Míg vasaltam a golyókat – a vasalást anyámtól tanultam – eszembe jutott számtalan szebbnél szebb gondolat, ami érdekes módon összefüggött a herével. Nem feltétlenül a mindenütt testet építő celeb fütyijével, bár kétségtelen, hogy gondolataimnak forrása az ő barlangos testecskéjéből ered.
A magyarok mindenben jobban teljesítenek, és ez igaz a nemzethalál projektre is. Vagyis ebben az évben 1569-cel kevesebb gyerek született, mint tavaly. Ennek okát nem is olyan nehéz megmondani. Egyrészről elég sokan lehetnek olyanok, akik már nem itthon akarják élvezni a családos életet, akik meg itthon szeretnek jobban teljesíteni, azoknak meg telik még kondomra.
Persze, az is lehet, hogy az időben történő herevasalással is tudnánk segíteni a mutatókon, de előbb még meg kell várni a celebeken végzett kísérletek eredményét. Ha a herevasalás káros mellékhatása a tévéképernyőre való kerülés, akkor én is meggondolnám ezerszer, hogy a médiának nemzzek töltelékanyagot. Másképpen is fogalmazhatok, de az durvább: míg Berkijét csodáljuk, a magunké nem áll fel igazán.
A here orvosi kényeztetéséről eszembe jutnak a politikusok is, illetve a róluk készített fotográfiák, amik jelenleg nem a pornó, hanem a sajtófotó kategóriába tartoznak. Úgy veszem észre, a Fidesz elérkezett a kampány szociáldemokrata fázisába, mert a Vezér egyre többet mutatkozik olyanok között, akiknek semmijük sincs.
Ilyenkor érdemes ígérni nekik valamit, ahogy Ózdon Viktor is megtette a vájárokkal. Először is lelkileg felrázta bennük a nemzeti hovatartozás tudatát – a magyar szén a magyarokat illeti – majd a magyar gazdaságot megmentő három hónapos vájáriskola ötletével gyújtott fényt a sötétségben. Persze, azért villantak a vakuk is, ha már akkora szerencséje volt a fotósoknak, hogy az ország első embere lehajolt a földig, még annál is lejjebb, Ózdig.
Elkészült a kártyázós fotó is, ami azért fontos, mert ebből is látszik, hogy a vezetőnk pont olyan, mint mi. Ultizik, és nem is rosszul. Kár, hogy már Kádár János és a hozzá hű alattvalók is szerettek a nép egyszerű tagjaival ultizni, vagyis az ötlet nem eredeti, de ugyanolyan jól bejön, mint az oktondi vizsla kiskutyák a nagyra nőtt Vona ölében. Talán eljön az idő, hogy maga Pintér Sándor tart majd síró csecsemőt a kezében. (A gyermek későbbi pszichiátriai gondozásáról az állam majd gondoskodik.)
Sokan óvnak a túlzott heresimítástól, mert könnyen váláshoz vezet. Vagyis ha engedjük, hogy rajtunk kívül más is simítsa (ebben az esetben a feleség jelenti az idegen kezet), akkor könnyen kerül fűrész alá ágy és asztal. Persze, fontos az öngondoskodás, magam is szeretem kézben tartani a dolgaim, csak nehogy úgy járjak, mint a magánnyugdíjpénztárammal. Lenyúlták, és még búcsúcédula sem volt a kispárnámon.
Mindegy, a jó hír az, hogy Ferenc pápa októberre ígérte az elváltak szerepének újraértékelését a katolikus egyházon belül. Mint elvált férfi régóta vágyom arra, hogy visszaszerezzem azt a méltóságot, amit a papok előtt elvesztettem, de mindig is éreztem Isten előtt.
Szeretném megjegyezni a pánik elkerülése végett, hogy bár a here simogatása rövid távú memóriavesztést okozhat, eddig még soha senki nem panaszkodott a manipulálás ezen formájára. Tehát van olyan agymosás, amely kellemes, de ez semmiben sem hasonlít a mostani kampányhoz. Igaz, ők nem is simogatják, hanem ütik egymást.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
