Ahol az ember megjelenik az interneten, ott megjelennek rossz emberek is, és megpróbálnak előnyt kovácsolni a jó emberek hozzá nem értéséből. Vagy puszta naivitásából. Hiszen a jó ember gyakran nem feltételez rossz szándékot, és ilyenkor szokott megtörténni, hogy pillanatokon belül olyan dolgok lepik el a képernyőjét, amiket az istennek sem bír eltünteni. Vagy ami még rosszabb: többé nem tudja használni mondjuk a levelezőkliensét, mert mások átvették az uralmat felette. A bankkártyaadatok megszerzésének sokkját meg ne is firtassuk.
Ennyire persze nem veszélyes hely a világnak a hálója - feltéve, hogy az ember észnél van. Az észnél levés kulcsmozzanata pedig a következő:
Tudni kell, mikor mire szabad rákattintani.
A fenti humorbonbon nagyon jól fején találja a szöget: egy vírus vagy egyéb úgynevezett malware (ami lehet törölhetetlennek tűnő agresszív reklám, esetleg gonosz program, ami akkor mutatja csak meg a foga fehérjét, miután feltelepítettük, vagy a személyes adatainkra pályázó kémprogramok) nem úgy kopogtat az ajtónkon, hogy helló, én vagyok a gaztevő.
Hanem ártatlan valaminek álcázza magát. Mondjuk elhiteti magáról, hogy ő az egyik barátunk.
Mivel ma már webes "pihenésünk" nagy részét a Facebookon folytatjuk, ezért ezek a magukat álnokul álcázó vírusok itt is felbukkannak. Olyan formában, amiket megszoktunk: hopp, jön egy kis piros jelzés, hogy egy ismerősünk megosztott velünk valamit. Látjuk is, hogy az ember neve alatt érkezett a megosztás... de mindenképpen nézzük meg jobban.
Az ugyanis, hogy valakinek a nevében érkezett valami, még semmit nem jelent. Egy vadidegen is kiadhatja magát gázóraleolvasónak. Nekünk viszont nem kell Colombónak lennünk ahhoz, hogy megfejtsük egy megosztás valódiságát, de paranoiássá sem kell válnunk minden alkalommal, amikor érkezik egy értesítés. Elég, ha simán csak óvatosak vagyunk, mert vannak arra utaló jelek, amik megkongatják a vészharangot, hogy itt valami nincs rendben, és nem kellene reflexből klikkelnünk. Nézzük csak meg ezt, a napokban néhányak hírfolyamában feltűnt linket:
A képnek hívogatónak kellene lennie ezzel a szexvideós felirattal, de ez ebből a szempontból épp egy röhejesen kontraproduktív vírus, mert az ilyen arcbatoluló üzenet pont hogy gyanús. Önnek például szokott az ismerőse szexvideót megosztani? Nem, ugye? A Facebookon, amin már a főnöktől az anyósig mindenki az ismerősünk, nem jellemző az ilyesmi. Ez az egyik.
A másik, hogy ismerősünk hirtelen egy nagy kupac másik embert is betaggelt a megosztásban. Miért is? Ilyet nem szoktunk csinálni, ha csak nem családi képről van szó. További szemöldökhúzgálásra adhat okot, hogy nem is írt semmilyen kommentárt mindehhez, csak bumm, kicsűrte a kontentet a szemünk elé.
A harmadik: a kép alatt halovány szürkével olvasható link. Ezt mindig tüzetesen nézzük meg! Ha egy ilyen linkrövidítő webcímet látunk ott, mint a bit.do, vagy goo.gl, gyanakodjunk bátran. Ezek ugyanis arra is szolgálhatnak, hogy elfedjék a weboldal valós címét, ahová navigálni akarnak.
A furcsa linkekkel egyébként is vigyázzunk!
Meg egyébként az olyan hangzatos figyelemfelhívásokkal is, hogy ilyet még nem láttál, jaj ez mennyire sokkoló, ingyen iPad, keress sok pénzt otthonról, nézd meg ki nézte meg a profilod (ezt a Facebook eleve nem engedélyezi!) és társaik. A túllihegett hatásvadászat mindig ébresszen kételyt! Persze ma már hírportálok is alkalmaznak ilyen címadásokat, de az meg a linkből kiderül, hova vezetne az út, ha klikkelnénk.
Ha mégis megtörtént a baj
Nem olvastunk a jelekből, és a vírus a mi nevünkben akaratunkon kívül elárasztotta spammel az ismerőseink falát? Először is örüljünk, hogy csak ennyit csinált. Aztán kérjünk sűrűn bocsánatot, hogy ilyen hülyék voltunk, és hívjuk fel a figyelmüket arra, hogy ők ne essenek a mi hibánkba, és véletlenül se kattintsanak.
Majd álljunk neki takarítani. Szerencsére a Facebook esetében ez nem annyira bonyolult, mintha a komplett számítógépünket fertőzte volna meg a vírus, általában elég, ha végigmustráljuk a közösségi oldalon belül telepített alkalmazásainkat ( ide klikkelve - most tényleg klikkelhet!), és kigyomláljuk a gyanús, ismeretlen, nemrég telepített egyedeket. Hasznos még az is, ha hamarjában jelszót változtatunk. És az aranyszabályt sose feledjük:
