2010-ben jelent meg Frei Tamásnak A megmentő című regénye. A könyv óriási siker volt, így hát nem csoda, hogy Frei megírta folytatását, a 2011-ben megjelent Bankárt. Ez még nagyobb - ráadásul politikai visszhangokat is kiváltó - sikert aratott. Frei ugyanis egy nálunk, akkor még eléggé szokatlan típusú kalandregényt adott ki, ami ugyan fikció volt, ám mégis sok közéleti és gazdasági szereplő magára ismert. Itt a történet befejező része, a 2015 című könyv.
Egy valamit tisztázzunk máris az elején. Mennyire kerek ez a történet? Már az elején is trilógiának szánta az André történetet, vagy az első könyv sikerét követően döntött az újabb folytatásokról?
Az már eredetileg is biztos volt, hogy néhány kötetet szeretnék belőle írni. Az, hgy trilógia lett belőle, az körülbelül a Bankár környékén állt össze a fejemben. Aki ismeri a könyveimet, az tudja, hogy a Megmentő részben a közelmúltban játszódott le. Visszatekintett a '90-es évekre a 2000-es évekre, arra, hogy az akkor éppen aktuális 2010-es esztendő és a jelen kor hogyan alakult ki Magyarországon. A Bankár abban a pillanatban játszódott, amikor a könyv megjelent. Aktuális témákat hozott fel, mint például a forintspekuláció. A regény is erről szólt. Sokan mondták, hogy olvasták a könyvet és éppen ugyanazt olvasták az akkor megjelent napilapokban is. Így tehát a mondjuk így, hogy a „múlt” és a „jelen” regénye után itt a harmadik, a „jövő” kötete, a 2015. Megelőzzük a mostani korunkat és ezzel összeáll az időparabolánk. Ezzel vége is a dolognak, hiszen ha írnék még egy könyvet és folytatnám a történetet, és megjelenne 2014-ben vagy 2015-ben, akkor annak 2020-ben kellene játszódnia. Szóval az én elképzelésem már régóta az, hogy ez három kötet lesz.
Korábban beszélgettünk a Bankár című könyv kapcsán
Frei feketéjét nyögi a bankszektor
2011.
November
10.
09:31
és akkor szóba került, hogy a történet olyannyira valóságosnak tűnik, hogy sokakban felmerült, hogy ez most valóság vagy fikció...
Ez fikció, most is csak ezt tudom mondani.
Igen, ezt akkor tisztáztuk is. Ezzel a könyvvel kapcsoltban számít hasonló visszhangokra?
Szerintem minél többször jelenik meg ilyen könyv, annál kevésbé fogják túlreagálni azok, akik egy kicsit úgy érzik, hogy az ő világukban játszódik, és akár még magukra is ismernek benne. Én abban bízom, hogy ez már nem szül körülöttem olyan feszült légkört, mint amit az első könyv, és talán a második még inkább. De magam is okultam belőle, mert ez a műfaj minden országban más és másfajta határokat tud feszegetni. Én arra jöttem rá, hogy olyan fiktív szereplőket kell kreálnom, akik több hasonlóból állnak össze, és nem egyértelműen olyan bankárt kreálni, aki nagyon hasonlít valakire, akit úgy látunk magunk körül és még a repülőgépén a huzat is olyan színű, mint az igazinak. Úgyhogy talán ebben az értelemben könnyebb is lesz ezt a regényt elviselni, mint az előzőt, és kevesebben fognak csuklani.
A Bankárt külföldi egyetemeken bevett módszerrel, úgynevezett war game-mel kreált szituációkkal írta meg. Maradt a módszer?
Maradt ugyanez ( amiről részletesen az előző interjúban Frei feketéjét nyögi a bankszektor 2011. November 10. 09:31 beszél Frei). Az ennek a műfajnak a sajátja, hogy az én kreatív csapatomban a szerepek le vannak osztva. Az írói alapgondolat, hogy mi a kezdőlökés, hogy mondjuk, mit gondolok én a jövő évi választások eredményének és légköreként kialakulni Magyarországon, az a fikció. De, hogy utána ki, hogyan fog reagálni, mi történne, hogyha utána az emberek az utcára mennének vagy nem mennének, arra a gazdasági lét néhány szereplője mit mondana, hogy úristen, ha őnekik apadna a vagyonuk, mert a részvényárfolyamok úgy csökkennének, kit hívnának fel és mit próbálnának elérni, és erre mit reagálna a politika, ezek értelemszerűen olyan embereknek a gondolatai, akik ebben benne vannak vagy belelátnak, vagy maguk is a rendszernek a részei. Minden fikció, de a gyökerük a gondolkodásuk a mai Magyarországból indul ki. Én abszolút szolgai módon követem az általuk lejátszott – akkor élek én is a szóval – war game-et. A gerincét ennek a mélyen szántó történetsorozatnak ilyen emberek adták. A regényírói kreativitás az ott jön ki, hogy az akciók, a jelenetek az érzelmi szálak ezt, hogy szövik körbe. Ami nagyon a mélyén fut, azt én elfogadtam attól az emberektől, akik ezt végigjátszották és, mondjuk így, kimatematikázták.
A kiadó jóvoltából a megjelenés előtt kézhez kaptunk egy kötetet. Ebbe még csak bele-beleolvasgatni volt időm, de ami feltűnt az az, hogy a regény nyelvezete nagyon egyszerű. Ez csupán az ön stílusából ered vagy törekvés, hogy minél több emberhez eljusson a történet?
Némileg tudatos. Ez a műfaj, az akció-thriller nem a szépirodalmi nyelvezetével kell, hogy hódítson. Itt a sztori, a fordulatok, az információk, a világ amibe beleképzelheti magát az olvasó, kell hogy szórakoztasson. Ennek könnyen befogadhatónak kell lennie, érthetőnek kell lennie. Sok pici, apró darabban olvashatónak kell lennie. Ez már egy kicsit szakmai fogás. Ha valakinek a döcögő buszon van tíz perce, hogy olvasson, akkor ezt ezzel a könyvvel megtehesse. Az emészthetőség, befogadhatóság egy szempont és természetesen az is szempont, hogy ezt nagyon sokan megtehessék. 250 ezer példány ment el az első két regényből. Magyarország méreteit tekintve az nagyon sok olvasót jelent. Azt szokták mondani ugyanis, hogy egy megvásárolt regényre három olvasó jut. Itt legalább fél millió olvasóról beszélünk, így tehát kénytelen vagyok figyelembe venni ezeket a szempontokat is.
