A minap a hírfolyamomban feltűnt egy szétollózott választási plakát, ami Lenkai Nóráról szólt. Az ott látható 4. programpont kellően sutának tűnt, de bevallom, elsőre egy médiahekkre gondoltam, mert ilyet jóérzésű ember nem ír le, főleg, ha egy várost akar vezetni. Szóval megnéztem a polgármesterjelölt-asszony Facebook-profilját, hogy hápog-e az a kacsa, amibe beleszaladtam.
Elsőre nem is akartam hinni a szememnek, mert a már említett programpont így hangzik: „befektetőkkel és külső forrásokkal ledolgozzuk a lemaradásunkat a környező nagyvárosokhoz képest.” Ez tényleg ott virít a hivatalos oldalon. De itt a teljes lista:
A program egyébként túl sok extrát nem tartalmaz, helyenként még szerethető is, bár az tény, hogy az út- és járdafelújításokra szánt 10 milliárddal ugyanúgy alálőtt az ehhez szükséges összegnek, mint Nemény András a maga 8 milliárdjával. Ennyi pénzzel nem lehet csodát tenni Szombathely közútjain.
A több és jobb közbiztonságot, rendet és tisztaságot történet a klasszikus Fidesz-narratíva, nekik az a jó, ha a rendőrállamon belül is egy kisebb rendőrállam működik. Az állampolgár akkor érzi a törődést, ha kellően vegzálva van. Csak az a baj, hogy ahol eddig ők tartottak rendet, ott gyakorta szaródtak el a dolgok, lásd például a gyermekotthonokban.
De, térjünk vissza a program első igazán problémás részére, meg a mire is gondolhatott a költő című játékra. Befektetőkkel és külső forrásokkal. Azért jó lenne pontosítani, hogy kik azok a befektetők, akikkel Lenkai jobbá tenné Szombathelyt. Oroszok, kínaiak, filippínók, esetleg Tiborczok, Mészárosok, Rákayphilippínók?
És, adódik a másik kérdés is: ezek a befektetők mit kérnek majd a pénzükért cserébe?Esetleg politikai befolyást, tendereket, jól fizető állásokat barátoknak, ismerősöknek és családtagoknak a városi intézményekben? A magántőke ilyesfajta bevonása egy város életébe könnyen kontraproduktívvá válhat, mert innentől minden lesz a város gazdálkodása, csak átlátható nem. Ennek az árát végül a városlakók fogják megfizetni, persze, a politikus az ilyen akciókkal mindig nyer.
Azonban, ha túltesszük magunkat azon, hogy a Lenkai-féle városvezetés blézerein és zakóin ugyanúgy céges logók lesznek, mint mondjuk a formula 1-es pilóták overáljain, akkor is vannak még érdekütközések a nagy programban.
A több és olcsóbb parkoló szép idea, ami mágnesként fogja vonzani az autókat a már így is zsúfolt utakra, mert Szombathely szűk belvárosát nem a nagy helyi forgalomra találták ki. A még több jármű még több légszennyezéssel jár, ami meg üti a következő pontot, hogy tiszta levegőt, még több fát, még több virágot.
Szóval, értem én! Építünk egy csomó új parkolót, amivel elveszünk a már amúgy is kevés zöldterületből. Ezek után még több zöld területet hozunk létre, amihez már meglévő tereptárgyakat kellene lebontani. Gondolom, nem a “hatlapossal” kezdik majd, hanem lakóházakkal, mert ebben a programban tető nem is kell az emberek feje fölé, azok úgyis boldogok lesznek, ha olcsón tudnak sok helyen parkolni, meg lesz fű, fa meg bokor!
A programot bemutató videóban azért kicsit tovább, vagy csak többet megy Lenkai. Nem tudom eldönteni, hogy a lépésszámlálójában akart új rekordot felállítani, vagy csak kilométerhiánya volt, de elég komikus az egész, hogy szegény nő végigcaplat a városon, és közben ígér mindent, például itt már ingyenes parkolókat is:
A következő videó se lett jobb, amiben a csapattal csapatja, és kicsit olyan érzésem van, mintha valami rallis írta volna az itinert ehhez a közös sétához. A fa mellett szűken jobbra! Vissza kettő, bukkan! Mondjuk a Jagodits-Pehi duó nagyon sietett végig, a legtöbb helyen legalább egy lépéssel jártak Lenkai előtt, volt, ahol pont takarták is. Úgy látszik, ők már nagyon sietnek a városházára. Előre a sztahanovi úton?
Hasonlóan veretes darab az Illés Károllyal közös, meghitt kis sétája is, ahol a Csupasz Pisztoly és a Tom és Jerry rajzfilmek zenei világát megidéző dallamokra andalognak. Lenkai itt néma elszenvedője annak, hogy Illés egyszerre nyal Puskás Tivadarnak és ekézi a jelenlegi és még az Ipkovich által fémjelzett jóval korábbi városvezetéseket is.
A fenti videóhoz azért hozzátartozik az is, hogy Szombathelyen sem csak a belvárosban élnek emberek, az elmaradt rekonstrukciókat nem csak itt kellene, lehetne számonkérni, de ez már tényleg mellékes. Illés nagyot akart durrantani, de a végén egy halovány pukkanásra futotta neki.
Azonban nem csak a videós kontent erős, van képi anyag is bőven. Itt van mindjárt ez a remek, ünnepi beszédírás március 15-ére. Szigorúan ünneplőben, kitűzött kokárdával! A művirágtól eltekintve teljesen üres íróasztal és a maximum 4 A/4-es lap és az olcsó golyóstoll mutatja, elkötelezett és szakmai munka folyik itt. Azt el kell ismerni, hogy a kampánystáb mindent elkövet, hogy Lenkait alkalmatlan jelöltnek mutassa be:
És, amikor azt hittem, ez már nem lehet rosszabb, akkor bekúszott a narancsos háttér, ahol Lenkai Nóra sokkal inkább hasonlít egy szőke parókás Nick Grabowskira, mint önmagára. Ezek után, nézzük kicsit végtelenítve ezt a gyöngyszemet, hátha Ő is bemondja, hogy: “Cégünk mindig az ön rendelkezésére áll, asszonyom!”
Végül, elértünk a személyes kedvencemhez. Ha címet kellene adnom ennek a fotónak, akkor a “Lenkai és a zöld”-nél maradnék. Ha már pezsgő, egyetemi várost szeretne, akkor mondjuk a nyugati társadalmak mintájára kezdhetné valami kanabisz-legalizáló tevékenységgel.
Minden más esetben tanácstalan vagyok, hogy az arborétum növényét miért ilyen szomorúan és kínzó közelségből kell megtekintenie. Egyszerre sejlik fel lelki szemeim előtt Rákosi búzakalászos fotója, ahol a városi legendák szerint épp pislantott az öreg, és valami fűtermesztő kisiparos, aki a termék megkóstolása után végül a betakarítás mellett döntött.
Nyilván, nehezített pályán indult el Lenkai Nóra, és biztos sokan voltak, akik nem merték felvállalni ezt a szerepet, szóval minden tiszteletet megérdemel a bátorságáért. Itt a fő probléma az, hogy a kampánystáb, ami mögötte áll, még tovább nehezíti a helyzetét az ilyen videókkal és fotókkal. Harmadrészt pedig a harmatgyenge választási program sem segít. De, legalább megfogadta Magyarország legsikeresebb emberének tanácsát, és belépett a “bátorak” táborába.
