„Elmentem az új edzőterembe, venni akartam egy belépőt, erre mondja a fickó a recepción, hogy töltsem le az applikációt. Mondtam, én csak kipróbálnám a helyet, futópad, ilyesmi, elég egy sima belépő, majd meglátom, hogyan tovább. De ő kitartó, közli, hogy csak applikációval tudok bemenni, azzal tudok belépőt is venni. Így aztán nekiálltam ott a bejáratnál letölteni az „appot”, konfiguráltam, hozzárendeltem a bankszámlához, nyomkodtam percekig, utaltam, jóváhagytam. A recepciós meg közben ott állt, nézte, mi történik. Nem is kicsit tűnt túlbonyolítottnak a dolog” – mesélte a kalandját minap egyik fővárosi ismerősöm.
Persze ez nem egy nagy történet, mindenkinek vannak hasonló élményei a digitalizációról, amely hol megkönnyíti életünk, hol megnehezíti.
Aki rá van tapadva a mobiltelefonjára és az ujjal való böködésre, talán még annak is örül, hogy átalakították a bábolnai McDonald’sot, a Szombathely-Budapest útvonal kötelező pihenő- és pisilőhelyét, ahol az ember könnyen összefut rég nem látott ismerősökkel is, így afféle társasági helynek is számít. Számított.
Hogy pontosan mikor történt, nem tudom, mindenesetre amikor pár hete arra jártam, még zárva volt, most már nyitva van az étterem, de amikor néhány nappal ezelőtt benyitottam, azt hittem, rossz helyen járok.
Eltűnt a szép hosszú pult és mögüle a sok lány, és ó, jaj, a kávézószekció is minimálisra zsugorodott, ellenben megjelentek a digitális kioszkok, amelyeken némi nyomkodás után össze tudjuk rakni a szendvicsünket, a krumplit és a cukros vizet, fizetni is tudunk bankkártyával, aztán nincs más dolgunk, mint várni, amíg nem jelenik meg a számunk a pultnál, pont mint a banknál, hogy aztán boldogan átvegyük a megrendelt pakkot.
Ilyennel először jó pár évvel ezelőtt Bécsben találkoztam, amikor egy koncertre futottunk, és jött az ötlet, hogy előtte vegyünk gyorsan hamburgereket a „Mekiben”, az a leggyorsabb, hogy aztán ott nyomkodjuk sűrű káromkodások között a német-angol menüsort, miközben telt a drága időnk.
Aztán Magyarországon is felbukkant az újmódi, a hírek szerint 
Épül a második szombathelyi McDonald's – Már azt is tudjuk, hol lesz 2021. December 10. 12:09 a második szombathelyi Meki már alapból ilyennek épül.
Érthető persze teljesen, a rendszer kiváltja valamennyire az emberi munkát, kevesebb alkalmazott kell egy-egy étteremben, a kioszkokat egyszer kell kifizetni, utána nem mennek szabadságra, nem betegek, nem keverednek konfliktusba sem a vásárlókkal, sem a főnökkel.
És még az is lehet, hogy a vendégek zömének tetszik az új módi, csak kevesen vagyunk, akiknek egyszerűbbnek és emberibbnek tűnik odamenni a pulthoz és kirendelni a (nem is rossz) presszókávét és odaadni az ötszázast vagy pittyenteni a bankkártyát, mint csendben nyomogatni a képernyőket.
A nagyobb cégek, a közszolgáltatóktól a távközlésig, egyre több munkát ruháznak át ránk, „Mondtam a Vandának, hogy én csak azt szeretném, hogy minden jó legyen” 2021. October 29. 18:37 személyes ügyfélfogadás már alig van, újabban a telefont sem veszik fel, inkább appokat telepíttetnek a mobilunkra, online űrlapokat töltünk, levelezünk, saját szabadidőnkből áldozunk arra, hogy megoldjuk a problémánkat, amelyet az esetek többségében nem mi okoztunk.
Akinek nincs okostelefonja, az nemcsak a fent említett edzőterembe nem tud menni, de lassan semmit nem tud intézni. A cégek egymás után töltetik le velünk az appokat, lassan kell egy olyan, ami majd kezeli őket: az app kezelő app. Talán már van is ilyen.
Még opció lehet, hogy megíratják velünk ezeket a programokat, a Mekikben pedig beengednek a konyhába és elkészíthetjük saját szendvicsünket.
Nem, egyáltalán nem ez a legnagyobb problémám 2021 végén a szép új világgal, és mindazzal, ami ott leskelődik az utcasarkon, túl a Mekiken, csak gondoltam szólok.
