Weboldalunkon cookie-kat használunk, melyek célja, hogy teljesebb szolgáltatást nyújtsunk látogatóink részére. További információ

Eurovíziós dalok: álmodik a kommunista falanszter

Az első négybe bejutott magyar popdal olyan, hogy azokra Erdős Péter, a legvidámabb barakk popcenzor-cézára hevesen bólogatott volna. Kritikusunk elemez.

2013-at írunk. Két évtizeddel járunk azután, hogy megpróbálkoztunk a rendszerváltással, de az nem jött össze: pályája csúcsán regnál az MSZMP, még mindig ügyesen titkoljuk a valós államadósságot a külföld elől, akinek nem tetszik a rendszer, az nem kap rétest estére, a kultúra rettegett megmondóembere, Erdős Péter helyén pedig a jólfésült utód, Rákay Philip bólogat dülledt szemekkel. Nagyjából egy ilyen párhuzamos világban lehet elképzelni az Eurovíziós Dalfesztivál első négy helyezettjét, hiszen azok olyan súlytalan és semmitmondó dalok, amikre bármilyen autoriter politikai vezetés tapsikolva ugrálna örömében. Nem, nem azt állítjuk, hogy a mai magyar könnyűzenészek mindenképpen fogalmazzanak meg rendszerkritikát (bár akár ezt is tehetnék néha), hanem hogy annyi dög sincs a dalaikban, mint egy kiherélt Edda-balladában.

Radics Gigi például, akire még Amerika egyik legfőbb sztárcsinálója, a Frank Sinatrától Michael Jacksonig egy csomó szupersztárnak segítő Quincy Jones is felfigyelt (egyébként teljesen jogosan), nem is elsősorban azért szívhatja a fogát, mert nemrég kiderült , hogy az Úgy fáj refrénje kísértetiesen hasonlít egy román slágerére. Sokkal inkább főhet a feje amiatt, persze majd csak évek múltán, amikor a tinédzserből felnőtt énekesnő lesz, hogy már megint egy olyan dalt írtak neki, ami messze alálő a képességeinek,

hogy tehetnék bármit, érzem csak ennyi volt

, ennél szinte még a Szomorú Szamurájban is több fantázia volt.

Az alábbi klipben éppen helyszínelőt alakító Vastag Tamás sem könyvelhet el sok dicsőséget, hiszen hiába nem ő írta a zenét és a szöveget, hozzá fogják kötni. A zeneileg nem is annyira idegesítő, de azért eléggé felejthető mederben folydogáló középutas dal a maga patópáluras témájával (

holnaptól más lesz már, minden lélegzet, minden szó

) nagyszerűen rímel a halogatópárti magyar habitusra, jobb ember leszek szívem, ne aggódj, nem foglak a következő haveri fröccsözés után ismét kék-zöldre cipőzni, mint tettem azt az elmúlt hetvenhat alkalommal.

Sorsváltozás, jöjj hát

- hangzik a zárás, be szépen is hangzik, kár, hogy azt a gondolatot, hogy "de tenni is kéne érte", már lenyesték a végéről.

Kállay-Saunders András dala, a My Baby áll a legközelebb ahhoz, amit úgy nevezhetünk, hogy európai sztenderd: egy tempós, nem siránkozós, napfényben tavaszi ballonkabátot lobogtató szteppelős pop-R&B, ami tudna is magának figyelmet kivívni Malmöben, már ha ennek volna is bármi értelme, hiszen mgéiscsak egy olyan eseményről beszélünk, ami leginkább olyan, mint egy stadionos körítéssel és diplomáciai szteroiddal felpumpált művházas vidéki hakni.

És akkor a győztes, ByeAlex, aki dalával jól fel is idegesítette a Facebookon nekirontó médiabohócokat : a Kedvesem tényleg kilóg a sorból faékegyszerűségével és művietlenségével, ami egyébként, ezúton is üzenjük a világnak, az effajta hálószobapopzenéknek a sajátossága. ByeAlex mondjuk énekelni annyira nem tud, és saját bevallása szerint érzelmeket kifejezni sem nagyon, sőt, még szőrös is, a dalában meg egy szál gitáron kívül nem sok minden van (de azt legalább mind ő írta, és nem neki írták), szóval minden tekintetben szembemegy a magyarországi sztárgyár-elvárásoknak, és ezért mindenképpen rokonszenvesebb mint riválisai, akiknek imázsát vésővel farigcsálják.

A dala naivan gyermekded, de nekem például eszembe juttatta a tengerentúl egyik legnagyobb dalszerzőjét, Bon Ivert, aki meg azért eléggé világraszólóan gyönyörű zenéket ír . Ha a lendület odáig viszi ezt a szemüveges csókát, hogy legalább elindul ezen a dalszerzői ösvényen, és kicsit több lehetőséget kap, és kicsit kikupálja magát, már megérte - addig meg hadd háborogjon a tehetségtelen Hajdu Péter a Facebookon, úgysem az ő mozgássérültparkolóhelyes természetének lett írva ez a zene. Sem.

Szóval itt tartunk: egyelőre még mindig a biztonságijátékos, a sarki fodrászat háttérzajának optimális dalok uralják az Eurovíziós Dalfesztivál magyar mezőnyét, de ByeAlexszel legalább a zsűriuralom megdőlt (őt végig a nép szavazgatta tovább műsorról műsorra), és talán végre azt is megértik sokan, hogy a kevesebb néha több - ez a kis suta dalospacsirta ugyanis ezt mutatta meg. Halk kitörés, ami belülről repesztgeti a rendszer fúgáit. Lehet ennél jobb?

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is facebook messengeren ide kattintva vagy emailben: jelentem@nyugat.hu

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Kultúra

Tovább az oldalra