Weboldalunkon cookie-kat használunk, melyek célja, hogy teljesebb szolgáltatást nyújtsunk látogatóink részére. További információ

„Cicaharc a zavaron” – Most akkor ki védi Szombathelyen a sajtószabadságot?

Milyen hangnemben, miről lehet írni a helyi sajtóban? Erről is szó van. „Fontos ember lettem, ezt kevesen érdemlik meg!” - írta nekünk a vitát kiváltó cikk szerzője.

A frisss.hu-n jelent meg Csizmadia Tamásnak, az EMMI volt sajtófőnökének, Hende Csaba sajtóügyeiben is érdekelt újságírónak egy írása. Ezzel foglakozott a Nyugaton nemrég megjelent publicisztika „Frisssen”, fiatalosan a szombathelyi oltópontokról „Frisssen”, fiatalosan a szombathelyi oltópontokról March 22. 12:11 címmel. (Ebben arról is volt szó, hogy durvult el a helyi média hangneme.) Csizmadia Tamás erre válaszként juttatta el lapunknak ezt az írást, amelyet változtatás nélkül olvashatnak.

Csizmadia Tamás
Youtube/Pesti Tv

Cicaharc a zavaron

Két pamutfarkú filcmacska álmomban megkérdezett engem: csak nem ellenségeskedést szítok? Aztán felébredtem, s hallom két oldalról is, hogy én becsmérelek, s keltem a gyűlöletet, mint a vírus. Kávéfőzésről írással. „Komor volt a két úr, elszánt, fölkészült gőgű, s nem tudom, kiknek a nevében beszélők.” írta Ady százhúsz éve, A duk-duk affér című írásában.

Nemény polgármester, közjogilag hatalommal felruházott személy, s az LMP, országos párt, melynek pedig alkotmányban rögzített célja a politikai hatalom megszerzése és gyakorlása: egyaránt kikeltek ellenem, név szerint. Fontos ember lettem, ezt kevesen érdemlik meg!

Mert kávéfőzésről írtam...

Ez bátor, lovagias, politikusi, sőt államférfiúi tett volt. Nagyon megkeverhettem a kávét, nemdebár? Mégsem tudom kiknek a nevében beszéltek, hiszen a két párt, mint olyan, folyamatosan a sajtószabadság elszánt harcosai.

Léptemre törpefejűek fenekednek, írná Ady, de inkább beszéljen ő helyettem: ”- Én? Nem uram, azaz urak, én nem vétkeztem, én nem vagyok olyan bűnös ember, mint önök hiszik: én csupán vagyok. Bűnnek elég bűn ez, de ez a bűn annyira hasonlít az eredendő bűnhöz, hogy nem volna szabad érte elkárhoztatni.”

Szóval a vélemény-szabadság. Én, mint az engem tetemre hívó nyugat.hu-publicistája szerinti macsetés – ahogy a jó Arany írná, a „hosszú, hegyes tőr” birtokosa, Bárczi Benő gyilkosa – le merészeltem írni a véleményem.

Ahogy egy élő klasszikus kiállt a sajtó szabadsága mellett, nevezzük bátran nevén, Nemény András – ez egyébként egyértelműen pozitív – az gyönyörű volt. Külön kávézást is rendeztek a sajtó képviselőinek, amit több cikk is megörökített.

Ha már kávé, ugye….

De ne révedjünk el ennyire a múltba! Ezt írták a nyugat.hu-n: A sajtó szabadsága eminens közérdek. Május 3.: a sajtószabadság nemzetközi napja 2020. May 03. 18:29 Sajtószabadság nélkül a többi szabadság sem létezik maradéktalanul, szabad sajtó nélkül nincsen valódi demokrácia sem. Jaj, de jó, akkor a nyugat.hu ezek szerint mégis védelmezni fog engem! Tárcákban, hosszú írásokban fognak mellettem kiállni! Vagy nem?

Akkor itt zavar van?

S, a nyugat.hu felkészült publicistája aki a jelek szerint zavarában mégse mellettem állt ki, vagyis úgy tűnik pont úgy értelmezte a mellettem és a sajtószabadságért való kiállást, mint az állam elhalása nevű kommunista tézist Sztalin elvtárs, – nyilván minden hatás nélkül, ösztönösen, szépen, okosan – megírta: nincs feltüntetve a nevem a frisss.hu szerzőlistáján. Ez a másik bűnöm.

Nos, ő meg a rezeda blogon nincs említve, ahol az írása először (névtelenül) megjelent. Ám a legszebb a cikke értő olvasásos része, mely szerint azt írtam volna, engem Fekete Győr pártelnök betiltana. Pont azt írtam, hogy nem tenné ezt, még ő sem, a témában kelt Janus értelmű nyilatkozatai dacára. De ez ne zavarja a tisztelt publicista urat!

Ó, de boldog lennék, ha egyszer az értő olvasás segítené az újságírók, politikusok munkáját. A műfaj – mint vélemény, publicisztika felismerésében még reménykedek. Még boldogabb lennék, ha pártfüggetlenül működne az, amit hosszú értekezéseikben elmondanak a sajtószabadságról!

"Törvény, jog és igazság."

Minden ígéretnek ez volt az alapja, s minden ígéret között ez okozott legnagyobb örömet.”- írta Ady.

De talán ideje volna az ígéret beváltására gondolni!

Vagy csak álmodozom?

Álok, álom – dörmögött Oriza-Triznyák, - ismerem az ilyesmit.

Csizmadia Tamás


Kedves Olvasó!
Kérjük, támogasd havonta rendszeresen a Nyugat.hu szerkesztőségének a munkáját! Mert veletek együtt tudjuk kideríteni, megírni, megmutatni, hogy mi történik körülöttünk.
Köszönjük!

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is facebook messengeren ide kattintva vagy emailben: jelentem@nyugat.hu

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Vélemény

Tovább az oldalra