Szinte minden évben szembesülnünk kell azzal, hogy kamukaját etetnek velünk. Néhány napja például egyes gesztenyemasszákról derült ki, hogy valójában nem is gesztenyemasszák, mert jóformán több volt bennük a rizsliszt és a közönséges krumpli, mint a gesztenye.
Nekünk, egyszerű vásárlóknak persze fogalmunk sem lehetett arról, hogy hamisított élelmiszerrel van dolgunk már megint, mert a csalás tényét csak a legaprólékosabb laboratóriumi vizsgálatok mutatták ki. Éppen ezért joggal gondolhattuk, hogy - amikor rákívánt a család - gesztenyepürét készítettünk a masszánkból. Pedig nem. Krumplipürével, vagy éppen rizslisztpürével kínáltuk a famíliát. A masszabotrányon mégse ütődtünk meg különösebben, kicsit háborogtunk csak. Hozzászoktunk ugyanis ahhoz, hogy folyton kamukajával traktálnak, hogy újra és újra megétetnek bennünket - még ha nem is a tiszazugi arzénes asszonyok gyilkos szándékával.
Nyugodtan elmondhatjuk tehát, hogy ettünk mi már mindent a világon: téglaporból való, vagy éppen aflatoxinos paprikával készült ételt, mérgező guargumival dúsított dobozos fagylaltot, lóhúst, amit marhahúsnak hazudtak, szigorúan tiltott permetszerrel kezelt zöldséget, gyümölcsöt, istállópadozaton gyurmázott szaloncukrot, súlyosan veszedelmes, távol-keleti fagyasztott halat, lejárt szavatosságú, de átcímkézett élelmiszerek garmadáját, s ki tudja, még mit nem. S persze meg is ittuk rájuk a nekünk dukáló italt, a jóféle, műtrágyából készült lőrét, a gyümölcsöt sosem látott szörpöt, miegyebet.
De ez így megy ám ma is, továbbra is rendületlenül tömjük magunkba a kamukaját, mert egyszerűen nem tehetünk mást. Muszáj jóhiszeműnek lennünk s megbíznunk a termelőben, ha enni szeretnénk, ha nem akarjuk, hogy végérvényesen felkopjon az állunk. Egyesek - akik tudni vélik, hogyan lehet megszabadulni a kamukaják rabságából - azt mondják, hogy a nagyüzemi módon készült élelmiszereket egyszer s mindenkorra el kell felejteni. Kizárólag úgynevezett házi termékeket szabad vásárolni. Talán igazuk is van. De csak talán. Mert ki tudhatja, hogy meg lehet-e bízni például abban a bácsiban, aki a piac mellett a kocsija csomagtartójából árulja a házi véres és májas hurkát? Vajon kinek, minek a vére, mája van abban a hurkában? S vajon mikor töltötte őket a bácsi? Még élünk.
