Aki nem érti a kérdést, még nem hülye, sőt, a magyar belpolitika jellemzője, hogy nem megoldást keresnek a cigánykérdésre, hanem ennek apropóján kávéznak régi harcostársak, némileg különböző pozícióban, de mindenképp baráti hangulatban. Vagyis arra nem térnék ki, mennyi kommunikációs előnye származna a Fidesznek, ha a Vezérük egy egyszerű filozófussal kávé mellett kvaterkázna – vagyis Viki virtigli demokrata, ezen a fotón is látszik, amint a sületlen konzervatív-anarchista-liberális filozófussal beszélget, aki amúgy tökös erdélyi srác. Ebből biztosan értenek a határon túl is, (no, nem a vajdaságiak, azok továbbra is le vannak szarva, hál' Istennek) vagyis ma már ki merem mondani: minden vágyam, hogy a Fidesz zseniális kommunikációs csapatába tartozhassak egyszer, egy percig. Utána meghalhatok.
Nem olyan régen, alig múlt húsz éve, hogy korábban is kávézgattak a hatalom urai az általa nyomorgatott magyar értelmiségiekkel, megszokott kérdés volt a Kávé vagy konyak? Esetleg mindkettő? – ilyenkor mindig összenevettek a felek, el is indult Aczél György és Illyés Gyula között, meg Csoóri Sándor, meg Csurka István, meg Jancsó Miklós, meg… Elég hosszú a névsor, mindegy, ők általában azt hitték értelmiségi gőggel, hogy beszélgetésükkel befolyásolni tudják a hatalmat szándékában. Orbán Viktor egészen zseniálisan felismerte ezt a kádári pillanatot, amikor megfogadta TGM tanácsát, lement az agyonvert ember sírjához (azért a kiskamera ott lapult abban az édi hátizsákban), majd laza (értsd: elvtársi) fordulattal meghívta kávéra azt az embert, aki Bajnai indulásakor azt mondta a mikrofonba, hogy nem haragszunk rád Viktor, csak menj el… elég volt.
Nem tudom, mit fog tenni TGM, félek, ő annyira úriember, hogy képes belesétálni pálcabotjával egy csapdába, ráadásul úgy, hogy tud is róla. Én viszont nem kávéznék Orbánnal. Ezt azért mondom, mert a Klubrádió csodálatos freudi elszólásként rosszul tette fel a kérdést hallgatóinak, és arra kérdezett rá, vajon elmegy–e TGM a találkozóra? Holott TGM, mint politikus, vagy mint filozófus, le van szarva magasról, barátaim, ne legyünk hipokraták, de személye és a benne lévő ember a tiszteletreméltó. Vagyis a kérdés mindenkire vonatkozik. Ez a civil társadalom felelősség eszméje. Te, aki olvasod ezt a cikket, elmennél-e kávézni Orbánnal?
Persze, könnyem mondok nemet, hisz nem hívtak. De egyszer igen, a médiahatalom abszolút és törvényes úrnője hívott kávézni, azóta meghalt, így csínján bánok a sztorizással. A lényeg, hogy azonnal megbántam azt a kávét, pedig nem történt semmi rendkívüli, beszéltem, ő is, majd újra én, majd ő, de semmi nem változott emiatt, minden ment a maga útján tovább. Én Szerbiába jutottam, ő az égbe. A magyar demokrácia meg oda, hogy nemsokára megnyílik az Orbán titkársága, ahova a legegyszerűbb emberek is bemehetnek, elmondhatják a panaszukat, segítenek nekik, néha ravasz gonoszságból ténylegesen is, persze itt nincs kávé és konyak, az a tanult embereknek jár.
Én csak annak örülök, hogy Táncsicsot kivették az utcai névtáblák közül. Ezeknek?
Még egy jó hírem van, ide kapcsolódik, de messziről. A punk nem halt meg soha! Nemsokára lakásokon tiltott koncerteken fogunk újra becsajozni! Az értelmiség meg bekaphatja!
