Weboldalunkon cookie-kat használunk, melyek célja, hogy teljesebb szolgáltatást nyújtsunk látogatóink részére. További információ

Eddig: 0 0 0 0 0 0 0 / 2 500 000 Ft, még 0 nap

„Mondtam a Vandának, hogy én csak azt szeretném, hogy minden jó legyen”

Még a fiatalabb generáció is falakba ütközik, amikor a nagy közszolgáltatók ügyfélszolgálatát hívja. És mi van, ha valaki 80 év feletti?

Csak néhány napja történt, hogy Budapesten járva a P-R parkolók működésével kapcsolatban merültek fel bennem kérdések, és mivel a honlapon nem találtam válaszokat, hívtam a megadott számot.

A BKK automatája néhány keresztkérdés után átküldött a Budapest Közút telefonos automatájára, ahol egy idő után elakadtam, de aztán többszöri próbálkozás után egy géphang elmondta ugyanazt, ami le volt írva a honlapon. Feladtam.

Hogy fizetős volt-e a telefonom, nem tudom, azt viszont igen, hogy módfelett durcás lettem: nemcsak a céget, hanem azokat is számra vettem, akik annak idején kitalálták, hogy úgy spórolnak pénzt, hogy megszüntetik a közönségszolgálat emberi arcát és élő munkaerejét, a kedves kuncsaftok meg majd csak boldogulnak valahogy.

A cégek magukra hagyták az időseket
pixabay

Csakhogy a kedves kuncsaftok egyre kevésbé boldogulnak, főleg, ha idősebbekről van szó, akik már a mobiltelefon használatát is nehezen sajátították el, most pedig robotokkal kell társalogniuk, ha netán valami gondjuk támad.

Beszélgetés Vandával

„Este még ment a tévé, de reggel már se kép, se hang nem volt, és nem működött a földi telefonon sem. Így aztán mobilon felhívtam a 1414-et” – kezdi a történtét a szombathelyi belvárosban lakó, 80 év feletti idős hölgy, aki ma is aktív társasági életet él, követi a híreket, nem ijed meg a műszaki dolgoktól, de a digitális korszakba már nem kapcsolódott be.

A megadott számon valaki azonnal közölte, hogy menjen fel "valami vévévéakármire”, és onnan töltsön le valamilyen alkalmazást, mert úgy sokkal egyszerűbb.

Történetünk főszereplője azonban nem volt biztos benne, hogy az számára egyszerűbb lenne, és nagyon szeretett volna valakivel beszélni. (Korábban egyszer már elment gondjával a Telekom szombathelyi irodájába, ahol azt mondták, ők ilyenkor nem mennek ki, hívja a 1414-et.)

Valaki felvette a telefont 1414-en, és a hölgy nem sokkal később már Vandával társalgott, aki kikérdezte, hogy mi a problémája.

„Mondtam neki, hogy a tévémben se kép, se hang, és amikor tovább faggatott, hogy pontosan mit szeretnék, mondtam neki, hogy azt szeretném, hogy minden jó legyen újra. De ő csak kérdezett legalább 10 percen keresztül. Az az igazság, hogy sok mindenre nem tudtam válaszolni, mert műszaki tévés dolgokról volt szó, csatlakozásokról és hasonlókról.”

Végül is Vanda úgy döntött, hogy kapcsol valakit, de itt újabb akadályok merültek fel.

Egy géphang közölte, hogy éppen túlterhelt a rendszer, sokat kell várakozni, jobb, ha máskor telefonál, esetleg megpróbál az interneten megoldást találni a gondokra („vévévéakármi”). A hölgy azonban kitartó volt, és végül sikerült beszélnie egy nagyon barátságos és segítőkész hölggyel, aki kikérdezte, hogy a modemnek hány lámpája és hogyan világít.

„Mondtam neki, hogy egy ég, egy pedig eléggé vibrál” .

Ez láthatóan előrébb vitte a dolgokat, a kellemes hangú hölgy megígérte, hogy „szól a szerelőknek” , és néhány óra múlva valóban elindult a telefon és a televízió is.

De még aznap este újra csak elment az adás és megnémult a telefon is.

Így másnap reggel ismét hosszabb beszélgetés következett Vandával.

„Közöltem vele, hogy tegnap már mindent elmondtam, és ma is ugyanaz a helyzet, de ő csak kérdezett és kérdezett. A végén megint mondta, hogy kapcsolja a szerelőket, de aztán mégsem, mert megint jött a férfihang, hogy sokat kell várni. Vártam, vártam, majd egy idő után a vonal szétkapcsolt” .

A hölgy később harmadszorra is nekifutott a problémának, akkor sikerült beszélnie egy másik segítőkész, kellemes hangú alkalmazottal, és láss csodát, nemsokára ismét elindult a tévé és a telefon. Talán nem kiabáljuk el, de a rendszer most is működik.

„Nem akarom a Vandát bántani, de az egy tragédia, amennyit és ahogy kérdez” – foglalta össze a hölgy a friss tapasztalatait, és amikor elárultuk, hogy Vanda a cég virtuális asszisztense, afféle robot, nem is igazán lepődött meg: „azt éreztem, hogy vele valami furcsa” .

Vandán persze nemcsak a 80 éven felüliek akadnak fenn, hanem majdnem mindenki, beleértve jelen sorok íróját, aki a közelmúltban Vandán keresztül szerette volna elintézni, hogy a modemen a telefon mellett induljon el az internet is, de csak akkor tudott bármit érdemben intézni, amikor valódi személyekkel beszélt, akik viszont kompetensek és segítőkészek voltak.

Már amikor vért izzadva sikerült elérnie őket a vonal túlsó végén.

És mindez csak a jéghegy csúcsa, naponta minden bizonnyal több ezer ilyen történet van, és persze nemcsak a Telekomnál és a BKK-nál, hanem szinte mindenhol, ahol megszüntették a személyes ügyfélszolgálati irodák zömét és ahol ma már telefonon is csak nagy ritkán lehet elérni embereket.

Gyakorlatilag az összes nagy közszolgáltató ilyen már.

Mi pedig panaszkodhatunk Vandánál.

Kedves Olvasó!

Hangot szeretnénk adni nektek! Kérjük, segítsetek nekünk abban, hogy elindítsuk új stúdiónkat, és hogy minél több beszélgetést és videót készíthessünk veletek, nektek!

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is facebook messengeren ide kattintva vagy emailben: jelentem@nyugat.hu

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Tech