Ahogy az sejteni lehetett, a szélsőjobboldali-populista Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) behúzta a 2024-es parlamenti választásokat Ausztriában. Nem nagy történet, nem most fordul elő először a történelem során, hogy a szélsőjobb kerül hatalomra a sógoréknál. Másrészt pedig ez a győzelem sehol sincs például a Fidesz kétharmadához képest, mert egyik pártnak sem lett többsége az osztrák alsóházban, a Nationalratban.
A végső győztes úgyis az lesz, aki a koalíciós tárgyalások során meg tudja keverni a paklit. Az FPÖ 28,8 százalékkal lett első, de szorosan mögött végzett a jobbközép Osztrák Néppárt (ÖVP), de az Osztrák Szociáldemokrata Párt (SPÖ) sincs nagyon lemaradva, ők 21,1 százalékot szereztek. Rajtuk kívül még két párt, a liberális Új Ausztria (Neos) 9,2 százalékkal és a visszaeső Zöldek (Grüne) 8,3 százalékkal tudták megugrani a bejutáshoz szükséges küszöböt.
Így még bármi megtörténhet a ki kit utál többé-kevésbé nevű játékban, ahol bárki kigolyózhat bárkit, de azért sanszos, hogy végül összenő, ami összetartozik és lesz egy jobbos nagykoalíció.
De, ami sokkal beszédesebb volt, az Herbert Kickl beszéde a győzelem után. Egyrészt megköszönte Jörg Haidernak, és feltételezi, hogy a 2008-ban autóbalesetben elhunyt politikus biztosan büszke lenne rájuk. Másrészt pedig
említett egy nehéz hátizsákot, amit büszkén fognak viselni.
A hátizsák pedig telis-tele van Jörg Haider politikai örökségével, aki nemcsak az első populista politikus volt, hanem vélhetően meleg és nemzetiszocialista egyszerre. De, lássuk, milyen karrierívet futott be Jörg, míg 2008. október 11-én éjjel egy autóbalesetben életét vesztette.
A nagy nemzetiszocialista család
A történetünk a Felső-ausztriai Bad Goisernben kezdődik, 1950. január 26-án. Ezen a napon látta meg a napvilágot Jörg Haider egy ízig-vérig nemzetiszocialista családban. Édesapja cipész, aki többször volt a fronton a második világháborúban és az Ausztriában betiltott, illegális NSDAP-nak (Nemzetiszocialista Német Munkáspárt) is a tagja volt. Az édesanyjától sem álltak távol a náci eszmék, ő a Német Lányok Szövetségének (Bund Deutscher Mädel, BDM) volt a tagja, ami a nemzetiszocializmus időszakában a Hitlerjugend női ágának felelt meg.
A kis Jörg a szülőfalujában járta ki az általános iskolát, majd 1968-ban Bad Ischlben érettségizett. Ezek után letöltötte az egyéves polgári szolgálatát, majd a Bécsi Egyetem jog- és államtudományi karának hallgatója lett. 1973-ban lediplomázott, majd ezt követően a kar állam- és közigazgatási jogi intézetében dolgozott, mint Günther Winkler professzor asszisztense.
1971 és 1975 között már az FPÖ ifjúsági szervezetét vezette, ezt követően 1979-ben beválasztották az osztrák nemzetgyűlésbe. 1983-ban az FPÖ ugyan kormánykoalícióra lépett az SPÖ-vel, de ez a döntés nem aratott osztatlan sikert a párton belül. Jörg Haider egyből a párt liberális szárnyának egyik legnagyobb kritikusa lett.
Ez odáig fajult, hogy Haider 1986-ban az FPÖ nacionalista szárnyának közreműködésével megbuktatta Norbert Steger pártelnököt. Erre válaszul Franz Vranitzky kancellár felmondta a kormánykoalíciót. Az időközi választásokon az FPÖ megduplázta a támogatottságát.
A kormányzó színre lép
Az ÖVP segítségével Karintia kormányzójává választották 1989-ben, hogy két évvel később egy bizalmatlansági indítványon el is bukja ezt a pozíciót. Az indítványt azért nyújtották be ellene, mert Haider az egyik tartományi gyűlésen azt mondta, hogy a Harmadik Birodalomnak rendes foglalkoztatáspolitikája volt, nem úgy mint az akkor bécsi kormánynak.
