Weboldalunkon cookie-kat használunk, melyek célja, hogy teljesebb szolgáltatást nyújtsunk látogatóink részére. További információ

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Visszatért a legfélelmetesebb horrorbohóc

Még órákkal a film után is olyan érzésem volt, mintha valami durva extrém sportot űztem volna huzamosabb ideig.
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Stephen King művei fénykorukat élik a mozikban és a tévéképernyőkön egyaránt. Ezt a trendet erősíti az is, hogy november hetedikén még egy King-adaptációt kapunk, ami a már klasszikussá vált Ragyogás folytatása, az Álom doktor. Jelen cikkünk azonban nem Danny Torrance-ről, hanem a Vesztesek Klubja tagjairól szól. Két éve hatalmas siker lett az Az első része, amiben hét kiskamasz problémáit és a rémisztő Pennywise elleni küzdelmét követhettük végig. A retró életérzés, a szerethető karakterek és horror nagyon bejött a nézőknek. Szinte már törvényszerű volt, hogy elkészítsék a folytatást, már csak azért is, mert King könyve is folytatódik.

Pennywise továbbra se ismer kegyelmet
forrás: Internet
A szabad sajtó nem létezhet nélküled. Támogasd a Nyugat.hu-t!
Támogatom

Az Az: Második fejezet sztorija 27 évvel később játszódik a két évvel ezelőtti filmhez képest. A gyerekek már felnőttek, van aki íróként, kockázatelemzőként vagy éppenséggel vállalkozóként éli egyszerű kis életét. Egy nap azonban fiatal éveik központjában, Derryben egyre több gyerek tűnik el rejtélyes körülmények között. Mike nem felejtette el fogadalmukat, miszerint, ha Pennywise újra feltűnne, akkor végeznek vele. Össze is rántja a csapatot, akik bár nehezen, de részt vesznek a horrorbohóc elleni harcban.

Külön piros pont jár a készítőknek, amiért elég komoly mitológiát alkottak a bohócnak. Joggal mondható, hogy ez a természetfeletti entitásos szál klisé, de mégis beleillik a filmbe. Továbbá ugyan véget ért a történet, de egyes hírek szerint további előzményfilm érkezhet, aminek kedvenc bohócunk lesz a főszereplője. Ezt a természetfelettiséget ki is használják a filmben, ugyanis különféle borzalmakban ölt testet Pennywise. Az pedig csak hab a tortán, hogy a CGI (számítógépes effektek) nagyon is valódinak érződik.

Hőseinknek ezúttal is meggyűlik a baja a gonosz bohóccal
forrás: Internet

Ami felett nem tudok szemet hunyni, az maga a történet. Mégpedig azért mert bár működik és élvezhető, de alig tér el az előző film cselekményétől. Szinte minden fontosabb momentum ugyanúgy történik, mint a két évvel ezelőtti alkotásban. Erre a sok flashback pedig rá is erősít. És el is érkeztünk a második negatívumhoz, ami pedig a túlzott nosztalgia. Teljesen megértem hogy a világban, pláne egy ilyen filmben fontos elem a múltba való menekülés. De a rendező itt kicsit átbillen a ló túloldalára, és kötelezően átismételteti a nézővel korábbi filmjének egyes pillanatait. Mintha nem emlékeznénk rá, hogy mit láttunk korábban.

De aggodalomra semmi ok, ugyanis bőven vannak pozitívumok is. Az egyik legnagyobb dicséret a film castingosát illeti, aki egészen elképesztő módon talált rá a gyerekek felnőtt megfelelőire. Ilyen parádés castingot nagyon ritkán látni. Komolyan, már azon gondolkodtam, hogy mindegyik gyerekszínészről lementek egy képet és 20-30 év múlva megnézem, hogy mennyire hasonlítanak az egykori hasonmásaikra. Színészek közül leginkább Jessica Chastaint, James McAvoyt és Bill Hadert emelném ki. Viszont van nekünk egy Bill Skarsgårdunk is, aki valami egészen elképesztően játssza az őrült, ám annál félelmetesebb bohócot.

Fantasztikus munkát végeztek a casting során
forrás: Internet

A zene alig tetten érhető a film alatt. Végig megbújik a háttérben és nem is kíván előrelépni. Ami számomra meglepő volt, hogy bár a félelemfaktort leginkább a jumpscare-ek tartják fent, mégis működik. Ez pedig elég szokatlan, ugyanis nem vagyok híve ennek az olcsó fogásnak. De itt mégis belefér és nem húzom a számat - azután, hogy persze kipihentem a hirtelen jött ijesztést -, hogy bedőltem neki. Valószínűleg ez azért van, mivel a rendező helyezett történetet és karaktereket a filmbe, nem pedig csak a néző beparáztatása a cél. Ami pedig szintén dicséretes, az a humor. Ennek fő forrása a felnőttként humoristaként dolgozó Richie, de a többi karakter is elsüt egy-egy könnyítő poént, ami után a néző újra nyugodtabb állapotba kerül.

Akik már látták a filmet, mind azt mondják, hogy a folytatás gyengébb lett, mint az előzmény. De ezzel nem értek egyet, mert még órákkal a film után is olyan érzésem volt, mintha valami durva extrém sportot űztem volna egy huzamosabb ideig. Csak úgy dübörgött a testemben az adrenalin, de ugyanakkor egyfajta megkönnyebbülést is éreztem. Ez utóbbi valószínűleg azért van, mert ha hihetünk az internetnek és az esetleges kutatásoknak, akkor ez a horrorfilmek velejárója. Mivel bár átéljük a sok borzalmat és a főszereplőkkel, de az agyunk tudja, hogy a való életbe mégse történhet meg velünk hasonló.

Az Az: Második fejezet egy élvezhető és értékes horror, szerethető karakterekkel, és ami a legfontosabb: történettel. Hétvégi vagy akár egy húzósabb nap után fantasztikus kikapcsolódási lehetőség. Bármennyire is furcsa, de a film végén még le is vonhatjuk a tanulságot. És azt még nem is mondtam, hogy a szemfülesek két cameót is észrevehetnek a közel három órás filmben.

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is facebook messengeren ide kattintva vagy emailben: jelentem@nyugat.hu
Hirdetés
Hirdetés

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Kultúra

Hirdetés