Szívemnek kedves Péter!
Én is szólni szeretnék hozzád, olvasván nemes elhatározásod, és gondolhatod, bennem nincsen semmiféle marketingérzés elkeseredettségeddel kapcsolatban, egyszerűen látom, hogy hasonló cipőben járunk, pedig a te lábad nagyobb.
Jól bírtad, tisztelet érte, bár én is sokáig kussoltam, ha mellettem buziztak, cigányoztak, lássuk be, mi is tehetünk erről az egészről, mert nem szóltunk időben rá a hülyegyerekre, hogy legalább a pofáját fogja be. Oké, nehéz akkor rászólni valakire a presszóban, ha a Parlamentben is arról akarnak listát vezetni, ki a zsidó?
Az, hogy arcpirulás nélkül nehezen lehet külföldi vendéget Fradi meccsre vinni, arról megint a nagypolitika tehet. Valószínűleg akkor kellett volna a Gonosznak ellentmondani, amikor privát társaságban jóízűt röhögtek Bayer Zsolt valamelyik rasszista viccén. Emiatt nem tudom felmenteni még a Navracsicsot sem, mert tényleg úgy van, hogy vétkesek közt cinkos, aki néma.
Én se vettem azonnal észre, hogy a közbeszédben egyre több lett a gyűlölet. Először még vicces volt, ahogy Fábry cikizi a cigányokat, de a buzizása egy idő után inkább olyan ízű volt, amikor a két decis cserkó visszajön garatból. Ma már szégyellem, de én is röhögtem azon, ha valaki a virtuális pajeszét simogatta.
Közbeszúrás: képzeld, Szerbiában, ami egy balkáni ország, nem európai, nem utálják annyira a cigányokat. Jó, kevesebb van belőlük itt, de itt fel sem merül, hogy szegregált osztályok legyenek. Még mindig túl sok az albán, magyar, crna-gorai, bosnyák, cigány, szerb egy légtérben. A multikulturalizmus eszméjét csak akkor valósítod meg, ha benne élsz. Monokulturális országban a szellemi vezető mindig sámán. Itt szellemileg élvezetes, nagyon sokféle zenét hallgatok, élőben, a zenészek jók, világszínvonal, korábban sajnos megszoktam, de tudom, hogy a te latin lelked itt vajban fürödne.
Nem tudod eltartani a gyerekeidet. Hát, ja. Figyelj, annyira buta, gonosz lett a politika által is irányított bulvár sajtó, hogy rólam például, azt írták, szégyenemben Szerbiáig futottam. Soha, most sem, korábban sem jutott eszükbe az, hogy én is tényleg minden könyvemet, ingóságomat, a hangszereket eladtam, mielőtt – én lúzer barom – érett fejjel loptam. A sajtónak az sem jutott eszébe, hogy karrierem végével még kevesebb lett a pénzem, vagyis a helyzet nem javult.
Nem tudom, hogy csinálják a bulvárban, nekem három gyerekem van, neked még több, lehet, hogy az új médiamunkásoknak meg nincs gyereke, de döntést hoztam, a túléléshez szükségeset. Európában még mindig Szerbia a legolcsóbb ország annak, akinek nincs eurós betétje Cipruson. A hazaszeretetemet sem vették észre, hogy határ mellett lakom, bármikor Pesten vagyok, minden pénteken lázítok a Tilos Rádióban, úgy látom, hogy hiába. Orbán szélesen mosolyog rettegő népére.
Vagyis tényleg nézd a térképet, neked családod van, kenyeret kell adni a kicsik szájában, a többiek meg le vannak szarva. Legalább is a Biblia szerint az Istent, meg anyádat és apádat kell tisztelni, mást nem. A császárnak meg adózni szokás pénzzel. Kár, hogy mindenem elveszett, amiből adózhatni tudnék. Figyelj, ez az az ország, ahol senki nem ejtett könnyet, hogy elzüllött anyagilag az intelligencia. Mindannyian Fekete György kezében vagyunk, aminél undorítóbbat nehéz lett volna elképzelni, akár öt évvel korábban is. De hagyjuk a rablókat, menjünk vissza pozitívbe.
Közbeszúrás: Van egy vicces ötletem, miképpen lehetne megvalósítani a szélsőjobb által áhított Nagy Magyarországot. Miután közel egymillió emberünk tántorgott ki a pusztába, fővárosa London, nem ostoba elképzelés, hogy mindazok, akik nem bírják már otthon a büdöset, a határ mellé, a szórvány magyarságba költöznek. Visszafoglaljuk Vajdaságot veled, és a többiekkel, méghozzá úgy, hogy házat veszünk ott, és jóba leszünk a szomszéddal, mintha osztrák volna. Érted? Van egy listám, kikkel szeretnék egy faluban lakni. Rajta van mindenféle ember, költő, zenész, filozófus, főleg bölcsészek, és művészek. Reggelinél Tamás Gáspár Miklós tartana előadást a modern kori rabszolgatartásról, én csinálnám a pirítóst, te addig játszanál egy kicsit a családoddal, un pluge, amibe hirtelen beszállna pálinkás jókedvében egy rövid futamra Lajkó Félix. A nők ez alatt a konyhában hangoskodnak. A fantázia hisz a boldogságban. Tudom te is, azért írsz olyan számokat.
Azt meg ne bánd, hogy nem lettél celeb. Az is voltam, és a pozíció kb. megfelel a pornógyártásban alkalmazott az un. „felszopónak”, csak ő a média nézettségét szopja fel. Celeb soha nem fut be karriert, mert amint nem tud felszopni, eldobják, vagy megölik. Emlékszel még Albert Györgyire? Antal Imrére? Őrülj, hogy nem érdeklődtek irántad, mert nincs benned semmi érdekes. Szereted a feleséged, a gyerekeid, a szívhez írsz dalokat, ezt még valahogy használni tudták, de azt nem, hogy jó zenész vagy. A jó zenészek ebben az országban hátul játszanak. De fura, hogy én mondok neked ilyet, abba is hagyom.
Még annyit. Isten jó, és az emberek is. Ha belemész a világba, nem lesz könnyebb az élet, csak a lelked. Itt is ugyanaz a szar van, mint otthon, de az otthoni fáj csak. Micsoda pech annak, aki szereti a hazáját, hogy magyarnak született. Ölellek:
Bakács Tibor
