Danielo Vidal már 15 éve dolgozik abban az obszervatóriumban, ami a chilei Atacama-sivatagban található. Ez a hely az Ahlarkapin, amelyet egy privát csillagvizsgáló és helyi vállalkozók egy csoportja tart fenn. Egyébként az őslakosok a Vénuszt nevezik Ahlarkapinnak, szóval innen a név.
Vidal havonta átlag 21 éjszakát dolgozik, és a többi idegenvezetővel együtt remekül keverik a tudományt és a helyi folklórt, így a
tárlatvezetéseik
valóban mindenki számára érthetőek, izgalmasak, és nem utolsó sorban feledhetetlen élmények.
Persze, nem csak a turisták szórakoztatása a cél, mert az Ahlarkapin asztronómusainak ősei a sztyeppéken pásztorkodtak, így a megfigyeléseik és történeteik szorosan hozzátartoznak az Andok csillagászatához. De a szöveg nem minden, mert képeken és a távcső lencséjén keresztül is betekintést nyerhetnek az erre járók az univerzum rejtelmeibe.
Mert a látvány önmagáért beszél
A csillagok olyanok, mint a drámák királynői, mindig egy botrányban halnak meg
- mondja Vidal, és tény, az éjszakai égbolt fényeinek különös játéka magával ragadja az embert, nem véletlen, hogy megannyi sci-fi játszódik az űrben a Star Warstól a Star Trekig, csak, hogy a két legsikeresebbet idézzük.
És ha már drámák, akkor egy ilyen sivatagi előadás során is van dresszkód, de itt inkább a télies és nem az elegáns a nyerő, Vidal is egy narancssárga kabátban húzza ki a hűvös és sötét sivatagi éjszakákon. Persze, itt még a sötétnek is fontos szerep jut, mert a lakott területek fényszennyezése miatt ezeken a helyeken csak a legfényesebb csillagokat láthatjuk, míg az Atacama-sivatagban egy egészen más látvány tárul elénk.
Adódik a kérdés, hogy mi az, ami 15 évig egy sivatagban tart egy embert? Erre a kérdésre Danielo Vidal az égboltra tekintve csak annyit mondott, ez egyértelmű, és ez az, amiért úgy érzi, hogy az elmúlt 15 évben egyetlen napot sem dolgozott.
Még pár kép a helyről:
