Mint amikor beteljesül a plátói szerelem, feldobogott a szívem, mert levelet kaptam Orbán Viktortól. Ja, én. Meg az egyik lányom. Kicsit szomorú voltam, hogy a többi gyerekemnek nem írt, pedig ők még jobban szeretnek levelet kapni. Vigasztaltam is őket, nem baj, majd ha nagyok lesztek, de ahogy kimondtam, elborzadtam a jövőtől, tehát húsz év múlva is a fiúk lesznek hatalmon, igaz, addigra már ők is nyuggerek lesznek, vastag nyakkal, meg zsírbendővel, de hát ez úgyis a magyaros stílus. A lényeg az, hogy örültem, mint Matolcsy a fogyatékkal élő közgaszdászok báli tomboláján, amikor kihúzták a nevét, tehát nekem mindig szimpatikus, ha valaki a családtagjaim felől kérdezősködik.
Nézzük a levelet kívülről. Tenyeremmel végigsimítom, kellemes hűvös sík, a papír jól esik a bőrömnek. Téglalap, amit nagyon szeretek, amióta megismertem a magyar bürokráciát. Egy kék kockában címer és fehér betűk. MUNKAHELY VÉDELMI AKCIÓ 2112. Hú, de izgi, önt el a veríték, de még gyönyörködöm az Orbán-féle viktoriánus stílus nyomtatási szépségén, decens homályosság a szürkében, különösen a fejcímben, ahol a feladó nem rejtőzködik, mint egy multireklám, hanem közli, hogy magánszemély, miniszterelnöki funkcióban. Én annak örülnék, ha csak a neve lenne, hisz nagyon jól tudom én Viki politikai pályafutásának történetét. Szegény Nagy Imre biztos forog a sírjában, hogy pont neki tartott bakot, amikor újratemették.
A legfontosabb, hogy a díj hitelezve van. Ez azért fontos, mert újra örülök, hogy ez legalább ingyen van, nekem nem kerül semmibe, válaszolok ingyé, tanácsolok neki tutit, meg amit szeretnék, és nem kerül pénzembe. Ez a díj hitelezve olyan szép, hogy eszembe jut, Viktor soha sem hazudik, most is igaz, hogy a levelezése financiális hátterét mi hitelezzük neki, virtuálisan is, meg adóforintban, mindegy, tényleg kár kekeckedni, mert azonnal elröpül a jó kedvem. Vajon mikortól gondolják a politikusok, hogy a fizetésükön kívül más is a birtokukban van? A fizetésüket is tőlünk kapják, de azt megérdemlik. Igen, különben még többet lopnának.
Tényleg amellett vagyok, hogy legyen a díjazásuk még magasabb, meghitelezzük nekik, persze, ha kicsi korrupció csorog valakinek a száján, annak irány Madagaszkár. Találós kérdés: most mi vagyok, türelmes demokrata, vagy szélsőjobbos náci? Esetleg kommunista labanc?
Feltépem a borítékot. Már ahogy szakad, az is tiszta szex. Benne egy plakát, amire munkatáborok kedvenc szlogenje: SZERETEM A MUNKÁM! Én is. Főleg amióta a hozzá szükséges munkahelyeim nagy részét elvesztettem, és emiatt már nem is remélem, hogy a munkám valaha is munkahellyel jár. Úgy lettem körön kívüli, veterán outsider, hogy szerettem a munkám. Ráadásul, ha megkérdezed a hentest, az ítéletvégrehajtót, a postást, a kurvát, a tanítónőt, kilencven százalékban ezt válaszolják. Már csak azért is, mert félő, hogy ezek után, mint nem lojálist, azonnal kirúgják. Könnyű ilyen korban szeretni a munkát, amikor hozzá munkahely a legnehezebb cucc, bejelentett tébéről meg csak nagymenő túlélők dicsekedhetnek.
A másik az, amit halkan jegyeznék meg, hogy nem volt szerencsés a fotómodelleket beszívatni, mert mindegyik úgy mosolyog, mintha nyalnának. Ők is, meg nekik is. Azt hittem, ez a propaganda már bekufircolt Hitler, Sztálin, Szaddam alatt, amikor mindig sütött a nap, és kövér kalászok között mosolygott az állampolgár. Vagy ez most retró? Azért olyan oldschool? Ja, oké, világdivat ábrázolni a rabszolgaságot, mint vidám nyaralást a hétvégi házunknál.
A levelet sajnos nem olvastam el, mert diszlexiás vagyok. Nem mindig, csak akkor, ha egy személyes levelet nyolc pontba szednek, van benne felkiáltójel, kicsi címerpajzs, kettőspont, meg egy név, kalligrafikusan. Na, ezt kivágtam kisollóval. Odaadom egy haveromnak. Törvényszéki grafológus. Az is lehet, hogy itt, a kézmozdulatban van az, amit személyesen Viktor nekem küldött.
Előre is köszi. Még írjál. Várom.
Bakács Tibor (falúról)
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
