Ezerféleképpen mondtuk már el, hogy a Dal mekkora vicc. Úgyhogy ezt most nem mondanánk el ezeregyedszerre is, helyette idézzük magunkat tavalyról - hiszen az ideiek is többségében olyan
súlytalan és semmitmondó dalok, amikre bármilyen autoriter politikai vezetés tapsikolva ugrálna örömében. Ezeknek a könnyűzenészeknek annyi dög sincs a dalaikban, mint egy kiherélt Edda-balladában.
Érdemes tudni azonban, hogy a magyar popzenének van egy olyan, nagyon is értékes szelete, amit nem tol orrvérzésig az összes nyomorult kereskedelmi rádió (vagy ha játszanak is tőlük, akkor sem élveznek prioritást, mondjuk elrejtik őket valami esti sávba, vagy szökőévben egyszer kerülnek elő). Ugyanis túl aktuálisak és eredetiek. Íme tehát, a mi Alternatív Dal indulóink, igazi, tehetséges, a nemzetközi trendeket értő és érző hazai zenészek, akik azonban valószínűleg akkor sem indulnának el az Eurovíziós Förmedvényen, ha páros lábbal rugdalnák őket. Cserébe viszont komoly színvonalat produkálnak a maguk terepén. Szeressük, hallgassuk őket, ismerkedjünk velük!
Stamusic, a színes-szagos brit pophouse hazai honosítói
Ha azt mondom, Disclosure, akkor a nemzetközi popmezőnyt követők biztosan felkapják a fejüket, mert ez a két, még éppen csak a kamaszkora végén járó angol siheder (akik amúgy testvérek!) úgy forgatta fel a világot tavaly, ahogy csak kevesen. Táncolós, könnyed, de minőségi klubzenéjük vírusként tarolt, és már magyar helytartóik is akadnak: a Stamusic ráadásul meglepő módon szintén egy fiútestvérduót, Stámusz Ferit és Danit takarja. A legnagyobb közösségi oldalon ez a helyük, ez meg itt egy nemrégi számuk:
Dorothy's Legs: szenzitív szintipop, babaarcú lánnyal
Én kevés rokonszenvesebb dologgal találkoztam mostanában a magyar színtéren, mint Walters Lili és Szilágyi Máté párosával: szívmarkolászó dallamok, elidegenedettség, bánat, remény, halkan sivító szintetizátorok - és igen, a nyolcvanas évek máris itt van a szobánkban. Facebookon itt lehet velük ismerkedni behatóbban.
Summer Schatzies: hálószobazenéből kicsavart beachpop
Az alábbi együttes egyes tagjai ismert és respektált figurái az úgynevezett hálószobapop-színtérnek, ami azért kapta ezt a nevet, mert résztvevői saját kis otthonukban, komolyabb stúdiószerkó nélkül, barkácshangulatban hegesztik össze dalaikat. És páran közülük úgy gondolták, kéne egy szörfös-napfényes-gitározós beachpop zenekart is csinálni. És a Summer Schatzies megszületett! Sőt, már le is érettségizett, mert most éppen rákerült egy számuk az új magyar vígjáték, a Megdönteni Hajnal Tímeát soundtrackjére, ami azért nem kis dolog. Facebookon itt vannak.
Quixotic, a neonban fürdőző nyolcvanas évek feltámasztója
Köszönhetően az olyan mozifilmeknek, mint a Tron: Örökség és a Ryan Gosling-fémjelezte Drive, az elmúlt években újult erőre kaptak a 80-as évek letűntnek hitt, olykor egészen megmosolyogtató, olykor meg nosztalgikus szintetizátorzenéi - és Miklósy Krisztián is rákapott erre a vonulatra. Olyannyira, hogy már egy európai válogatásra is felkerült egy zenéje, aminek a gitárszólóját ráadásul egy Bikini-dalból vette kölcsön! Az alábbi klipet pedig saját kezűleg vágta össze a Száguldó bosszú című, mókás Charlie Sheen-filmből, ezzel is megidézve ezt a felhőtlen időszakot. Rá is érdemes figyelni, de mindenekelőtt bekövetni!
Broken Cups: mert a sötétségnek is helye kell legyen!
Ha valaha is hordtál fekete bőrkabátot, és a világot csendben gyűlölve, füledben Joy Divisionnel vagy Cure-rel róttad a rideg téli utcákat, akkor van rá esélyed, hogy szeresd a Broken Cupst! De egyéb esetben is van esélyed, nem kell feltétlenül rajonganod a komor, befordult, postpunk-szerű dolgokért, én például nem hallgatok sok ilyet, mégis az egyik legjobb koncertélményem volt, amikor hallottam őket a Dürer kertben játszani. És még az utánuk következő skandináv menőzenekart is megalázták a vibrálásukkal! Broken Cups @ Facebook.
Venice Valley, a legnyáribb magyar pop
Horizont felett hajnalban feltűnő nap. Kibomló csomó a nedves bikinifelsőn. Rojtosra vágott farmershort. Homok a farzsebben. Tengerhab a visszavonuló hullám után. Nyár, nyár, nyár és szerelem. És nyár. Ez a Venice Valley, egy egészen friss elektropop-duó, az amúgy divatfotósként dolgozó Hencz Péter és Sugár Andor közös projektje. Szeretni őket? Errefelé!
Silf: igazi dobgépek, igazi analógszinyók
A pornónyelvezetben a MILF azt jelenti, hogy mother i'd like to fuck, azaz "érett anyuka, akivel szívesen hemperegnék egyet." Martin és Alpár, a SILF tagjai azonban az anyukát szintetizátorokra cserélik, és ez mindent elmond törekvéseikről: hamisítatlan, nem számítógépen, hanem kézzel fogható vasakon készült, szexin sötét zenékben utaznak. És, ahogy az alábbi videó is mesél erről, még humoruk is van, az ilyesmi pedig teknóval párosítva szinte sikerre ítélt elegy! Itt léteznek a Facebookon.
Möbel. Csak így késő estére.
Eredetileg majdnem bekerült ebbe a válogatásunkba a Polar Dear is, de aztán mégsem, mert ők azért eléggé felrobbantak az MR2 Petőfin ezzel a kiváló dallal (persze azért odafigyelni rájuk így sem árt). A formáció fele, a Kanadában élő Lechner Márk révedező-elektronikus szólóanyagai azonban így is megérnek egy misét, de még hetet is talán. Rajongható a Facebookon!
Gyorsan leszögezzük, hogy vannak még hasonlóan figyelemreméltó zenészek itthon, de tudjuk, hogy a figyelem véges, ezért itt most húztunk egy vonalat, aztán lehet, hogy folytatjuk majd még a sort. Most azonban meg kell kérdeznünk: és Te melyikükre tennéd a voksod?
