Weboldalunkon cookie-kat használunk, melyek célja, hogy teljesebb szolgáltatást nyújtsunk látogatóink részére. További információ

„Gyermekápolókká lettünk 50 éve és most találkoztunk” – Szombathelyen végzett ápolók találkoztak újra 50 év után

Egy ajkai olvasónktól, Bakonyi Zoltánnétól kaptunk kedves beszámolót egy szombathelyi találkozóról.

Bakonyiné Nyitrai Gizella és egykori osztálya 50 évvel ezelőtt végzett a Vas Megyei Tanács szombathelyi Csecsemő és Gyermekápoló képzőjében. Az egykori diákok most találkoztak, ajkai olvasónk, Bakonyiné küldött róla rövid beszámolót:

Szombathelyen a Vas Megyei Tanács Csecsemő és Gyermekápoló képzőjében, 1970 július 5-én 40 fő kapott bizonyítványt nehéz, de gyönyörű hivatásához. Az ápolók közül többen Szombathely környékéről, 26 fő a Dunántúl különböző megyéjéből érkezett az iskolába. Az iskola befejezése után szétszéledt az osztály az ország különböző kórházaiba.

Az aktív évek gyorsan teltek, néhány kivétellel /3 fő/ nyugdíjas nővérek lettünk. A Szombathely környéki ápolók, Tóth Józsefné /Dékány Bernadett/ vezetésével elhatározták, hogy az ötven éves találkozót meg kell tartani. Bernadett, aki negyven évet ápolta a beteg gyermekeket a Markusovszky kórház gyermekosztályán, nehéz feladatra vállalkozott, hisz a Dunántúl különböző városaiban kellett felkutatni minket.

Fáradságos munkáját siker koronázta, egy fő kivételével mindenkiről sikerült információt szereznie. A találkozó napján augusztus 29-én az Iseum Savariense előtt gyülekeztünk. Mindenki megváltozott, ki kicsit, ki nagyon, így vidám találgatós játékba fogtunk melynek címet is adtunk: „ki kicsoda?”.

Bakonyi Zoltánné

A derültség kitartott az étterem felé vezető úton is. Miután elhelyezkedtünk Betti beszámolt a találkozón megjelent 23 főnek, hogy sajnos tízen már nem élnek. Fejet hajtva emlékeztünk rájuk, megemlegettük Őket és bíztunk abban, hogy lelkükkel velünk ünnepelnek.

Bernadett a hiányzókról is tudott információval szolgálni, amiről tájékoztatott minket. Majd egyesével röviden elmondtuk mi történt velünk szakmai és családi életünkben ezalatt az ötven év alatt. Páran aktív életüket a beteg gyermekek ápolásával töltötték, néhányan a szociális területen találtak boldogulást, két-három fő pénzügyi területre került, művész is akadt köztünk egy. Vágó Marianna festményeket készít, és erre a nevezetes találkozóra mindenkit megajándékozott egy képpel.

Hárman még mindig dolgoznak, egy fő a pécsi gyermekklinikán, ketten vállalkozó orvos mellett szolgálják ki a betegeket. A szakmai beszámolóknál kiderült, hogy mindenki szerzett valamilyen szakosító képzést, vagy egyéb szakmai képesítést, de többnek van főiskolai végzettsége is.

A családi beszámolóknál előkerültek a vidám vagy szomorú beszámolók, majd a családi fényképek is. Egy-egy történet kapcsán hol nevetett, hol könnyezett a társaság. A pohárköszöntő és a finom ebéd vidám hangulatban telt, már a napjainkról szólt. A délutáni beszélgetésben megállapodtunk abban, hogy gyakrabban találkozzunk. A társaság estefele búcsúzott, az alábbival: Adjon a jó Isten erőt, egészséget, és míg találkozunk nagy békességet.

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is facebook messengeren ide kattintva vagy emailben: jelentem@nyugat.hu

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Jelentem

Tovább az oldalra