Ez a tó hivatalosan a Máriaújfalusi-víztározó nevet viseli és a Hársas-patak felduzzasztásával hozták létre néhány évtizede. A völgyzáró-gát megoldotta Máriaújfalu árvíz gondjait, a végeredmény pedig az ország egyik legszebb és legromantikusabb helyeinek egyike.
A kis ösvényeken andalogva az embert megbabonázza a táj szépsége, még egy ilyen esős, borongós és kissé hűvös februári napon is. Az erdő az ősz színeibe burkolózva várja a közelgő tavaszt. A Hársas tó egyébként az Őrségi Nemzeti Parkhoz tartozik, ezért egyes halfajok védettek, szóval bár minden adottsága megvan, mégsem a horgászok paradicsoma ez a hely.
Ezen a szalmabálás mezőn kezdődött minden
Majd rátaláltunk a helyes útra
Ahol a Hársas-patak keresztezte utunk
Az esőzések sárgás-zöldesre festették a patak vizét
Ezt a hidat beborította az avar, hogy a korlátot ki borította meg, azt nem tudni
Ez a kis átkelő sokkal stabilabb, mint amilyennek látszik
Merészebbek ezen a fatörzsön is átkelhetnek
Amikor vad és veszély kéz a kézben járnak
Fűrésztelep
Itt azért kicsit bántuk, hogy szakadt az eső
Egy utolsó pillantás a patakra
Mi az utat, az út pedig az erdőt szelte át
A nádon túl, az már a Hársas tó
Azért az ilyen létesítmények mutatják, hogy nem természetes képződményről van szó
Elképszető látvány tárult elénk a víztározó partján
Felszállott a pára
Búcsú a Hársas tótól, további képekért pedig klikk
