Magyarországon finoman fogalmazva sem a legfényesebb napjait éli a vendéglátás, ez alól Szombathely sem kivétel. Az utóbbi időben számos ikonikus, nagy múltú éttermet zártak be vagy kénytelenek árulni a tulajdonosok.
Pedig nem volt ez mindig így. A vasi megyeszékhely egyik legismertebb helye kétségkívül hosszú évtizedeken át az Arad utcában található Ciao Amico volt, amely nemcsak az eredeti olasz pizzájáról volt híres a régióban, de a húslevese, sőt akár az uborkasalátája is egyedülálló volt. Ezen kívül az emeleten egy night club is üzemelt, így nemcsak az éhes, hanem a szórakozni vágyó férfiak is megtalálták a kedvükre valót.
A város egyik legendás alakja Varga Zsolt, a Ciao Amico megálmodója, tulajdonosa. Az étterem 2022-ben bezárt, a Mazsola becenéven ismert vállalkozó azóta próbálkozott több mindennel, előbb fuzionált a Bellagióval, majd a saját otthonában, villájában nyitotta meg a Kastély Étterem & Ciao Mazsi Expresst. De már egyik sem volt olyan, mint a méltán népszerű "előd".
Az üzletemberrel a kámoni kastélyában találkoztunk, ahol tavaly még pezsgő élet volt, most viszont egyedül nyitott nekünk ajtót az ingatlanban.
– Nagyon megváltozott a világ, természetesen Magyarország is, és talán a legjobban a vendéglátás. Soha nem lesz már olyan, mint régen volt, a mostaniak meg sem tudják közelíteni – mondta bicegve, egy nagyot sóhajtva "Mazsi".
Ordító fájdalom, halálos dózisú gyulladás
Legutóbb 2022-ben írtunk róla a Nyugaton, amikor bemutatta életrajzi könyvét (“MAZSI – Egy vendéglátós legenda élettörténete”). Mazsola hosszú ideje küzd egészségügyi problémákkal, már három évvel ezelőtt is ott feküdtek a mankók a szék lábainál, amikor beszélgettünk. Akkor azt mondta, az egész egy baktérium-fertőzéssel indult, és egy csípőprotézis műtétre vár. Azóta kiderült, ennél komolyabb dologról van szó.
- Valószínűleg koszos eszközzel vagy koszos kézzel nyúltak a testemhez, ami így elfertőződött, és egy teljes évig gennyes vér volt a szervezetemben. Halálos dózisú volt a gyulladás, de túléltem. Most egy vas mankó tartja a jobb lábamat, csak így tudok közlekedni, de nem tudom mozgatni a bokámat. A legnagyobb baj a bénaság mellett az elviselhetetlen fájdalom. Néha üvölteni tudnék, ezért inkább fájdalomcsillapítókon élek, ami megint csak nem jó. Még szerencse, hogy a szuicid hajlam nincs belém kódolva.
„Féltek tőle, hogy minden címlapon az lesz, hogy a Mazsolát a kórházban megölték”
A kálváriája ezzel még nem ért véget. Elkapta a koronavírust, lélegeztetőgépre került, majd leálltak a veséi és vérmérgezést is kapott.
- Hihetetlen pechsorozatom van. 2021-ben covidos lettem, hat napig voltam lélegeztetőgépen, azon a héten senki nem jött le Szombathelyen a gépről. Az orvosok sem hitték el, hogy én még élek. Aztán később kiderült, hogy több vérömleny is volt a testemben, az egyik a kismedencében egy ideg és a főütőér között megszorult, és bemeszesedett. Hetekig vizsgálgattak, de azt sem tudták, hogy mi bajom van. Leálltak a veséim, a fő baj az volt, hogy négyszeres vérhígítót kaptam a tüdőosztályon, emiatt aztán vérmérgezésem lett. Senki nem mert kockáztatni, és elvállalni, hogy megműt, mert egyrészt nem tudták, mennyit bír a szervezetem, másrészt féltek tőle, hogy minden címlapon az lesz, hogy a Mazsolát a kórházban megölték. Így viszont csak rosszabb lett. Közben lefogytam hatvan kiló alá, mire a Honvéd Kórházban végre rájöttek a problémára. Szerencsém volt, nyolc dialízis után elindultak a veséim. Egyébként az ottani főorvos is megfordult nálam vendégként a Ciaóban.
