Aki a napokban a fővárosi Széchenyi téren jár, az biztosan felfigyelhet egy kisebb emberhadra, ami pedig egy nagyobb emberszerűségre figyel fel éppen, és fotózza agyon. Hervé Loránth Ervin alkotása nem kicsi, ellenben gigantikus, és nem először csinált ilyet ugyanitt: tavalyi, Feltépve című szobráról konkrétan az egyik leghíresebb trendblog, a My Modern Met szuperlatívuszokban írt (aztán utánuk még mások is), majd az év végén ugyanők a legizgalmasabb kültéri szobrok toplistájának első helyét adták neki.
Meglepődésre ok nincs, mert a mű tényleg állat volt:
A művész saját bevallása szerint azért kezdett monumentális utcai alkotásokban gondolkodni, mert az emberek már alig járnak kiállításra, viszont a kortárs művészetet ettől még a szemük elé lehet vinni - sőt, szerinte annak be kell tagozódnia a mindennapjainkba, mármint a kortárs művészetnek -, a mérettel pedig igencsak lehet a figyelmet terelni.
Repost címmel idén újabb szobrot állított, amit az exgraffitis Nikon One fedett le mattfekete-aranyra:
A Belügyminisztériummal szemközti, Duna-menti téren azóta turisták újabb és újabb turnusai szelfizik szét magukat az eltorzult arcú, csúzlizást imitáló emberalakkal. Persze nem lenne igazán magyar a történet, ha néhány jóindulatú lokálpatrióta nem azzal közelítette volna meg a szobrot, hogy
"ez is a zsidók műve!"
Nikon One, a szobor megfestője volt a fültanúja ennek a reakciónak, amit nem is tudott hova tenni. Mindenesetre ami az ő hozzájárulását illeti, a kérdésünkre elmondta, hogy magának a festésnek nincs extra jelentése, csak azt szerette volna, hogy brutáljól nézzen ki, a fekete és az arany pedig elegáns színek - arról nem beszélve, hogy illeszkednek a környezethez is, a Gresham palota aranyozott díszeihez és fekete tetejéhez.
Még pár kép, a szobor pedig még pár napig látható:
Sőt, élő streamen is lehet követni a körülötte zajló életet, vagyis leginkább azt, ahogy minden percben fotózkodik vele valaki:
