Ismerem én is, hogy hány magyar honfitársunk él abban a tudatban Magyarországon, hogy ez a furcsa, beteg gondolatvilágú szélsőjobboldali képződmény fogja elhozni a jó kedvet, bőséget. Én úgy gondolom, hogy pont itt lenne az ideje annak, hogy felmérjük azt: az itt élő és különösen a magyar Országgyűlésben és a magyar kormányban hány olyan agyú ember van, aki bizonyos nemzetbiztonsági kockázatot jelent Magyarország számára. Úgy gondolom, hogy adósai vagyunk egy ilyen felméréssel Magyarországnak.
Fennakadni nem ér: ez csupán az átfogalmazása annak a néhány mondatnak, amit Gyöngyösi Márton Jobbikos országgyűlési képviselő talált mondani tegnap abban a házban, ahol törvényeket hoznak. Döbbenetes és szégyenletes módon erre senki nem ugrott fel, a - korábban egyébként holokauszttagadásért is feljelentett - politikust pedig nem parancsolták ki az ülésteremből ezért. Ha pedig őt nem parancsolták ki, legalább a többi pártok tagjai kivonulhattak volna. Helyette ma Dávid-csillagokkal a mellkasukon tiltakoznak, kár, hogy megkésve, meg talán nem is a legízlésesebb módon.
De ugorjunk tova, mert nem is ez a lényeg, hanem az, hogy 2012-ben nem csak a bíróságon bűnösnek talált Zagyva György Gyula-félék, meg a mögé beálló, tüntetéseken alkoholgőzösen hőbörgő egysejtűek nyilatkoznak fesztelenül olyan hangnemben, ami a múlt században sokmillió ember értelmetlen halálához vezetett. Hanem hogy olyan, elvileg tanult (Dublin, Trinity College a Facebook szerint) emberek is képesek erre, mint Gyöngyösi - aki nem mellesleg, szintén a közösségi oldal alapján a kedvencei közt jegyzi Gustav Mahler zsidó zeneszerzőt.
Gyorstalpaló Az Emberhez
Mondjuk hát el sokadszorra az intelligencia dolgában elmaradottaknak: az, hogy milyen istenhez és milyen módon imádkozunk, egyrészt semmit nem mond el magáról az emberről (én például keresztény szülők gyermekeként is sokkal több baromarcú, sőt, rosszindulatú és szemét kereszténnyel találkoztam, mint bármilyen más hitűvel, továbbá a fogorvosom szíriai arab, a háziorvosom pedig ki tudja milyen vallású olasz), másrészt kurvára nem közügy.
Elmondom, hogy ezzel szemben mi a közügy: az, hogy ilyen, súlyos emlékekkel terhelt vakvágányon elinduló politikusok még csak távolról se kerüljenek a közélet hatósugarába. Ez közügy, mindannyiunk érdeke. Értem én, hogy a Szegedi Csanád-ügy (emlékeznek, ugye?) tátongó léket ütött a Jobbik csónakjába, de a helyzet az, hogy - vigyázat, a következő szavak meglepetést okozhatnak! - bárkinek a családfáján lehetnek olyanok, akikkel talán nem is számolt. Ja, hogy van olyan, aki ezt nem bírja feldolgozni? Naigen, talán nem idióta fajelméletekben kéne hinni, hanem abban, hogy a biodiverzitás egy társadalomban is kifizetődő dolog, nem csak Természet Anya lágy ölén. Kutyáéknál is a legkuszább vérvonalúak a legerősebbek, míg a fajtatisztákat sokkal gyakrabban lehet állatorvoshoz cipelni.
Első hallásra másra nem jó Gyöngyösi javaslata, mint uszításra. Pedig ez nem így van. Arra is tökéletesen alkalmas, hogy nyomatékosítsa: Magyarországnak az tenne a legjobbat, ha minél többféle ember érkezne a határokon túlról, más kontinenesekről, messzi kultúrákból. Talán ez végre megszorongatná kicsit a heréit ennek a Kárpátok között viruló sovinizmusnak, de ami ennél is jobb, megtanítana elfogadni és egymás mellett élni.
Valójában ezt kívánja a magyar nemzet.