A külpolitikában azonban már megmutatkozott a kettőssége, hiszen 1993-ig támogatta Ausztria csatlakozását az Európai Unióhoz, sőt, az FPÖ-vel ellentétben még Törökország felvételével sem volt semmi gondja. Mindezek ellenére az EU-szkeptikus politikusok közé tartozott.
1999-ben ismét Karintia kormányzói székét célozta meg, és a számításai be is jöttek. 42,09 százalékkal megnyerte a választást, így nem is volt szüksége más párt támogatására. Még ebben az évben az FPÖ a nemzetgyűlési választásokon is "tarolt" és a második helyen végeztek. Ismét az ÖVP-vel alapítottak kormányt, ekkor Wolfgang Schüssel vezetésével alakult meg az újabb koalíciós kormány. Haider nacionalista és bevándorlásellenes nézetei azonban ellenérzéseket szült. A dolog odáig fajult, hogy az EU akkori tagállamai és Csehország diplomáciai és politikai szankciókat alkalmaztak Ausztriával szemben. De, az országon belül se volt fenékig tejfel az élet, hiszen csütörtökönként kormányellenes demonstrációkat tartottak a tüntetők.
2000 februárjában váratlanul lemondott a pártelnökségről, bár az tagadta, hogy a nemzetközi nyomás vezetett volna a döntéséhez. Ausztriát azonban nem eresztette el, így is az egyik legbefolyásosabb politikus maradt.
Olyannyira, hogy két évvel később már a volt pártját, illetve annak vezetőit kezdte el a tőle megszokott vehemenciával kritizálni, főleg a kormányzati tevékenységeikre fókuszálva. Ennek meg is lett az eredménye, a 2002-es pártkongresszuson több FPÖ-vezető is lemondott. Haider célja ezzel az volt, hogy visszaszerezze a pártelnöki pozícióját, de ez végül mégsem jött össze neki; visszalépett, mert állítólag megfenyegették őt és a családját.
Még abban az évben választás is volt, ahol az FPÖ rengeteg szavazatot vesztett. Jörg Haider ekkor belengette, hogy lemond a tartományfőnöki pozíciójáról, de aztán mégsem. 2004-ben sikerült újra megválasztatnia magát tartományfőnökké, s miután az FPÖ elbukta az EP választásokat, párttársai vissza akarták hívni pártelnöknek. Mindenki meglepetésére Haider ebből nem kért, ezért testvére, Ursula Haubner kapta meg ezt a pozíciót.
FPÖ/BZÖ
Az FPÖ megpróbáltatásai azonban itt még nem értek véget, hiszen 2005-ben súlyos vereséget szenvedtek az alsó-ausztriai önkormányzati választásokon, ami további belső konfliktusokhoz vezetett. Haider fiatalítani akart és jelezte, "vészhelyzetben" átvenné a pártot. Ezzel nem aratott osztatlan sikert, olyannyira nem, hogy a bécsi elnök Heinz-Christian Strache indulni akart ellene a soron következő pártkongresszuson.
Haider viszont nem akarta ezt a megmérettetést vállalni, ezért inkább megalapította a Szövetség Ausztria Jövőjéért (Bündnis für die Zukunft Österreichs, BZÖ) nevű pártot. S mivel több FPÖ-politikust is vitt magával, ezért a régi pártja kizárta.
A BZÖ azonban csak névleg volt új, a sok régi párttárs mellé ugyanazok az antiglobalista, antikapitalista, bevándorlás- és kisebbségellenes toposzok társultak, amelyeket már korábban is puffogtatott.
De a sikerek elmaradtak, vagy legalábbis nehezen jöttek. A BZÖ több tartományi választáson is vereséget szenvedett. Haider így szűkebb régiójába, Karintiába húzódott vissza, a pártelnökségről lemondva a BZÖ karintiai elnöke lett. Azonban itt is sikerült beleszaladnia egy pofonba, mivel a szociálpolitikai különbségek miatt a karintiai gyűlésben felbomlott a BZÖ-SPÖ-koalíció. Így végül Haider a BZÖ vezetését Peter Westenthalerra bízta.
