Mélymerülés, fuldoklás és felszínre törés a Haragos szigeten

Nem most láttam a Weöres Sándor Színházban a Haragossziget című darabot, de idáig tartott, hogy össze szedjem magam a darab után, és leüljek megírni, milyen élmény is volt.

Mielőtt azonban nagyon belemennék a darab mélységeibe, muszáj írnom pár sort az előadás körülményeiről is, csak hogy teljesen tiszta legyen a kép.

Az előadás előtt 20 perccel megérkezve még semmit sem tudtam a darabról, csak annyit, amennyit a színház weboldalán talált kis videó sejtet. A jegy vásárlásakor közölték, hogy az előadás a stúdiószínpadon lesz. „Remek, egy családias hangulatban elfogyasztott kamaradarabnál jobbat nem is kívánhatnék” – gondoltam. Amikor azonban elindultam a terem felé, hogy elfoglaljam helyemet, egy hosszan kígyózó sor végén találtam magam. „Mégis mi folyik itt? Be fogunk egyáltalán férni? Miért van itt ez a sok kölyök? Csak nem valamelyik gimiből vezényelték ki őket?”

Mészáros Zsolt/WSSZ

Lévén, hogy nincs túl sok jó tapasztalatom a színházba vezényelt kamaszokkal kapcsolatban, máris elkezdett főni a fejem. „Szét fogják trollkodni az előadást! Pulóverben becsempészett chipses zacskókkal fognak zörögni, ami pedig a szerencsémet illeti, biztos, hogy sikerül majd a leghangosabb lánytársaság mellé leülnöm.”

Hogy rövidre zárjam a dolgot; az előadás tizedik perce után teljesen elfelejtettem, hogy a termet megtöltötték tinikkel, akiknek amúgy semmi kedvük színházban ülni. A darab atmoszférája teljesen magával rántott, de ami fontosabb, a kamaszokat még nálam is jobban. De miért is?

A Haragossziget leginkább éppen a kamaszokat szólítja meg, ami azonban ezután következik, abban nincs köszönet. Sarokba szorítja a legnarcisztikusabb, legcinikusabb és legindulatosabb korosztályt; tételes listát vezet arról, miért olyan nehéz megélni a serdülő éveket, az ekkor elkövetett hibáink miből fakadhatnak, és ki mennyire tehető ezekért felelőssé. Bemutatja, milyen irtózatos árat kell fizetnie annak, aki szabadjára engedi a kamaszkori frusztrációit, vagy éppen hermetikusan zárja be azokat egy üvegbe, ami előbb vagy utóbb, de biztos, hogy robban.

Mészáros Zsolt/WSSZ

A Haragossziget egyébként egy meglepően rövid (75 perces) kamaradarab, mely Stucinak, a 16 éves rocker csajnak a szobájában játszódik. Ő, barátja – Zsomer - és édesanyja – Erika - hárman lépnek színre, közel azonos fontosságú szereplőként. Cselekményről kissé nehéz beszélni, ugyanis ez a darab inkább csak monológok összefűzése, melyek egy gyilkosság körüli napok eseményeit ismertetik 3 különböző szemszögből. A szerelők egymással alig lépnek interakcióba, dialógus nem is hangzik el, Stuci szobája pedig inkább csak szimbolikus helyszín. Ezen falak közt formálódott Stuci hosszú évek alatt gyilkossá, és most ezen falak közt dolgozzuk fel vele együtt a tragédiát.

Apropó, a gyilkosság. „Jaj ne, most lelőttem a poént, ezek után semmi értelme megnézni a darabot.” Mindenkit szeretnék megnyugtatni, ez nem egy fordulat. Pontosabban, nem egy nem várt fordulata a darabnak. Valahol a harmincadik perc környékén lehull a lepel, megtudjuk, ki-kit ölt meg, de efölött a szereplők úgy siklanak tovább, hogy a néző esélyt sem kap a megdöbbenésre, ne adj’ isten szörnyülködésre. A történetnek, melyet Stuciék elmesélnek, a gyilkosság a felvezetője és nem a tetőpontja. Ezek után jön csak a mélymerülés. Alaposan megismerhetjük a gyilkosság előzményeit, körülményeit három nézőpontból. Felszakad minden seb és felszínre tör minden genny, ami elmérgesíthet egy szülő-gyerek kapcsolatot. Alkoholizmus, gyermekbántalmazás, kamaszkori terhesség, abortusz, katolikus dogmatika, csak hogy a számomra legfontosabbakat említsem, a teljes sor ennél sokkal hosszabb.

