Rám esett a sor, hogy a majdnem woodstock-i hangulatú Szent Márton Találkozón hangosan elmélkedő Eperjes Károlyt meghallgassam. Bevallom töredelmesen, nem az a legkellemesebb az újságírói munkában, amikor a vasárnapi tikkasztó szieszta idején egy színészből lett hittérítő előadására kell kitrappolni. De ha már így alakult, akkor árgus szemekkel és fülekkel figyeltem a mindent tudó, és mindenről véleményt alkotó Szamócát.
Egy biztos, nem csak nekem volt kényelmetlen az időpont, az Emlékmű-dombon ugyanis jó szívvel is alig ötszázan várták Eperjest. Ebből nagyjából húszan már az esti Ákos koncertre vertek tábort a színpad előtt. Eperjes aztán nem sokat cicózott, egyből kommunistázott egy jót a felvezetőben.
Mert azt ugye az elvtársak is tudták, hogy Isten nélkül élni lehet, de meghalni nem.
Aztán jöhetett a többi politikai irányultság is, mert olyan, hogy liberális vagy szocialista keresztény, szerinte nincs. Kár, hogy a polgári keresztényről nem tudtunk meg semmit tőle, így nem volt teljes a paletta.
Aztán kaptunk egy kis anekdotát a 23 évvel ezelőtti megtéréséről, majd ugrottunk is a saját magunkkal határos nemzet témájára. Ahol a nagyon fontos isten, család, nemzet, egység sorrendben kell élnünk és léteznünk. Majd ennek a sorrendnek a bővebb magyarázata közben kitért több ínyencségre is, mint például az EU által ajánlott abortuszra és eutanáziára, ami Eperjes szerint, a világ létező legnagyobb bűne. Közben a sorok közé, mint habarcs ékelődött be Magyarország bár nem tökéletes, de a létezők közül a legjobb alaptörvénye. Amit, a művészúr állítása szerint, nem olyan régen Ferenc pápa is megdicsért. Ugyan nem kerekperec, de utalva rá.
Szamóca egyébként parádésan csinálta, ahogyan a keresztényi erkölcsrendszer magyarázata közben aktuálpolitizált. Hol egy kis szivárványos aberrált ugrott be másodvonalba, hol pedig a kockásinges tanárok kerültek eléggé pejoratív megvilágításba. De az is kiderült, hogy független politikusra ő maga sosem szavaz, hiszen aki független, az hogyan is tudhatná, hogy mi a véleménye?!
A legjobban egyébként a vasárnapi boltnyitás fájt a színésznek, bár ezzel kapcsolatban árnyaltan fogalmazott. Mint mondta, ha a 2004. decemberi szavazáson (ami a határon túli magyarok kettős állampolgárságáról szólt) legalább annyian lettek volna és szavaztak volna igennel, mint ahányan ma a boltokban tolják a shoppingot, akkor nem kellene lesütött szemmel most a honfitársainkra nézni. A boltnyitás egyébként többször előkerült, hol az Úr napja helyett bejött vasár, vagyis vásárnap kapcsán, hol pedig az alig kétezer misén ülő kapcsán. Mert hogy a többiek biztosan vásároltak.
De semmi baj ezzel, hiszen a nemzetrontást meg lehet gyónni
– mondta Eperjes. Hozzátéve, hogy ő egyébként folyamatosan imádkozik Gyurcsány Ferencért, akit csak Ferenc testvérként emlegetett. Mert nem szabad elfelejteni – mondta a színész -, hogy a böszmézése miatt sikerült kétharmadra összefognia az országnak és ilyen szempontból reméli, hogy még sokáig porondon lesz még a bukott elnök úr.
Akinek nagyon fúrta az oldalát, az végre megtudhatta, hogy Eperjes Károly azért nem vállal el szerepet az István, a királyban, vagy a Jézus Krisztus Szupersztárban, mert azt nem tudja összeegyeztetni a hitével. Fontos adalék, mostantól mindenki megnyugodhat, nincs több kérdőjel a világ mindenségében!
A kis személyes kitérő után jött egy kis hitoktatás ördögűzőkről, akiket egyébként minden püspökségre beiktatna Eperjes, meg a Máriás papi mozgalomról, amivel kapcsolatban a szeretetlángot minden papnak kötelezővé tenné. De amit leginkább reklámozott a Fidesz udvari színésze, az a 2020-as Eucharisztikus Világkongresszus volt, amit Magyarországon rendeznek meg, és úgy beszélt róla, mintha a világ első számú csodája lenne, szinte könnyes szemmel és elcsukló hangon remélve, hogy még megéri.
A menü vége: egy adag kellemesen hányingerkeltő migránsozás
A végén jutott még egy leheletnyi történelemóra is, hogy megtudjuk, Szent Imre herceget úgy tették el láb alól, nem pedig vadkan ölte meg. Illetve hogy sehol nem volt annyi szent a világtörténelemben, mint az Árpád-házban. Végül egy kis migránsozással zárult a show, ahol Eperjes leszögezte, hogy nem minden menekült jó szándékú. (Ez az ember egy szakértő!) A bocsánatkérést nem mulasztotta el, hiszen ha valakit megbántott volna az előadása közben, akkor ez igenis jár.
Az előadónak tényleg parádés, a keresztény értékekkel valóban tisztában lévő, és a politikai PR-t is könnyedén a beszédébe csempésző Eperjest vastaps búcsúztatta. A színész pedig színházi rutinjával, magát kicsit kéretve, de visszajött még egy meghajlásra és szalutálva elcsatakiáltotta magát:
Isten népét szolgálom!
Felkészül a gyengébbik nemet diadalmasan lenéző Ákos, akinek fanatikus hívei már délután kettőkor aszalódni kezdtek, hogy az első sorból hallgathassák a női princípiumot helyére pakoló igehirdetőt.
