Létezik az Univerzumnak olyan része, ahol észszerűen mennek a dolgok, és tapasztalunk olyat, ahogy nálunk. Ezúttal nem általános legyintő módban beszélünk róla, hanem egy konkrét – szombathelyi – történet nyomán.
Most abból lett botrány, hogy egy ellenzéki - a legnagyobb ellenzéki - párt elnöke meglátogatott egy szintén ellenzék által vezetett várost. Pár nappal ezelőtt Gyurcsány Ferenc (DK) jött el Nemény Andráshoz (MSZP) eszmét cserélni, és az lett a vége, mintha maga Voland érkezett volna a szombathelyiek lelkét elrabolni.
Az Univerzumnak azon részében, ahol normálisan mennek a dolgok, egyáltalán számon sem volna tartva, hogy egy várost milyen pártállású ember vezet. Mert az az általános vélekedés és gyakorlat, hogy annak a városnak a lakói tudják, ki vigye a helyi ügyeket, megbízzák pár évre, s ha csalódnak benne, leváltják.
Magyarország azonban egy másfajta vidék a térképen.
Itt abban élünk, hogy azok a helyek, amelyeken nem kormánypárti a város elöljárója, mintha pestisesek volnának a népek. Pénzüket a központi hatalom mindenféle indokkal elveszi, hogy a választók mindenképpen csalódjanak választottjukban, s négy év után szaladjanak a Fidesz jelöltjéhez vissza. Hogy akkor majd nem lesznek páriák saját hazájukban, mert másfajta a világlátásuk, és más nekik a jó, mint amit a hatalom előír és szívesen látna.
Más országokban nem büntetik azért a választókat, mert helyi szinten nem az országban hatalmon lévő politikai irányra szavaztak, más országokban nem is csatatér minden perc, és nincs permanens kampány a hatalomért való végtelen lihegésben. Ennek egyébként csak a lakosság látja kárát.
A Fidesz kiforgatta először Kádár szlogenjét: „Aki nincs ellenünk, az velünk van”. Ebből lett a NER kezdetén nem kimondva, de láthatóan és érezhetően: „Aki nincs velünk az ellenünk van”, s végül mára: „Aki nincs velünk, az nincs”. Itt tartunk momentán, s hogy Gyurcsány látogatásának ekkora volt a hullámverése, az ennek a következménye.
Feltesszük, Nemény fogadta volna Orbán Viktort is.
Orbán Viktor azonban ellenzéki vezetésű városokba nem jár, illetve ma már egyáltalán nem jár sehová a saját bűvös körén kívül, de ez egy másik történet.
Ebből a logikából fakadva azonban semmi kivetnivaló nincsen abban, ha Gyurcsányt fogadja, ha van egymásnak mondanivalójuk - polgárok által megválasztott politikusok - s ebben a kontextusban az a szomorú, hogy viszont Orbánnak Szombathely számára meg nincsen.
Szombathely csatatér a Fidesz szemében.
Ezt a néhány nappal Gyurcsány előtt szinté erre járó Kövér László jelentette ki, hogy ez egy olyan terep, hely vagy magaslat, akármi, amit vissza kell hódítani.
Tizenhárom éve kampány van, ami most, a következő választás előtt egy évvel is olyan durvává kezd válni, hogy el sem tudjuk képzelni, meddig jut el.
Itt mindenki mindent végrehajt, amit utasításba kap, tehát nem látjuk a végét. Igaz, már az elejét sem. Hiszen az Univerzumnak azon a részén, ahol nincsen Fidesz, netán az is megtörténhetett volna, hogy a városban ellenzékben lévő amúgy kormánypártiak is odafáradnak egy diskurzusra a polgármestehez, mit is lehetne közösen tenni a városért.
Magyarország viszont nem az.
