Dugig rakott bevásárlókocsit tolt velem szemben kora délután a közeli szupermarket felől egy középkorú pár. Kedélyesen beszélgetve áttolták az üzlet parkolója melletti nagyobb parkolón is, s eltűntek a tömbházak között. Nem kellett szatyrot, kosarat vinni, cipekedni, csak a kocsit kellett tolni.
A bevásárlásból visszaérve ismét találkoztam a kocsival. Üresen, magára hagyva árválkodott az egyik lépcsőházi bejárat előtt. Még kora este is ott volt, majd vagy azok, akik odatolták, vagy valaki, aki megszánta, visszatolta a boltig.
Már olyan autóssal is találkoztam, aki nem az üzlet tekintélyes méretű parkolójába hajtott a kocsijával, hanem jóval távolabb parkolt le, majd a bevásárlókocsit tolta az autójához, s persze miután abból kirakodott, visszatolni már rest volt. Mi az a száz forint, ami a kocsiban maradt?
Nehéz megmagyarázni ennek a logikáját, az illető biztos spórolta a benzint azon a kétszáz méteren. Ezek után már nem meglepő, amikor itt-ott elhagyott bevásárlókocsit lehet látni. Aki nem tolja vissza, de nem is akarja elveszíteni a százasát, egyszerűen kifeszíti a pénzt a kocsiból.
Ha így megy tovább, az amúgy is leterhelt dolgozók, vagy egy erre a célra alkalmazott személy azzal foglalkozhat, hogy összeszedi az itt-ott elhagyott bevásárlókocsit. Ennél talán hatásosabb és egyszerűbb lenne, ha az üzletek működtetői kiírnák a figyelmeztetést, miszerint „A bevásárlókocsit az üzlet parkolójából kitolni tilos!”.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
