A történet nem most kezdődött: 1989-ben egymillió forintos alaptőkével jött létre a Szombathelyi Vásárcentrum Kft., melyben magyar részről a Művelődési és Sportház, a városi tanács, valamint a Rombusz Kft., osztrák részről pedig egy üzletember alapított, és a törzstőke 50 százalékát akkor még schillingben fizették be. A társaság létrejöttében, illetve a vásárok szervezésében elévülhetetlen érdemeket szerzett a már elhunyt Babos Sándor. Az első szombathelyi vásárra 1990 májusában került sor, akkor még a Művelődési és Sportházban és környékén, az őszi felvonást viszont már a későbbi törzshelyen, a Haladás sportcsarnokban és környékén rendezték meg.
Néhány évig Szombathelyi Nemzetközi Tavaszi Vásár, illetve Őszi Vásár volt a hivatalos elnevezés, s jelentős volt az osztrák kiállítók száma, aztán a gyér külföldi érdeklődés miatt kivették az elnevezésből a Nemzetközi szót.
Pedig jó híre volt a szombathelyi vásároknak
2000-ig igen élénk volt az érdeklődés mind a kiállítók mind a vásárlátogatók részéről az évente május, illetve október elején megrendezett seregszemlék iránt. Neve, presztízse volt a szombathelyi vásároknak. A kiállítók száma meghaladta a kétszázat, jöttek az ország távolabbi részeiből is, hamar ki is nőtték a csarnoképületet, szükség volt még 2000 négyzetméternyi kiállítási sátor felállítására, amihez csatlakozott még egy vendéglátást és programokat kínáló rendezvénysátor is.
Egyre jobban felmerült az igény arra, hogy szakvásárokat is rendezzenek, ezért a vállalkozás 1993-ban Made in Hungary néven az Oladi Művelődési Központban innovációs vásárt szervezett. Mivel észrevehetően sok volt a mezőgazdasági és élelmiszeripari újítás, újdonság, elindították az „Agra Savaria” Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakvásárt, szintén az Oladi Művelődési Központban. Ez a vásár aztán együtt futott az őszi és tavaszi vásárokkal. A Szombathelyi Tavaszi és Őszi Vásárnak eleinte publikum vásár jellege volt. A tavaszi vásárból nőtt ki „A ház” építőipari és lakberendezési szakvásár, az őszi viszont megmaradt közönségvásárnak. Létrehoztak egy Vásár Oszkár díjat is. A kis figurát bizonyos szempontok alapján ítélték oda az arra érdemes kiállítóknak. Rendeztek Szombathelyi Autószalon néven is kiállítást.
Álom maradt a vásárközpont
A vásárok megrendezésébe befolyt a Vas Megyei Kereskedelmi és Iparkamara, valamint a Vállalkozói Központ is. Felmerült a városvezetésben egy multifunkcionális vásárközpont kialakítása is.
Földrajzilag Szombathely központi helyen fekszik a régióban, ezért jó lenne újjáéleszteni a vásárokat. Nem konkurálni kellene például az oberwarti építőipari szakvásárral, vagy a radgonai mezőgazdasági szakvásárral, meg kellene találni a szombathelyi vásár helyét és jellegét a többi között. Jelenleg a kamara koordinációs szerepet tölt be a környező nagyobb vásárok népszerűsítésében, és segíti a vállalkozók ezeken való részvételét
– tudtuk meg Kiss Sándortól, a vasi kamara főtitkárától, aki azt is elmondta, hogy Wagner András polgármesteri idejében kiírt a város egy tervpályázatot a 11-es Huszár úti laktanya egy részének vásárközponttá alakításáról. Ezt szakmailag teljes mellszélességgel támogatta a kamara is.Több pályázó is volt, eredményt is hirdettek, de aztán elült az ügy, levették az elképzelést a napirendről, amit az óta is bánhat a város. Széleskörű összefogással ugyanis ezen a helyszínen hosszú távra biztosított lett volna a szombathelyi vásárok megrendezése. (Háttérinformációnk szerint az 1990-es évek közepén kiírt tervpályázatra a Vásárcentrum kft. 1 millió forintot fordított, a nyertes terv valahol porosodik egy íróasztalfiókban.
Gyülekeztek a viharfelhők...
2000 körül már érezhető volt a stagnálás. A szűk kiállítási terület gátolta a továbblépést, Szombathelyen sorra nyíltak a multik nagyáruházai, egyre kisebb jelentősége lett a termékek vásári bemutatásának. Az egykor elismert pavilonos rendezvények az ezredforduló utáni években egyre inkább veszítettek vonzerejükből, a sátras megoldás kifejezetten ártott a kiállítási színvonalnak.
