Az Electronic Beats néven futó egy estés minifesztiválokról valószínűleg sokan hallottak már, vagy jártak is valamelyik hazai felvonáson: ezek az aktuális, menő elektronikus zenei előadókra kihegyezett bulik a magenta színű telefonszolgáltató égisze alatt folynak. Mégsem úgy kell elképzelni egy ilyet, hogy idegesítő hoszteszek zaklatják a partizót ötméterenként, rózsaszín T-bólyák erdejében. Ellenkezőleg: nem emlékszem olyanra, hogy egy multicég ennyire hatékonyan lett volna képes megszólítani a hétvégéken klubokban taposó fiatalokat úgy, hogy az ne legyen dühítően reklámszagú. Persze, vannak logók, persze, van kirakodós pult, de ezeket nem dörgölik az ember arcába. Hagynak élni, na.
További jellemzője az EB-eseményeknek, hogy emberi időben kezdődnek és végződnek: este kilenckor már zenélni kezd az első fellépő, hajnali három körül meg zárnak a kapuk. Kicsit olyan európaibb az egész, hiszen itt ha éjjel egyre esik be a mulatni vágyó, ahogy az sajnos Magyarországon is eléggé elterjedt szokás, akkor már csak az utolsó dj-szettet kapja el. Plusz van még tisztességes, jól pörgő beléptetés - okostelefon képernyőjéről leolvasott kóddal, mert az online vásárolt jegyünk gyakorlatilag csak egy számsor -, és visszaválthatós műanyag poharak, amit így senki nem akar szétdobálni.
Budapesten láttunk már ilyet, nem is egyszer, és most Pozsonyba készültünk. Főleg három név miatt, amit a plakáton láttunk: a Jungle, Four Tet és Daphni egyenként is képesek tágra feszíteni egy friss dolgokra ugró zenebuzi pupilláját, de így, együtt őrületes orgazmust ígértek az agynak. Hosszas részletezés helyett röviden összefoglaljuk, mit kell róluk tudni, ha valakit érdekelne:
Jungle: 2014-ben robbanni fognak
Tavaly év közepén ezzel a dallal kezdődött a hype, majd ezzel folytatódott, miközben senki nem tudta, kikről van szó, mert a saját arcukat jótékony homályban hagyták. Ez pedig a 21. század popzenéjében elég nagy felhajtóerő tud lenni. A két, azonnal megszerethető, hetvenes évek New Yorkját idéző indie-funk dal mindenesetre elég volt ahhoz, hogy az idei év egyik legfontosabb felfedezettjeiként beszéljen róluk a zenei sajtó. Miközben tényleg csak annyi érdemi információ derült ki, hogy londoniak.
Four Tet: a technó csendes lázadója
Kieran Hebden, azaz Four Tet elektronikus tánczenében utazik, de egészen avantgard ösvényeken járja az útját. Volt például, hogy ingyen letölthetővé tette egy régi lemezét, miután rájött, hogy a korábbi kiadó a háta mögött újra pénzt akar belőle csinálni. Élő fellépésein pedig szereti eljátszani, hogy amikor a csúcs felé navigálja közönségét, akkor csakazértsem következik be a csúcs. Kiszámíthatatlan, ahogy a régi, klasszikus értelemben vett "underground."
Daphni: aki valójában Caribou
A Daphni név két éve ezzel a klubslágerrel vonult be a house-tudatúak fejébe, pedig Daniel Snaith már régóta ontja magából a jobbnál jobb zenéket, csak eddig ezt főleg Caribou név alatt tette, például így. Aztán azóta újra beleszeretett a sötét klubokba, de már mint Daphni. Ízlése szofisztikált és szerteágazó, Four Tettel szokták is ezért egy lapon emlegetni. Ez a fél órás, félig élő szintis, félig dj-zős mix mindent elárul róla:
Hát így indultunk neki a péntek éjszakának Szlovákia fővárosában, egy jó adag helyi gulyás - amit itthon inkább perkeltnek hívnánk - és knédli elpusztítását követően, amit egy magyar (azon belül: füleki) származású, ízes palócossággal beszélő felszolgáló szállított le nekünk. Cuccaink pedig már a szocialista múltból táplálkozó hotel szobájában pihentek, egy kisebb csokornyi panelház mellett. Akár a KISZ-telepen is lehettünk volna, amikor kinéztünk az erkélyről.
Az Electronic Beats, amikor Budapesten járt, egyébként nem csak gyengébb line uppal érkezett, de nem is mondhatta el magáról, hogy ilyen klassz helyszínt kapott. A magyar fővárosban a Millenáris lett a célpont, egy budai, impozáns rendezvényközpont - itt viszont egy hajdani olajfinomítóba gyűlt a nép.
Azzal nem untanánk most senkit, milyenek voltak a fellépők - többnyire alapvetően rendkívül jók, elváráson felül is teljesítettek. Mi viszont kíváncsiak voltunk arra is, hogy az emberek milyenek. Ám amikor már másodszor futottunk bele francia szóba a vécében, ami az este előrehaladtával egyre hányásszagúbb lett, már tudtuk, hogy nem itt fogunk reprezentatív felmérést elvégezni a szlovák bulizási szokások vonatkozásában.
Kis éji matek
Főleg, hogy német szavak is csendültek. És egy Zürichből érkező fotóssal is szóba elegyedtünk a közönségben. Előttünk közvetlenül pedig egy magyar leszbikus pár rázta a rázhatót. Olyan volt a közönség, amilyen a feszt: európai, egymásra többnyire figyelő (ebbe a csoportba a britek nem tartoznak bele), a zenéket ismerő. Mi pedig azzal zártuk az estét, hogy nem mertük visszaszámolni az aprókból, mennyi sört ittunk meg, annyira jól sikerült. Az is. Mégiscsak sörfőző országban tartózkodtunk.
Ha a Sziget helyszíneire csak negyedennyire jönnének normális bulituristák a sok rikácsoló olasz és nyomulós francia helyett, harmadennyire lennének aktuális előadók meghívva, és feleennyire jó lágert csapolnának, akkor akár másfélszer annyit is kifizetnék egy napijegyért, mint eddig - sóhajtottam fel, majd kiléptem az enyhe pozsonyi hajnalba.
