Szalai Jánossal a szombathelyi Thököly utca eldugott kis műhelyében találkozunk. A ház oldalán csupán egy szerény tábla hirdeti: Mérlegjavító . Az épület eredetileg ragályház volt. “Ott van még egy kis kolera a sarokban” - viccelődik, miközben beljebb invitál. Mint mondja, 1958-ban költöztek ide, de ma már máshol lakik, csak a műhely maradt az övé.
Az 1930-as szaknévsorban már szerepelnek
János családjában a mérlegek javítása közel száz évre tekint vissza, mely apáról fiúra szállt. A sort még nagyapja kezdte, aki 1925-ben lett önálló mérlegjavító.
A javításon kívül ők még saját mérlegeket is gyártottak. A falon lógó mérleg még az elsők közül való, és 1925-ös bélyegző van beleütve. Mellette pedig szépen bekeretezve korabeli fényképek, valamint árjegyzékek, ahol még koronában voltak feltüntetve az árak. Egy 1930-as szaknévsor is előkerül, melyben már szerepel nagyapja neve is mint mérlegkészítő mester.
A szakmát aztán édesapja és annak testvére vette át, de 1952-ben nekik is szövetkezetbe kellett lépniük, amit aztán édesapja otthagyott és a REMIX-ben folytatta a javítást. A cégnek akkoriban rengeteg mérlege volt. Aztán 1966-tól bár másodállásban, de folytathatta a családi vállalkozást és egészen haláláig.
János kisgyerekként sokszor lejött a műhelybe és figyelte édesapját, ahogy teljesen szétszedi az eszközöket és csodálattal nézte, ahogy a milliónyi csavar, él és élágy mind visszakerül ugyanoda, ahonnan kiszedték őket. Sokszor ő is besegített, így végül édesapja mellett ki is tanulta a mesterséget.
Először ő is a REMIX-ben dolgozott és szintén az ottani mérlegeket javította. A családi vállalkozást végül teljes egészében 1982-ben vette át édesapjától, és onnantól főállású kisiparosként dolgozott egészen a nyugdíjig.
„Azt szeretem javítani, amit látok”
Ma nyugdíj mellett csinálja, de csak kevés munkát vállal. Mint mondja, jobban szerette a régi mechanikus mérlegeket javítani.
Régen el sem tudta képzelni, hogyan lehetne másképp is, hiszen, ahogy fogalmaz, mérni úgy kell, hogy egyik oldalra a súly, másik oldalra pedig a mérendő anyag kerül. De ma már mindent átvett az elektronika.
Az elektronikus mérlegekben már csak egységeket cserélnek. A piacot elárasztó olcsó kínai árszorzós mérlegeket pedig már javítani sem éri meg, inkább újat vesznek helyettük. Mikor ő tanulta a mesterséget, a javítás közelebb állt a lakatos szakmához. Persze azért igyekszik lépést tartani a fejlődéssel.
Tára mérleg
Ezt a Tára mérleget még édesapjával készítették és a súlyok hitelesítésére szolgált. A műhely túlfelén a falon pedig egy hatalmas alumínium számlap, egykor ez is egy saját gyártású mérleghez készült.
„Minél kevesebb ponton súrlódik a mérleg, annál pontosabb”
“Ez egy precíziós patikamérleg, ez már csak két ponton függ” - mutatja. Ez itt a légfék, itt a lencse, amin keresztül világít a lámpa, ami rávetít a tükörre. Itt meg le lehet olvasni. Nagyon kis mennyiségek mérésére szolgál. Bár van, ahol még használják, de a legtöbb patikában már elektromos mérleg van.
Egy kisebb helyiségbe tartunk, ahol egy nagy, nehéz szerszám fogad minket. Alulra kellett behelyezni a munkadarabokat és meglendíteni a tetején lévő kart. Mint mondja, ezzel lehetett hajlítani, vágni és még sok minden mást. Közel centis lemezeket is átütött, ha kellett.
Egy polcon szebbnél szebb mérlegek sorakoznak. Tizedes, háztartási mérlegek, de volt, amit üzletekben használtak régen. A legrégebbi egy Florenz háztartási mérleg. Otthon még van egy régi felrakó súlyos árszorzós mérlege, ami 1937-ben készült.
“ Ha kitartok még négy évet, 100 évesek leszünk”
Mondja mosolyogva János. Van egy fia és egy lánya, de őket már más dolgok érdeklik, és az elektronika sem áll hozzájuk közel. Bár saját bevallása szerint a mai világban már ő sem vállalkozna, így azonban nem lesz, aki tovább vihetné a családban ezt a mesterséget, így Jánossal le is zárul majd ez a közel száz éves történet.
