Nemrég annyi helyen jött szembe a dunai jégzajlás, hogy elhatároztam, ezt élőben is megnézem. Hallani akartam, hogy tényleg oly némán vagy inkább recsegve siklanak el alattunk a vízben a lakásnégyzetméternyi jégtáblák. Először a Szabadság hídról néztem, hosszan. Jóval hosszabban, mint gondoltam, megigézi az embert az elsuhanó jég látványa, nehéz betelni vele. Amilyen zavaros, olyan nyugalmat is áraszt, dübörög a forgalom mögöttünk, turisták lógnak a korlátokon, készülnek a szelfik, sziréna visít a rakparton, hangos a nagyvárosi élet, de a jeget nézve mégis minden olyan csendes.
Második körben a Margit híd középső pillérének tövébe másztam le, gyakorlatilag ott álltam egy maroknyi turistával a Duna közepén. Itt már hallatszott, hogy olykor recseg és roppan egy-egy tábla, amikor ütközik a sodrásban. Itt is csak azt vettem észre, hogy hosszú percekig csak bámultam a vizet, a nagy zajlást. Csuda egy látvány, tényleg ajánlom mindenkinek, elszáll minden stressz, kapkodás, csak a végtelen folyam marad. Nézegessék lentebb a válogatott képeket, vagy a fotókra kattintva bővebben, képgalériában. A cikk végére még egy rövid videó is jutott.
És ha még nem volt elég fotókon mutatjuk rövid videón is e csodálatos látványt.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
