A magyar nyelv a finnugor nyelvek családjába tartozik, ami pedig a szamojéd nyelvekkel együtt ül az uráli nyelvek esernyője alatt. Ennek az elméletnek persze voltak és a mai napig vannak kritikusai - akik többek között azt állítják, hogy az egészet csak a Habsburgok találták ki - ugyanakkor a tudomány mai állása szerint ez leginkább csak egy összeesküvés-elmélet, konkrét bizonyítékok nélkül.
A nyelvészek a finnugor nyelv két legközelebbi rokonának manysi és az osztják nyelvet tartják, mindkettőt Oroszországban beszélik. Sajnos a két nyelv összes beszélőjének száma nem haladja meg a húszezret. Távolabbi rokonai pedig a finn, az észt, a mordvin, a karjalai, a vót, a lív, a vepsze, a lapp, a mari, az udmurt és a komi nyelvek.
A 19. században kialakult egy háború a finnugor nyelvrokonságot hangoztatók és a török nyelvrokonságot támogatók között. Tagadhatatlan, hogy a török nyelvek is hatással voltak a magyar nyelvre, de ez a csatározás inkább egy tudományos presztízsről szóló összetűzés volt, nem valódi vita.
Ezek után már csak az a kérdés, hogy miért finnugor nyelv a magyar, és melyek az onnan származó jövevényszavak.
A nyelvtan a kulcs
A nyelvrokonság nem pusztán a jövevényszavakból, hanem a nyelvi szerkezetből is következtethető. Például a finnugor nyelvekben, beleértve a magyart is, nincs nyelvtani nem, mint mondjuk a németben a der/die/das. Szintén jellemző, hogy a számnevek után egyes szám áll (sok ház, nem pedig sok házak).
A finnugor nyelvekre jellemző továbbá:
Fontos megjegyezni, hogy ez nem csak a finnugor, de az altaji nyelvekre is jellemző, ide tartoznak a különböző török nyelvek.
Sok állat neve finnugor eredetű, ilyen például a lúd, a fajd, a fogoly, a nyúl, a róka, a keszeg, az eb, a ló, a menyét és a hal. Különböző tárgyak nevei, mint az íj, a nyíl, a hajó, a fazék, a fék, a nyereg, az ostor, a tegez vagy a kés. Az egy, kettő, három is finnugor eredetű, de több testrész és szerv is, például a szív, száj, szem, a fog vagy akár a fej. Végül olyan igék is, mint a fől, főz, süt, eszik vagy az iszik.
A magyar nyelvet sokan a török nyelvekkel próbálják rokonítani, leginkább a török jövevényszavak sokaságára hivatkozva. Ilyen szavaink például: ács, alma, arat, árpa, ártány, báj, balta, barom, bársony, besenyő, bika, bilincs, boglya, bojtorján, boka, bor, borjú, bors, borsó, borz, boszorkány, bögöly, bölcső, turul, tyúk, turbán.
Zárásként, muszáj kitérnünk a magyar mondakör egyik leghíresebb részére, a feltételezett hun-magyar rokonságra. Bár manapság már nem tartják valószínűnek a kutatók, hogy valóban rokonaink lettek volna a hunok, az tagadhatatlan, hogy voltak velük közös vonásaink. Hozzájuk hasonlóan nomád népek voltunk, akik hasonló harcmodorral fosztogatták Európát. Hogy vannak-e hun jövevényszavaink, azt nem tudjuk, ugyanis nincs túl sok információnk a hun nyelvről, amiből mindössze három szó maradt fenn:
A cikk megírásához segítségünkre volt Bárczi Géza, Benkő Loránd és Berrár Jolán "A magyar nyelv története" című könyve.
