Weboldalunkon cookie-kat használunk, melyek célja, hogy teljesebb szolgáltatást nyújtsunk látogatóink részére. További információ

Egy, az Úr tenyerén tartott ember csodálatos megmenekülése

Olvasónk naplószerűen meséli el Covidból felgyógyulásának történetét.

2021. március 20.

Megvan az oltás időpontja.

Március 27.

Lázas lettem, 39,4. Háziorvosnál nejem az oltást lefújta.

Március 29.

Tesztelés a mentőállomáson. Gyorsan sorra kerültem. Nagyon finoman csinálták a fiatal egyetemisták. Majd kint a kerítésnél állva erőm elhagyott, összecsuklottam. Pozitív lettem. A mentőautóba már saját lábamon mentem. Rengeteg vizsgálatot végeztek rajtam, majd be akartak szállítani a kórházba. Nem engedtem. Irány haza. A háziorvosom rendesen lehordott. Igaza volt.

Március 30.

Magas láz.

Április 1.

Délután mentő, irány a kórház. Sokan voltak. Felvesznek este kilenc körül a pulmonológia 2. osztályára. A 359/4 lakója lettem. Négy ágyas szoba, nemrég meszelt tisztaság szagot éreztem. Április 1. volt, és ez bizony nem tréfa, ez a valóság.

Április 3.

Rosszul lettem a fürdőben, ágyba tettek, nincs felkelés, pelenka. Hát, nem mondom… pazar érzés.

Április 6.

Iszonyatos fejfájás, hívják az ügyeletes orvost. Fiatal, jó benyomást keltett, míg azt nem mondta, hogy ebből intenzív osztály is lehet. Tiltakoztam ő nyugtatni próbált: jöttek onnan vissza páran. Nem nyugodtam meg, nekem az a pokol lenne. Éjjel konzíliumot tartottak, maradhattam. Telenyomtak mindenfélével. A különleges tartalmú infúzióval megmentettek. Egyébként én is nyugtattam őket, hogy reggelre jobban leszek, mert a nejemnek születésnapja van, nem halhatok meg pont ezen a napon. És így történt!

Április 7.

Vizit, vizsgálat, gyógyszerek, jobban vagyok.

Április 8.

Napról-napra jobban vagyok. Álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen klassz ellátásban lesz részem. Megdicsértem az osztályvezető főorvosnak, dr. Szima Barnának a csapatát, dr. Rózsavölgyi Zoltán adjunktust és dr. Dóka Adriennt, és megköszöntem, hogy megmentették az életemet. Mindezt szájmaszkban, mert az oxigén állandóan kell.

Április 14.

Az egyik kedves nővér (Melinda) biztatására lerúgtam a pelenkát, kacsát kaptam. Ha pedig széklet, akkor pelenka fel, majd csengő, és már tisztába is tesznek, majd megint nincs pelenka. Mennyei érzés.

Április 15.

Az egyik doktornő elmondja, hogy felszerelnek az otthonomban egy készüléket, amiből lesz oxigénem. Egy tartalékpalackot is kapok áramkimaradás esetére.

Április 17.

Még jobban érzem magam, de még mindig szájmaszkban vagyok, szívom az oxigént.

Április 18.

Szájmaszk le, orrcső be. Újabb csodás érzés.

Április 19.

Vizit, még midig ágyban fekvő vagyok, de pedzegetik, hogy hétvégén hazamehetek, amin már annyira nem is csodálkozom, mert napról napra erősebbnek érzem magam.

Április 20.

Kérdeztem az adjunktust, mikor mozdulhatok el az ágytól a csapig meg vissza. nem sok, négy méter.

Április 21.

Jön a gyógytornász, klasszul megdolgoztatott. Kifaggatott, mire elmondtam, hogy heti öt nap fél órás torna, 2 nap egy órás torna és heti 100 km kerékpározás. Ezt követően naponta háromszor tornázok.

Április 22.

Közlik, hogy 23-án beszerelik a készüléket, és másnap mehetek haza. Ezt a boldog érzést talán akkor éreztem, amikor huszonhét éve megtértem. Szerencsémre legkisebb szeretett fiam és neje és egy barátjuk elláttak mindennel.

Megdicsértem a kedvenc nővéreimet (Dalma, Melinda, Rebeka, Ninetta, Irmi Kata), nagyon sokat tettek értem ők is, hogy ilyen jó állapotba kerültem. Erzsike és a többi szorgalmas takarítónő is a szívemhez nőttek. Mind csodás emberek.

Közben engedélyt kaptam szellemi munkára. Boldog voltam, hogy agyam olyan, mint régen, nem károsodott. Az oxigénszaturációm közel 100 volt munka közben is. Körülöttem lévők közül eddig hatan mentek haza, egy ember meghalt, egy pedig most haldoklik.

Van egy nagyon kedves ember, Tamás, akinek édesanyja a szüleimet ápolta halálukig, most ő látogatott engem naponta. Ez nekem még gyorsabb gyógyulást jelentett.

Mehetek én is haza. Vár rám két emelet és pár száz méter, ezért már sétálok a folyosón. Bírnom kell, a lépcsőn legfeljebb a fiam ölbe kap.

Ez az én rövid történetem.

Emberek, ez nem játék! Ez könnyen végzetes lehet! Alig várom, hogy mielőbb beoltsanak mindkettőnket, ugyanis a nejem meg közben otthon karanténban volt, ő is elkapta, de már jobban van. Szép lassan, talán május vége felé folytathatom életemet új felfogás szerint, mert ennek a járványnak célja van: gondoljam át az életemet, ami már nem lesz olyan, mint régen. Érzem, hogy változtam, jobb ember lettem. 73 év után kezdődik az új életem! Halleluja!

Czeglédy Attila


❤️ Nélküled nem tudjuk megírni! Ajánld fel adód 1%-át a Nyugat.hu-nak
Adószámunk: 18889332-2-18 Nyugat Média és Világháló Egyesület
Segítség és letölthető nyilatkozat ide kattintva érhető el.
Köszönjük nektek! ❤️

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is facebook messengeren ide kattintva vagy emailben: jelentem@nyugat.hu

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Jelentem

Tovább az oldalra