„Fucking rock stars” - énekelte, mondta, szövegelte Pásztor Anna (Anna & the Barbies) szombat este a zsinagógaudvarban. Aztán rájöttünk, hogy az EgySzál Feszt majdnem erről is szól.
Az ötlet lényege, hogy a szervezők népszerű, magyar fesztiválzenekarok frontembereit szólították meg, hogy vállaljanak „egyszálgitáros” fellépést. Ami, ugye, azt jelenti, hogy az együttesek élén, nagyszínpadokon edződött, kis hazánkban sztárnak számító előadók ülnek le a kisszínpadokon, karnyújtásnyira a közönségtől, és háttérkíséret nélkül próbálják elnyerni a nagyérdemű kegyeit.
Persze, az akusztik-fellépéseknek van hagyományuk, művelik is szépen, de itt arról van szó, hogy kicsiben, hangfaltornyok, vizuális effektek, zsigerkavaró hangerő nélkül, face to face kell teljesíteni. Ami aztán van, akinek sikerül, van, akinek sikerülget.
Maga a miliő is barátságos, családias, sok az ismerős, itt mindenki jóban van mindenkivel. Annyira, hogy amikor Pásztor Anna megérkezik, azonnal belefut a párhónapos ikrekkel benéző anyukába. Innentől Annát egy bő fél órára el is veszítettük, az ikreken kívül mással nem nagyon állt szóba.
Amúgy a zsinagógaudvart mintha erre találták volna ki. A Szimfónia kávézó (és újabban a LÉT Egyesület) szervezésében itt minden nyáron koncertsorozat, kertmozi van, a zsinagóga fala egyedi hangulatot és körítést ad mindehhez.
A feltételek tehát adottak, mi kell még a sikerhez? Jó hangulatú előadások és fogékony közönség, előbbiről kicsit később. A szombathelyi közönség mindig meg tud lepni, nagyon gyorsan tud alkalmazkodni. Először nem éreztem jó ötletnek a színházi előadásszerű nézőteret, a fegyelmezett sorokba rendezett székeket, de aztán rájöttem, ennek is van funkciója.
Az akusztikus koncertek mindig bensőségesebbek, nagyobb odafigyelést igényelnek, és nem nagyon viselik el a kívülről jövő hangoskodást. A másik, hogy így sok ember elfér. A napi közönségszámot kétszázban maximálták, ezt azért nem érte el a szombat este, de sokan voltak.
És vették a lapot is, a vége felé – széksorok ide vagy oda – néhányan azért felálltak, ahogy az egy koncerten illik. De az arcokon látszott, hogy ülve is lehet jól érezni magunkat.
Késő délután Bognár Bandi (Kolibri) kezdett, majd Szepesi Mátyás (Konyha, Magashegyi Underground) érkezett. Mindketten egyszálgitárosok, és látszott, hogy azért a dalok nagyobb hangszerelésre készültek. De ahogyan haladt előre az idő, a közönség is egyre jobban megtalálta a hangot.
Az est sztárja kétségkívül Pásztor Anna és testvére, Pásztor Samu (Anna & the Barbies). Pedig éppen ők voltak, akik nem tartották be a műfaji kötöttségeket, Anna hangja és az egyszálgitár mellett itt azért szólt a háttér is, dobgép, szintetizátor, miegymás. Éppen ezért jobban is hasonlított a nagyszínpadi produkcióra. És ezért jobban is vette a közönség.
Mindezt Anna nagyszájú szövegelése oldotta, nem minden mondatát értettük, de hozta a tőle megszokott extravagáns stílust.
Az utánuk következő Szendrői Csabának és Tóth Andrásnak (Elefánt) nem is volt könnyű dolga, közben a közönség is megritkult, igaz, még csak kilenc óra felé jártunk. Azért sikerült megmozgatni őket, szóval, a vége sem lett gyengébb.
Az EgySzál Feszt ma folytatódik, és a mai nap tűnik erősebbnek. Íme, a program:
