Weboldalunkon cookie-kat használunk, melyek célja, hogy teljesebb szolgáltatást nyújtsunk látogatóink részére. További információ

Egy Vas megyei vasutas, aki igazáért és a szabad jegyért harcol

Nem akarunk igazságot tenni, csak elmeséljük Bálint úr történetét.

Emlékeznek még olvasóink L. László történetére Kisember versus csepregi önkormányzat 2019. February 13. 15:39 ? Ő az a kőszegi férfi, aki egy szép nyári napon Bükfürdőre indult, de Csepregen egy önkormányzati fűnyíró felverte a kavicsot az autójára. Ezután hosszú és elkeseredett küzdelmet Kisember versus csepregi önkormányzat 2019. February 13. 15:39 folytatott a polgármesteri hivatallal, hogy ismerjék el a hibájukat, hogy a biztosító fizetni tudjon neki, de hiába volt minden: falakba ütközött.

Nem is annyira annyira a pénzről volt szó, hanem L. úr igazságérzetéről, a kisember reménytelen harcáról a helyi hatalom ellen.

Hasonlót éreztünk most is, amikor egy másik kisember, egy másik László fordult hozzánk ügyével.

Bevalljuk, nem tudunk igazságot tenni, úgy tűnik, még csak segíteni sem nagyon. De Bálint úr láthatóan megkönnyebbült, miután leült a szerkesztőségi karosszékbe, és elmesélte szélmalomharcát, azt, mi bántja oly nagyon.

Az ellenfél ezúttal nem egy kisvárosi önkormányzat, hanem a MÁV.

Na de nézzük a történetet!

Bálint László először a szombathelyi járműjavítóban, majd később a vasútállomáson dolgozott a MÁV alkalmazásában.

Bálint László
Bálint László
Józing Antal

Ez utóbbi helyen kapus táblázó volt, azaz ő rakta ki és szedte le az érkező és induló vonatokra az információs táblákat. Fizikailag talán nem túl megerőltető munka, de egész nap gyalogolni kell, esőben, hóban, fagyban, hajnalban vagy késő éjszaka, műszaktól függően.

Bálint úr hét évig csinálta. Időközben az egészsége megromlott, részben a lábai mondták fel a szolgálatot, de más szervi problémák is előjöttek.

2000-ben már nem tudott tovább dolgozni, először hosszabb táppénzre, majd a következő évben 50 százalékos rokkantsági nyugdíjba ment.

“El kellett fogadnom, valóban nem tudtam már napi 10-15 kilométert gyalogolni” - emlékezik vissza a férfi.

Bálint László
Bálint László munka közben, valamikor a kilencvenes évek végén
Bálint László

A csekély rokkantnyugdíj nem sok mindenre volt elég, így Bálint úr elkövetett egy hibát: megpróbálta kiegészíteni. Rehabilitációs munkát vállalt a körmendi csokigyárban. Öt év alatt 319 napot tudott így dolgozni, azaz éves átlagban kb. két hónapnyit. De aztán már ezt sem bírta, így abba kellett hagynia ezt is.

A huszonezer forintos rokkantnyugdíjból az évtized végére átmeneti járadék lett. Ez már 68 ezer forint volt, ami kétségkívül több, mint a korábbi rokkantnyugdíj, de nagyon dőzsölni ebből sem lehetett.

2014-ben - 62 és fél évesen - “valódi” nyugdíjba ment, ennek összege jelenleg kb. 90 ezer forint.

Bálint úr nem háborog sem a mostoha munkakörülmények, sem a nyugdíj nagysága miatt. Elfogadja, hogy ez van, ezt hozta az élet.

Azt viszont iszonyúan igazságtalannak tartja, hogy a MÁV 2014-ben megvonta tőle ez ingyenes utazásra feljogosító igazolványát. Pontosabban amikor bement a Keleti pályaudvari irodába, nem hosszabbították azt meg.

Ez elvileg járna mint az összes többi MÁV-nyugdíjasnak, de a cég ezt máshogy gondolja. Egy 2009-es KHEM rendelet ugyanis úgy fogalmaz, hogy a nyugdíjazás előtt öt évig a cégnél kell dolgozni - és hát Bálint úr valóban nem ott dolgozott, mert először rokkantnyugdíjas, utána meg átmeneti járadékos volt, és közben munkát is vállalt.

“Valóban dolgoztam rehab munkában, de nagyon keveset, ráadásul az ott végzett munka nem számít bele a nyugdíjamba sem. Akkor meg hogyan lehetséges, hogy e miatt veszítem el a kedvezményt?” - kérdezi a férfi.

Bálint László
Józing Antal

“Soha senki nem adta eddig írásban, hogy én ezt nem csinálhattam volna a rokkantnyugdíj mellett” - teszi hozzá.

Más is van. Az említett 2009-es jogszabály ugyanis azt is mondja:

“Az e rendelet hatálybalépését megelőzően megszerzett utazási kedvezmények a jogosultakat e rendelet hatálybalépését követően is megilletik.”

A cég szerint viszont ez a pont csak azért került be a rendeletbe, hogy biztosítsa a korábbi kedvezmények fenntartását, de azok státuszhoz kötöttek, és ha a státusz változik, akkor a jogosultság is.

Bálint László
Józing Antal

“És a vasútnál robbantam le, ott mentem tönkre, és cserébe a cég bevonja az igazolványomat, és a döntést méltányossági okokból sem kívánja felülvizsgálni” - mondja felháborodással a hangjában az idős férfi. Aki most már elvileg ingyen utazik a magyar vonalakon, de mégsem egészen: amikor az ország másik végében élő gyermekeit és unokáit látogatja meg, annak rendje és módja szerint meg kell vennie a helyjegyet és a gyorsvonati pótjegyet.

És ilyenkor mindig eszébe jut a MÁV eljárása.

Bálint László az utóbbi években írt már mindenkinek.

Írt a MÁV-nak, írt a minisztériumoknak, a köztársasági elnöknek és a miniszterelnöknek. Vagy elutasító válaszok jöttek, vagy nem jött válasz egyáltalán.

Az utolsó levelében a MÁV azt közölte, csak jogerős bírósági ítélet alapján változtatnak a rendelet értelmezésén.

Lapunk hetekkel ezelőtt írt a cégnek, de ez idáig nem érkezett válasz.

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is facebook messengeren ide kattintva vagy emailben: jelentem@nyugat.hu

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Közélet

Tovább az oldalra