Mészáros Zsolt/WSSZ

A Haragossziget a konyhapszichológián messze túlmutatva tárja elénk, mi vezethet az úgynevezett szülőgyilkosságig. Az írónak (sajnos) bőven volt alapanyaga, ugyanis a 2000-es évek elején söpört végig egy hullám az Egyesült Államokon és Európán. Sorozatosan lehetett hallani olyan esetekről, amikor kamasz gyerekek ölték meg saját szüleiket, gyakran felfoghatatlan brutalitással. Sok esetben az elkövetők utólag nem is emlékeztek tettükre, ha igen, akkor sem voltak képesek elmondani, miért is tették.

A darab vége felé közeledve még mindig vádoljuk az anyát, azt érezzük: csak magának köszönheti, ami vele történt, nem kellett volna megkeserítenie lánya életét. Csakhogy a halott anya visszaemlékezéseiből azt is megtudjuk, neki milyen anyával kellett megküzdenie kamaszként, milyen férjjel feleséggént. Mondhatjuk, hogy életének minden egyes mozzanata, minden szereplője a megkeseredés, az alkoholizmus és az érzelmi kiüresedés felé sodorta őt. Nem az a csoda, hogy rossz anya vált belőle, hanem hogy egyáltalán még nem lett öngyilkos. Máris nem olyan könnyű őt hibáztatni a történtekért. Stucit továbbra sem, hiszen az édesanyjánál talán csak neki volt nyomorultabb gyerekkora. Akkor mégis ki a hibás? Erika anyja? Biztos ő is sok borzalmon ment keresztül gyermekkorában. Itt a világ legszörnyűbb bűne, ismerjük a szereplőket és a körülményeket is, mégsem találjuk a bűnbakot. Ez már a fuldoklás.

Mészáros Zsolt

A Haragossziget nem ad feloldozást. Az utolsó jelenet utáni sötétségnél és csendnél, mely a nézőtérre borul, csak a lelkünkbe vájt gödör sötétebb és csendesebb. A súlyos kérdésekre, melyekkel gazdagabbak lettünk, a mű következetesen nem ad választ, legfeljebb utat biztosít a válaszhoz, akár egy jó pszichológus. Ezen az úton azonban a nézőnek magának kell végig mennie, és csak ezután törhet a felszínre, hogy vegyen egy mély levegőt és azt mondja: ez a merülés nehéz volt, de felértünk a felszínre.

A grátisz pedig az volt, amikor megtudtam, hogy a darab után egy beszélgetésen is részt vehetek, amit a szereplők és két drámatanár folytatott a diákokkal. Ez leginkább arról szólt, hogy a fiatalok biztosan megértsék, amit láttak. Ez engem ugyan nem túlságosan szórakoztatott, de nem is miattam szervezték.

Biztos vagyok benne, hogy a kisteremnyi kamasznak 75 percnyi mélymerülés és fuldoklás után jól jött a mentőöv, amit a színészek és tanáraik beszélgetés formájában dobtak utánuk.

Lőrinczy Attila: Haragossziget
(Egy felvonásban - 75 perc)
(Fury Island)

Fordító: Lengyel Anna
Dramaturg: Réthly Attila
Súgó: Jenei Ágnes
Kellék: Takács Viktória
Fény/Hang: Simon Ottó, Németh Tibor
Videó/Fotó: Kaczmarski Ágnes, Mészáros Zsolt
Jelmez: Varga Alexandra
Díszlet: Réthly Attila, Réthly Kamilla
Rendezőasszisztens, ügyelő: Pados Bernát
Rendező: Réthly Attila

Szereplők:
Erika, könyvtárosnő/Németh Judit
Stuci, a lánya, Zsomer szerelme/Nagy-Bakonyi Boglárka
Zsomer, Stuci barátja/Kenderes Csaba

Fordító: Lengyel Anna
Dramaturg: Réthly Attila
Súgó: Jenei Ágnes
Kellék: Takács Viktória
Fény/Hang: Simon Ottó, Németh Tibor
Videó/Fotó: Kaczmarski Ágnes, Mészáros Zsolt
Jelmez: Varga Alexandra
Díszlet: Réthly Attila, Réthly Kamilla
Rendezőasszisztens, ügyelő: Pados Bernát
Rendező: Réthly Attila

(Az írás a Nyugat.hu gyakornoki programjának keretében készült.)
Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt , vagy facebook messengeren ide kattintva . Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Kultúra