A Ciao Amicóval minden téren el volt kényeztetve Szombathely
És ha már annyit emlegettük az 1992-ben alapított Ciao Amicót, érdemes felidézni a múltat. Így emlékszik vissza rá a mindig bohém vendéglátós:
- Nem volt túl nagy hely, de valahogy mégis sokan elfértek benne. A lengőajtó folyamatosan járt a bejáratnál, állandóan tele volt. Emberi barátságok szövődtek, ott aztán mindenki elfogadott mindenkit. Lehetett az illető éppen OTP-igazgató vagy kőműves, mindenki jól megfért egymás mellett. Mindegy, hogy ki milyen rangban, pozícióban volt, mindenki tudott szórakozni, mulatni. Volt is rá igény. A férfiak mindig is szerettek beszélgetni, a gondjaikat, bajaikat elmondani valakinek. A feleségüknek nem merik, nálunk viszont feloldódtak. A bárban akkor hagyták ott a legtöbb pénzt, ha kibeszélhették a nyűgjeiket.
A jó csajok sorban álltak, hogy hadd jöjjenek oda dolgozni
De honnan jött az ötlet, hogy ne csak egy jól menő éttermet, hanem night clubot is nyisson Szombathelyen? Ehhez egészen a tengerentúlig kellett utaznia.
- Nem az volt a Ciao Amico csúcsa, hogy fel lehetett menni a lányokhoz, de azért ha az a csigalépcső beszélni tudna, évekig csak sztorizna... 1993-ban kimentem Amerikába. Egy mulatóban voltunk egy nagyobb társasággal, amikor odajött mellém egy csaj, én nem csináltam semmit, ő mégis elkezdett erotikusan dörgölőzni hozzám. Először levette a melltartóját, majd a bugyiját. Aztán jöttek még hárman. Én még ilyet nem láttam. A végén pedig mondták, hogy négyszer húsz dollárt kell adnom, ugyanis húsz dollár volt egy mutatvány! Azonnal áthoztam ezt a Ciao Amicóba. Szerencsére annyira bejött a húzás, annyira jól ment, hogy a jó csajok sorban álltak, hogy hadd jöjjenek oda dolgozni. Nagy igény volt rá Szombathelyen. Nálam egyébként a tisztelet nagyon fontos volt. Ugyanolyan rangban volt a táncoslány is, mint bármelyik másik kollégám. Amit szintén ki kell emelni, és büszke is vagyok rá, hogy nálunk az éjszakai életben soha nem volt lövöldözés, nem volt késelés, nem volt súlyos testi sértés. Harminc év lement teljesen normálisan. A Ciao Amicóval minden téren el volt kényeztetve Szombathely. Most nem tudok sehol egy normális pizzát, levest vagy spagettit megenni, mert számomra ehetetlen. Nálunk minden nap friss volt. Tökéletesen működött minden, meg volt szerkesztve a "gépezet". Egyébként egy fantasztikus időszak volt a '90-es évek, aki talpraesett volt, szorgalmas és akart dolgozni, az rengeteg pénzt tudott keresni.
Aztán 2021-ben beütött a krach, Varga Zsolt egyik pillanatról a másikra elveszítette egyik legnagyobb szerelmét, a Ciaót. Sok mindent lehetett olvasni erről akkoriban az interneten és a közösségi médiában. A történethez egészen 2019-ig kell visszamennünk, amikor az ismert vállalkozónak volt egy ittas vezetése. Azt mondja, meggondolatlan volt, mert előtte gyógyszert szedett, és arra ivott egy pohárral.
"Én életemben még nem vesztettem. A Ciaót sem fogom elveszíteni"
A Szombathelyi Törvényszék - személyi sérüléssel nem járó - baleset okozása miatt 60 nap elzárásra ítélte. 2021-ben éppen azt töltötte le, amikor az ő távollétét kihasználva korábbi üzlettársa bezárta az éttermet.