Nem volt érezhető a lokálpatriotizmus sem, hiszen a kiállítóknak még negyedét sem lehetett Szombathelyről a vásári részvételre megnyerni. Vissza kellett fogni a belépők árait is, így ebből sem lehetett komolyabb bevételre számítani. A bérleti díj szorításában a szervezők helyszínt is változtattak, a vásárokat átmenetileg az Oladi Művelődési Központban rendezték meg, majd 2003-ban visszatértek a Rohonci útra.
A vég okairól, körülményeiről szerettük volna megkérdezni dr. Kiss Jánost, a Szombathelyi Vásárcentrum Kft. akkori ügyvezető igazgatóját, aki azonban nem kívánt nyilatkozni. Annyit sikerült megtudnunk tőle, hogy az utolsó vásárt 2005-ben rendezték, a végelszámolásra pedig 2006-ban került sor. Így maradnak a száraz tények: az önkormányzat 2005-ben kiszállt a társaságból, s 36 százaléknyi üzletrészét eladta a Kenter Kft-nek. A gyér kiállítói érdeklődés már gazdaságtalanná tette a vásárok megrendezését, és a szigorú takarékossági intézkedések sem tudták megmenteni a céget.
"Vagy komolyat rendezni, vagy semmilyet"
Visszhangja persze máig bőven van a vásároknak. A szentgotthárdi Vörös János lakatosmester több éven keresztül állított ki a szombathelyi rendezvények standjain, és egyben a legrégebbi magyar kiállító az oberwarti építőipari szakvásáron.
A szombathelyi vásároknak az első években nagy volt a presztízse, komoly, nagy cégek és vállalkozások állítottak ki az ország más részeiből is. Látogatóként rendre nagy izgalommal vártam a megnyitókat, mert mindig voltak olyan újdonságok, amelyeket a szakmámban hasznosítani tudtam. Az ezredforduló utáni években vettem részt kiállítóként kovácsoltvas termékeimmel a vásárokon. Aztán egyre jobban esett a színvonal, egyre kevesebb lett a kiállító. Úgy hallottam, várományosa voltam a kamarai vásári díjnak is, de az iparkamara ezt már azért nem adta ki, mert úgy vélték, a vásár színvonala nem méltó a díjhoz
- hallhattuk a sokatmondó tényeket.
Színfoltjai voltak az amúgy unalmas városunknak a vásárok. A helyszín azonban méltatlan volt a városhoz és a rendezvényhez is. Már csak azért is elmentem a kiállításokra, hogy a haverokkal egy jót dumcsizzunk és elsörözgessünk
- vélekedett egy fiatalember, és véleményével nincs egyedül: sokan egyfajta közösségi találkozónak használták a vásárokat, ahol a gyerek fagyizik, elvan, az ismerősök ismét szóba állnak hosszú idő után. Azt is elismerik azonban többen, hogy a kiállítási terület körbejárása egy idő után már rettentő unalmas szabadidős tevékenységnek bizonyult.
Én azt mondom, vagy komoly helyszínen, komoly kiállítást kell rendezni, vagy semmit. Ezért a vidéki városokban megrendezett kiállításoknak nem sok értelme van. Amíg Szombathelyen nem tudnak egy olyan kiállítási komplexumot felépíteni, mint a 7 ezer lakosú Oberwartban, nincs miről beszélni
– fogalmazott keményen egy középkorú férfi.Újjáélesztési kísérlet?
Pinkóczy Melinda több évig vett részt aktívan a szombathelyi vásárok szervezésében, lebonyolításában - ő most új reménysugarat csillantott meg, ami az elfeledett szakmai összeröffenéseket illeti.
A Rendezvényvilág Kft. szervezésében szeretnénk újjáéleszteni a hajdani vásárokat, s erre az első lépést idén ősszel tesszük meg. Eddig a Borostyánkő Áruház környékén szerveztük a kirakodó vásárokat, de erre egy önkormányzati rendelet a jövőben nem ad lehetőséget. Ezért úgy döntöttünk, hogy kivisszük a vásárt a Haladás sportcsarnokba és környékére, mégpedig úgy, hogy a csarnokba kiállítókat is becsalogatunk. Ez egy kétnapos kiállítás és vásár lesz, belépődíj nélkül. Aztán a továbbiakat majd meglátjuk...
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
