Harminc perc szünettel ritkán kezdődik egy előadás, de így legalább kiélvezhettük a szombathelyi színházban ezt a csúszást. Megkaptuk helyette kora nyárias szabadtéri teraszon ülést. Háromnegyed nyolctól aztán hasított a balta a fejbe. Letepert a román nemzeti drámaíró, Ion Luca Caragiale élces karikatúrája, Mohácsi János kifacsart Zűrzavaros éjszakája.
Meghökkentő már a díszlet is, egy asztalosműhelyben járunk, középen öreg gyalupaddal, szalagfűrésszel, fásládával, valódi forgácsszagban, porral, és három kulcsfontosságú ajtóval (Khell Zsolt a díszlettervező). (A Nemzeti Színházban szintén műsoron van ez a román komédia, ott egy időtlen idők óta be nem fejezett be családi házas építkezés adja a körítést, nászágy mellett például betonkeverővel.) Mohácsi leleményesen játszik ezzel a puritán térrel, használja a műhely természetes elemeit, szerszámot, gépet, deszkát.
Gyógyítsuk pálinkával!
Satu, szorító, kalapács - felkészületlen ért ez a két órás tömény kisemberi gárdista tahóság. Nem kis színészi, rendezői teljesítmény áll mögötte, koreográfiája van a csavarhúzó kézbe szúrásának, a homlok-legyalulásnak, aztán kulcsot nyelnek, majd kő a lábra, lapát a hátra... Nem beszélve a szövegről, képtelenségnek tűnik ennyi dilettánsnak megírt mondatot betanulni. A nyomokban Caragiale szöveget is tartalmazó matériát Mohácsi úgy csűri-csavarja, úgy játszik a szavakkal, rontja, töri, nyüstöli őket, mint Parti Nagy Lajos.
Elismerem ezt a dilettáns véglényeket ábrázoló görbe tükröt, de ennyire émelyítően keserű-groteszk marhaságot egybegyúrva ritkán látni. Díjazom, hogy szokatlan és nyers. Az első félóra döcögősebb és fárasztóbb, aztán nem tudom, hogy hozzászoktam, vagy az előadók vették fel az üzemi fordulatot. Ahogy sűrűsödött a cselekmény, úgy vált otthonossá a nyelvezet, hatottak egyre inkább a komikus elemek. Kezdett felsejleni miért van a listázás, a szerelmi játékok.
A román darab eredetije egyébként nem is a mában, hanem a XIX században játszódik, Mohácsi darabja persze időtlen, és egyben nagyon mai (mértéktartó aktuálpolitikai utalásokkal).
Kirobbanóan jók a csajok
Dumitrache gárdakapitány (Mertz Tibor) militarista egyenruhájában a nagy problémamegoldó, a nők korántsem mai stílusra fazonírozott gárdista- tartozékok. Kirobbanóan jók a csajok, én igazán akkor évezem a játékot, ha Bánfalvi Eszter (Mohácsival már a Nemzetiben is dolgozott együtt, jövő évadtól pedig a szombathelyi társulat tagja) és Sodró Eliza jelen van a színpadon. Temperamentumosak, ravaszak és buták, idegesítő és vidámító, jó karakterek.
Mertz Tibor, a helyi asztalosipari gárdista kapitány nem annyira dúvad és véglény, mint a szerep szerint gondolnám. Igaz ez Orosz Robira is, de az okos és féltékeny asztalossegéd ficsúr-szerető szerepét, jó színészként megoldja. Működik Endrődy Krisztián mint másodhegedűs gárdatag, és Kovács Gergely is a helyén van. Bajomi a romlott/korrupt csábító, a mázsányi tubicagalamb, imádni valóan szekrény:)
Nem tudok ennél többet mondani, tömény ez az egész Mohácsi-Caragiale féle szatirikus kavalkád, időbe telik megemészteni. Ha ez volt a cél, sikerült: napokig rágódhatunk még rajta.
(Zűrzavaros éjszaka-premier: május 9-én 19 órakor a szombathelyi Akacs 7. nagyszínpadán. )
