, amely bizonyítaná az elkövető kilétét, mert az, ugye, jogállamban miért is számítana?
Újabb zarándoklat a nagyhatalmú állam egyik behajtócégéhez, a Nemzeti Útdíjfizetési Szolgáltatóhoz (NÚSz)(érezzük nevében az iróniát?). Itt az ablak mögött ülő hölgy kikérte magának a felháborodást, és közölte, hogy őket nem érdekli, ki vezette a gépkocsit, csak az, hogy kinek a nevén volt a szabálysértés pillanatában.
A "szolgáltatót" csak az érdekli, hogy valaki kifizesse a bírságot
Közölte, hogy panaszosunk kikérheti a képet, de az semmin nem változtat, ha a gépkocsi nem az ő nevén volt. Fizessen és kész, ha csak nem érkezteti a Kormányhivatal a szerződést. Vajon hasonló módon viselkedett volna, ha történetesen őt károsítja meg valaki?
Ezután ismét a rendőrség következett, ahol ellenőrizték a vevő adatait, és közölték, hogy a személy adatai a nyilvántartás szerint rendben vannak, az említett dátum óta is ugyanazok. De az elképzelhető, hogy már keresték, és nem találták az adott címen, ezért a kormányhivatal azt érvénytelennek tekinti, és ezt bejegyezte.
Ők viszont nem tehetnek semmit, minden szabályos, a Kormányhivatalnak kell intézkednie, illetve panaszosunk indíthat polgári peres eljárást. Emlékezzünk: a NÚSz nem ad ki használható fényképet!
Happy end
Gizella ezután ismét elzarándokolt a méltóságos HIVATAL-ba, ezúttal az osztályvezetőhöz, aki sokkal segítőkészebbnek bizonyult az ügyintézőnél. Ő sem értette, a rendőrség miért tekinti érvényesnek az érvénytelen lakcímet.
Miután szintén méltatlankodott egyet a feldúlt ügyfélre, hogy ők igyekeznek segíteni, pedig ez esetben nem is akadt volna homokszem a gépezetben, egyórás futkosás és három másik alkalmazott segítségével elvégezte az ügyintéző egyébként pár perces munkáját, így a történet végül happy enddel zárult.
Gizella végre megkapta az érkeztetést, amivel újra elmehetett a SZOLGÁLTATÓ-hoz, ahol végre kegyesen törölték a rá kirótt büntetést.
Olvasónk kérdései:
Végül, az eladás mellett, már ne is gondoljunk arra, mi vár ránk a szolgáltató államban, ha ellopják autónkat, aztán, mire észrevesszük és bejelentjük, valaki fizetős utakon elszáguld vele az ország túlvégébe…
