Ha belegondolok, mindig megismerhető egy társadalom, nép, és annak vezetőrétege abból, hogy miként használja a nyelvet. A jogszabály és rendeletalkotás alig ad erre elegendő szabadságot, mégis megtörténik a nagy nyári melegben a csoda. A nyelvi csoda mélyebb értelme feltárul, vagyis mi magunk is a nyelv alá bukunk, le a hatalom tudatalattijába, mert ott vannak aztán igazán árulkodó érzések.
Lássuk be, igazán bölcs Szeretett Vezérünk, a Felcsúti Láma, hogy megengedte azt, ami már úgy is működött, rendszerektől függetlenül, a hálapénz gyakorlatát. Vagyis, ha nem akartad a májad helyett a lépedet kivetetni, akkor odatoltál egy tízes, húszast, ötvenet az orvosnak, attól függően, melyik heréd is fájt igazán. Nemcsak mi csináljuk, a románok is, szerbek is, jó, a németek nem, meg az olaszok sem, de az más pite…ők nem éltek sem Csák Máté, sem Kádár, sem Orbán vagy Gyurcsány alatt.
Akinek volt esze, beletette az autóvizsgán a vizsgabiztosnak a lepedőt a személyibe, vagyis utólag csak a benzinkutasok szúrtak rá a kapitalizmusra, az olaj multikat nem támogatjuk, nekik már nem jár borravaló, hiába keresnek a minimál bér fölött kicsivel. A baksis amúgy angol-indiai szó, pont az ellenkezőjét jelenti, mint nálunk, pénz semmiért, hisz mi azért adjuk, hogy legyen valami végre…jól megoldva.
A kórházak ezentúl legálisan is elfogadhatják a hálapénzt, utólag. Bocs, nem így van írva, hanem kötőjelek között, vagyis – utólag - elfogadhatják…. dádádá. Nézzük e szócskát. A valóságra vonatkozik, és azt írja elő, hogy szülés után dellázhatsz csak, mert műtét közben bűncselekmény. Oké, mindig lesznek óvatosak, akik nem bízzák a szívműtétet véletlenre, ezért már időben csöpögtetnek, mutatva hozzáállásuk komolyságát, amit az orvos rendszerint viszonozni is szokott, nagyobb figyelemmel, műszerparkkal, ápolónővel.
Annyiban más most a helyzet, hogy eddig mindig elbújhattál az ingyenes orvosi kezelés hazugsága mögé, ami csak akkor derült ki, ha te pofátlanul baksis nélkül távoztál a rendszerből. Ez sem volt baj, az orvosok tudták, mi a valóság, szegényektől nem fogadták el, vagy aki mégis, dagadjon be az orra, egy szó, mint száz, nem lettek ettől rosszkedvűek. Az egészség akkora érték, hogy még a buták és az okosok is fölfogták, amikor rákjuk lesz, tök mindegy, hogy milyen autóval járnak.
A hatalom miközben megvakarta jobb kezével a bal fülét, pukkantott egyet jogászi szájából, és odafűzte, hogy utólag, már csak a Kádári Kacsintás hiányzott mögüle. Amikor olvastam, arra gondoltam, na, ezt sem fogom betartani, ha már annyira szerencsétlen helyzetbe kerültem én, vagy bármelyik szerettem, hogy a magyar egészségügy kafkai elfekvőjébe került. Aki nem szereti a kalandokat, menjen messzebb, de ne nagyon, Ausztria biztonságosabb ebből a szempontból a betegeknek.
Utólag jutott eszembe, vajon ilyenkor mit is csinál az Apeh, azon túl, hogy ott is emberek vannak, akik megbetegednek, vagyis a józanész azt diktálja, ne keressük most a baksis adóvonzatát. Ehhez képest szemétség, hogy a kurváknak be kell minden évben vallaniuk a numerákat. Az is bölcsességet mutat, hogy ha ezzel nem is lesz több pénz az egészségügyben, akkor legalább a lelki terhet lehet csökkenteni a rabszolgákon, kár, hogy a magyar orvosok mégis elhagyják az országot. Nem értem őket, miért nem vágynak a füstölt fél disznóra, amikor külföldön az ötszörösét, tízszeresét keresik meg, pfúj, euróban.
Utólag, még egy gondolat. Utólag az ember kevésbé hálás, mint az öröm pillanataiban. Erről azok a nővérek tudnának mesélni, akiknek elfelejtett a főorvos úr odanyomni némi százalékot a baksisból. Nem véletlen, hogy ők is a netet bújják, és angol tanfolyamra járnak. Utólag majd eldöntik, megérte-e oly messze menni?