- Elég összetett a sztori, évek óta húzódik az ügy, amíg nem zárul le a bíróságon, addig nem is szeretnék belemenni a részletekbe. Nagyon jó viszonyban voltam mindenkivel, soha senkit nem sértettem meg. Mindig betartottam a szabályokat és mindenkinek megadtam a tiszteletet. Nem volt soha, semmilyen büntetésem, még az éjszakai életben sem, pedig azért ott egy jó harminc évet lehúztam. Megbecsültem az alkalmazottaimat. Mindig stimmelt az elszámolás, ez a vendéglátásban különösen nagy szó. 1986. május 1-jén nyitottam meg a Zanzibár nevű szórakozóhelyet. Társultam egy üzletemberrel, akit nem szeretnék nevesíteni. Megvoltak a kapcsolatai, de nem értett a vendéglátáshoz. Idejött egy másik megyéből, eleinte rendben ment minden, nem gondoltam volna, hogy ide jutunk. Aztán összefogtak ellenem, hogy engem kivégezzenek. Ez egy folyamat volt. Hazudtak, átvertek. Ez nagyon csúnya dolog. Az egész életemet, a munkásságomat kettétörte ez a gonosz ember. Sajnálom, mert még egy tíz évet dolgoztam volna a Ciao Amicóban. A legnagyobb szívfájdalmam, hogy olyan személyzetet, mint amilyen az a 19 fő volt, még egyszer nem találok. Nagyon szerettem őket, tűzbe mentem volna értük. Ezen kívül a Ciao Amicóban lévő ingóságok is egyediek voltak, megfizethetetlenek. Mindenem ott maradt. Én nem bántom sem az ügyészséget, sem a rendőrséget. Tudom, hogy igazam van, és ezt be is fogom bizonyítani. Bízom az igazságszolgáltatásban. Nem adom fel, pedig sok vagyonomat felélt ez is. A pénzem elfogyhat, de energiám bármeddig van. Azt szoktam mondani, én életemben még nem vesztettem. Ezt sem fogom elveszíteni.
Még a börtönben is ismerősökre talált
Kíváncsiak voltunk arra is, hogyan élte meg azt a 60 napot, amit a szombathelyi büntetés-végrehajtási intézetben töltött el.
- Az egy teljesen más világ. Engem nem bántottak, bent is ismert mindenki, a parancsnokoktól kezdve a többi rabon át, a tiszteletet mindenkitől megkaptam. Ráadásul nálam volt a tévé távirányítója, márpedig azt szokták mondani, az a király odabent, akinél a távkapcsoló van. Nagyon lassan ment el az a hatvan nap. Az étel finoman fogalmazva sem az én ízvilágom volt, ezt nekem vendéglátósként különösen nehéz volt megszokni, de nagyon kedves volt az az ember is, aki az ételeket adta ki, mondta, hogy én bármennyit szedhetek, mert korábban éveken át törzsvendég volt a Ciaóban, és azt sosem felejti el.
Felmerül az emberben a kérdés, hogy miért kellett korábbi üzlettársának a teljes Ciao Amico, ha ma már teljesen más funkciót lát el az épületegyüttes?
- Azért, hogy elhaláloztassa. A szívem szakad meg. Nem érdemeltem ezt meg. Senki nem állt mellém. Meghurcoltak, minden cégem tönkrement, most a végrehajtók között lavírozok. Persze sokan odajönnek hozzám most is, nyugtatnak és bátorítanak, de sok emberből az irigységet, meg a gonoszságot hozta ki ez a helyzet, örülnek a bajomnak.
"Hatvan évig sérthetetlen voltam. Nagyon jó életem volt. Most meg csőstől jött minden"
És hogy miért fordultak el tőle hirtelen az emberek?
- Nem tudom. Sok mindenkinek segítettem a bajban, sokaknak adtam kölcsön hosszú évtizedeken keresztül. Jó páran ezt elfelejtették, cserben hagytak, vagy átvertek. Annyian becsaptak, hogy az hihetetlen. Hatvan évig sérthetetlen voltam. Nagyon jó életem volt. Most meg csőstől jött minden. Brutális kiadásaim vannak. Felhalmozódott rengeteg csekkem, a legutolsó válásom is sok pénzt elvitt. De nem panaszkodom, mert szerencsére azért így is sok barátom van. A napokban például eljöttek hozzám, és ingyen lenyírták a füvemet a hatalmas kertben. Egy másik barátom pedig nemrég levitt a hétvégén Balatonra.
A Kastély Étterem is bezárt, de rendezvényekre még kiadó
Mazsola egy darabig még megpróbálkozott a vendéglátással saját otthonában, de azt mondja, most már be kell látnia, ez a korszak a végéhez ért.