Ennek a döntésnek meglett az eredménye, hiszen 2006-ban a BZÖ bejutott a nemzetgyűlésbe, így a 2008-as időközi választáson újra előbbre lépett, és a párt listavezetője lett. A mandátumot azonban nem akarta átvenni, mert tartományfőnökként jobban érezte magát. Peter Westenthaler viszont lemondott a pártelnökségről, így ez a feladat ismét Haiderra hárult. A választáson végül 10,7 százalékot szerzett a BZÖ, megduplázva a korábbi eredményét.
Haverok, melegbár, Fanta
Így érkeztünk el 2008. október 11-éhez, amikor egy autóbalesetben Jörg Haider olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy a helyszínen életét vesztette. A halála után azonban sötét titkok kezdtek feltárulni; minden csontváz, amit a szekrényben rejtegetett, az kvázi egyszerre szabadult a világra.
Halála éjszakáján egy partiról Bärental irányába tartott, hogy felköszöntse édesanyját, aki aznap ünnepelte 90. születésnapját. Klagenfurt közelében azonban egy 70-es szakaszon 142 kilométer/órás sebességgel egy betonoszlopnak csapódott a szolgálati Volkswagen Phaetonjával, 1,8-as véralkoholszinttel. Az ütközésben olyan súlyos mellkas- és fejsérüléseket szerzett, hogy a kórházban már csak a halál időpontját tudták megállapítani. A nyomozás végén kiderült, a baleset a sofőr, vagyis Jörg Haider hibájából következett be.
De, sokkal érdekesebb, hogy a két esemény közti egy órában hol volt Jörg Haider. Annyi biztos, hogy a „La Cabaret“ nevű helyet még józanul hagyta ott, Egon Rutter fotós látta távozni negyed 1-kor. Egy szemtanú fél 1-kor látta betérni a Moser Verdino bárjába, ám ezt az állítást Haider sofőrje cáfolta, aki azt állította, hogy háromnegyed 1-kor rakta a ki a politikust a lakása előtt. A családi birtokra azonban a Stadtkrämer nevű melegbárból indult útjára, ahol közvetlen munkatársával Stefan Petznerrel múlatta az időt. Haider havonta többször is megfordult ebben a kocsmában, de az utolsó alkalommal véletlenül lefényképezték.
Ez az adalék azért érdekes, mert Haider törvényben tiltatta meg Karintiában a mecsetek és minaretek építését, de zavarta a muszlim nők fejkendője is. A "cigány népvándorlás" megakadályozására az osztrák-olasz határ fokozott ellenőrzését sürgette 2008-ban, de nem csak a romákat nem szívlelte, hanem a zsidókat, szlovéneket és a magyarokat sem.
A melegekkel szemben sosem emelt szót, de mindig kiállt a párttársai mellett, ha azok a homoszexuálisokkal szembeni akciókat, intézkedéseket szerettek volna. Jörg Haider feltételezett kettős életéről sokat cikkeztek az osztrák lapok, mivel előszeretettel pózolt fiatal férfiakkal, de sokkal beszédesebb volt az, ahogy Stefan Petzner búcsúztatta; hiszen a coming outtal felérő "életem férfija" jelzőt használta a szélsőjobbos politikusra.
Bár az évek alatt Petzner kijelentései sokat szelídültek, hiszen a baleset után nem sokkal az osztrák közszolgálati rádió (ORF) Ö3 csatornáján még úgy fogalmazott, hogy kettejük között "több volt, mint barátság", míg a 2015-ös, Haiderről szóló könyvében már csak pusztán barátságként jellemezte ezt a kapcsolatot.
Jörg Haider öröksége
Felmerül a kérdés, hogy mit adott Jörg Haider a világnak? Egyrészt új kommunikációs stratégiákat, amelyeket az antigloblista politikával elegyítve lefektette a populizmus alapjait. Másrészt a pártjának többmilliárdos adósságot, a családjának meg egy többmilliós titkos, lichtensteni számlát. Harmadrészt pedig sok rejtélyt és összeesküvéselméletre okot adó titkokat, mert a karrierje során rengeteg ellenséget is szerzett magának, akik közül többen is a halálát akarhatták.
Ezek után már csak arra kellene rájönnünk, hogy Herbert Kickl mire gondolt, vagy éppen mit tett, amiért Jörg Haider most büszke lenne rá. Na, és az se mindegy, hogy az a teoretikus, vagy inkább jelképes hátizsák mivel van tele? Mert mi magyarok Szájer József óta tudjuk, hogy milyen az, ha egy politikus egy szál hátizsákban kerül elő az éjszakából.
