"Már az zavaró volt, ahogy a nyolc motoros, feldúlva a parkerdő nyugalmát, megérkezett a dozmati Krisztina-kilátó tisztására. A túráztatott motorokkal tönkretett gyepréteg állapota a dúvadak hasonló károkozásával ért fel, tehát az emberi tevékenység éppen hogy csak elérte mondjuk a vaddisznó ösztönszintjét (nem meg sértve az életéért küzdő állatvilágot).
Zajjal, benzingőzzel telt meg az erdő, nem hallottuk már az éppen átvonuló vetési ludak hangját sem többé.
Bosszankodtunk hát rendesen és nehéz volt megmagyarázni gyermekünknek, mi és miért történhet így.
Amire azonban végképp nem számítottunk, az ezek után történt: a délceg motorosok mindezek után lejöttek utánunk a Csodaszarvas tanösvény kiépített kavicsolt sétányán is! Több arra sétáló család mentette, ami menthető, tehát saját gyermekeit.
Sajnos nem példa nélküli a jelenség. Magam sportnak ebben a formájában nem nevezném, közérdeket sért, de nem szolgál, és a tett mögött szunnyadó közöny és gőg mértékénél csak az ökológiai lábnyom mérete nagyobb - amely nem sokára helyrehozhatatlan mértékű lesz.
Még mindig nem tudok jó magyarázattal szolgálni fiamnak, mert fiatal még ahhoz, hogy szembesítsem az emberi nemtelenség hasonló jelenségeivel" - írja levelében Rápli Pál, akit a képeket és a videót is készítette.
Lapunk telefonon is megkereste az ismert Vas megyei építészt, aki megerősítette a levélben leírtakat. Hozzátette:
"Biztos, hogy csillogó szemű fiatalemberek, de ezt nagyon elhibázták. Nem szoktunk felháborodni dolgokon, de ez kiverte a biztosítékot. A motorizáció öncélúságával általánosságban is gondom van, de ez most egy konkrét helyzet volt, aminek gondolom Dozmat sem örül."Hasonló érzés volt, mondta az építész, mint amikor a Dunában sétált Visegrádnál, és egyszer csak felbukkantak a luxusjachtok, hullámokat keltve és felverve a Duna csendjét.