- Megpróbáltam még a kastélyban a vendéglátást, de az inkább már egy kényszervállalkozás volt. Egy darabig minden nap ment az étterem, aztán idén január 1-jén bezártam. A Covid után az emberek megváltoztak. Olyan kezelte a pénzt, akit ez megmámorított, szóval a vendéglátásból is deficittel szálltam ki. Az is baj, hogy a lábam miatt már nem az vagyok, aki korábban. Időnként vannak foglalásaim, mert rendezvényekre bérbe adom a kastélyt, tökéletes helyszín lehet medencés partiknak, családi rendezvényeknek, esküvőknek, legény- vagy lánybúcsúknak, de szükségem lenne ehhez is egy talpraesett, ügyes segítőre. Lehet, hogy jobban kéne magamat reklámozni az interneten, a közösségi médiában. El is adnám a kastélyt, de nem tudom, még panelárban sem. Érdeklődő sincs. Lehet, hogy nem jó helyen hirdetem, mert az is igaz, ha valakinek van készpénze Suzukira, az nem a Ferrarit nézegeti. Márpedig ez egy ékszerdoboz. Az épület 5300 négyzetméteres, parkosított telken fekszik, nyolc szobája, hét fürdőszobája van, és akkor nem is beszéltünk a szabadtéri medencéről, a 60 négyzetméteres teraszról és a jakuzziról. Minden egyes része különleges, a parkettát is Afrikából hozattam. Nincs is szomszédom, nyugalom vesz körül a zöldövezetben.
"Szombathelyen az egyik legismertebb ember vagyok még így is, hogy itt gubbasztok"
Természetesen vannak tervei a jövőre nézve, de mit csinál most, mivel tölti a mindennapjait a vendéglátós legenda?
- Akármennyire imádtam a vendéglátást, és nagyon érzem, a véremben van, be kell látnom, hogy nincs alkalmas ember rá. Márpedig, ha nem tudom megcsinálni azt, amit mindig is, ha már nem olyan a húslevesem, akkor nem szabad csinálni. Ezt el kell fogadni. Egy barátomnak Tenerifén van egy különleges apartmanja, közvetlenül az óceán partján, ami eladó. Tíz évig még meghosszabbíthatná az életemet, tehát tíz évig még lehetnék fiatalos öregúr. Ha visszajönnének a pénzeim, talán megveszem. De az is lehet, hogy veszek egy nagyon szép Ferrarit, és csak járom Szombathelyt, és beszélgetek az emberekkel. Nem nagyképűsködnék, én mindig önmagamat adom. Most olyan érzésem van, amikor itt ülök, mintha le lennék láncolva, mert nem lehetek önmagam. Órákat ülök a fotelomban, vagy befekszem az ágyamba. Nagyon nincs is semmi dolgom. Szombathelyen az egyik legismertebb ember vagyok még így is, hogy itt gubbasztok.
Bízik a happy endben
Utólag mindig okos az ember, végül megkérdeztük azt is, csinálna-e valamit másként?
- Nem, mert minden tökéletes volt. Illetve de, egyetlen dolgot mégis másként csinálnék: a gyerekeimmel többet lennék. Három anyukától négy gyermekem van. Sokat kaptak, de a szeretetemből kevesebbet, mert szinte az összes szeretetemet ott hagytam a vendégek között és nem maradt a gyerekeimre annyi, amennyit megérdemeltek volna. Egyébként gyönyörűek egytől egyig és szerencsére nagyon jóban vagyok velük. Most egyedül élek itt a kastélyban, nincs senkim, nincs asszony. Pénz nélkül nehéz is, ahhoz előbb rendeződnöm kell anyagilag. Soha nem jártam nő után, mert azt vallottam, ha el akar menni, úgyis elmegy. A dúsgazdag emberek feleségei Szombathelyen mindig összejárnak pletykálkodni. Akárcsak a többi hasonló korú hatvanas férfira, rám is rám ragasztották, hogy "megtrottyantam". Ez csak részben igaz. Friderikusz Sanyi jó haverom, ő is azt mondta magára, hogy hirtelen öregedett meg. De szerintem ugyanez igaz a hölgyekre is, ők is változnak. De viccet félretéve, szeretném, ha happy end lenne minden, és remélem, hogy hamarosan pozitív hírekről számolhatok be a Ciao Amicóval kapcsolatos pereimről is.
