Nem kevesebb, mint 26 ezer fajt vizsgált meg az átfogó tanulmány, és a végeredmény nem fest túl biztató képet: az élőhelyek permanens pusztítása és beépítése, a túlhalászat és az invazív fajok elburjánzása évente 52 állatfajt sodort a kihalás szélére - áll a Science legfrissebb számában. Ugyanakkor kihangsúlyozzák: a komor számok még húsz százalékkal magasabbak lennének azon erőfeszítések nélkül, amiket manapság is tesznek az élővilág megóvása érdekében. A kutatásban résztvevő 174 szakember a japán Nagoyában gyűlt össze, hogy ebben a kérdésben is közös álláspontra jussanak, ami a következő évtizedet illeti.
A kutatás egyébként a Természetvédelmi Világszövetség három éve közzétett ún. vörös listáját elemezte ki, ami időszakonként újraosztályozza az emlősöket, madarakat, kétéltűeket, hüllőket és halakat aszerint, mennyire vannak veszélyben. A 2007-es kimutatás 16306 veszélyeztetett fajt sorolt fel, ami már plusz 200 fajt jelent a két évvel azelőttihez képest.
Ételbeszállítóvá tettük a Föld egyharmadát
Lehet, hogy sok iparosodott nyugati ország sokat tesz és óriási összegeket öl a környezet védelmébe, mégis
az az igazság, hogy még mindig a hanyatlást exportáljuk szerte a világba azzal, hogy ételünket és egyéb energiaforrásainkat a fejlődő országoktól vesszük
- mondja Nicholas K.Dulvy, a kutatás egyik társszerzője. Szerintea Föld lakható területének egyharmadát étel-előállítóvá változtattuk. Nem lehet csak úgy kiiktatni az élővilág egy részét anélkül, hogy csorba ne essen a biodiverzitáson.
A legsúlyosabb csapás egyébként Délkelet-Ázsia állatait érte az elmúlt években, ami a mezőgazdaság, a fakitermelés és a vadászat elképesztő méretű terjeszkedésének tudható be. Közép-Amerika, a dél-amerikai Andok és Ausztrália ugyancsak jelentős fajfogyással küzd, itt főleg a chytrid nevű gomba a ludas, ami megöli a kétéltűeket. Összesen a kétéltűek 41 százalékát fenyegeti most a bolygónk felszínéről való örök eltávozás.
Norvégia környezetvédelmi minisztere, Erik Solheim szintén Nagoyába ment delegáltként, azt mondta, ezeknek az eredményeknek most már muszáj lesz cselekvésre kényszeríteniük a társadalmakat:
Teljesen világos, hogy sürgősen lépnünk kell.
A zord hangvételű tanulmány azt is aláhúzza, hogy a biológiai sokféleség megőrzéséért létrehozott egyezmény 1992-ben megfogalmazott ígéretét, miszerint globális, regionális és nemzeti szinten is jelentősen csökkenteni kell a fajok fogyását, nem sikerült betartani. Most 2020-ig ismét kitűznek egy célt.
Nincs minden veszve
A populációcsökkenési folyamat megállításában kételkedők figyelmét arra azért felhívja a tanulmány, hogy még semmi nincs veszve, a természetvédelmi erőfeszítéseknek hála például 64 veszélyeztetett faj elkezdett újra elfogadható mértékben szaporodni. Amerikában a kaliforniai kondor és a feketelábú görény kapott például új erőre, miután az invazív fajok ellen tenni kezdtek az itt élők, a seychelle-szigeteki szarkarigó állomány pedig 1965 és 2006 között a sovány 15-ös számról 180-ra nőtt, miután visszafogták helyben a káros vándorpatkány-szaporulatot. De a ázsiai csodálatos nipponíbisz is visszaugrott hat év után egy kategóriát - kritikusan veszélyeztetettből egyszerűen csak veszélyeztetett lett -, köszönhetően annak, hogy fészkeit védeni kezdték, a lőfegyverek használatát tiltani, illetve ellenőrizni a közeli rizsföldeken felhasznált vegyi anyagokat.
Védekezni tehát lehet és érdemes is, amint a fenti példák mutatják - ehhez azonban nem csak nagyban kell gondolkodni, hanem kicsiben is, azt pedig átgondolni, hogy személy szerint mi mit tehetünk a minket körülölelő flóra és fauna megóvása érdekében.
