Amikor a Zengő-megmászásáról készült beszámolót 
Séta a Zengő tetejére, amely egyelőre nem divatos - és pont ez a jó benne 2022. August 21. 11:26 írtam, válogattam a fotókat, akkor jutott eszembe, hogy a nyáron meglátogattam a közelben lévő Máré-várat is.
Azért feledkezhettem meg erről a Mecsekben megbúvó érdekességről, mert természetes, hogy mindig elmegyek ide, amikor arra járok. Mintha egy zarándokhely lenne.
És valahol az is.
Még általános iskolás voltam, amikor barátaimmal, osztálytársaimmal majdnem heti rendszerességgel elsétáltunk ide az erdőn keresztül, majd néhány év múlva a szomszédos - irgalmatlanul hideg vizű - strand lett a fiatalkori kirándulások - és olykor fékeveszett partik - színtere.
És később is visszajártam ide, amikor már rég elkerültem az ország másik végére. Van valami mágnesszerű ebben a hegytetőn álló meseszerű épületben, a magányosságában, vadregényes környezetében és a várfalról nyíló kilátásban, a Kelet-Mecsek zabolátlanságában.
Régebben, nagyon helyesen, sorompóval zárták le a hegyre vezető utat, újabban, a trendeknek megfelelően, autóval is fel lehet egészen falak alá menni.
Ettől függetlenül azt ajánlom, hogy aki eljön, tegye le az autót, valahova a magyaregregyi elágazótól nem messze, mondjuk a fent említett strand után, ahol van egy csinos parkoló is.
Innentől egy festői völgyben sétálunk, ami már önmagában is nagy élmény. Szitakötők röpködnek körülöttünk, az aszfalton bogarak közlekednek, az út szélén valószínűtlenül nagy lapulevelek és zsurlók nőnek, és egy pillanat kétséget sem hagynak afelől, hogyha úgy alakul, remekül ellesznek az emberi világ nélkül is. Talán már készülnek is rá.
Egy bő kilométeres séta után érkezünk egy vendégházhoz, ott van a már említett – nyitott -sorompó, és onnan egy alapos kaptatón érünk fel a várhoz, amely csak a legutolsó pillanatban bukkan ki az erdő fái közül.
A várat - ami egyébként felbukkan az Egri csillagok regényben is - és környezetét néhány évvel ezelőtt felújították, nemcsak a pihenőpadok és a várban található kiállítás újult meg, de az egész történelmi látványosságot alaposan leöntötték helyi legendákkal.
Ezért kap most nagy hangsúlyt a vár – megfilmesítésért kiáltó - meséje, ennek a szellemében készült el gumiabroncsokból az „Ércnyelő sárkány” szobra, és a Kelet-Mecseki Legendárium is.
Ez utóbbi egy múzeumnak és egy elvarázsolt kastélynak az ötvözete, és olyan jól sikerült, hogy ott jártunkkor egy anyuka még a várkapuhoz vezető lépcsőkön is igyekezett megnyugtatni az alaposan megszeppent kislányát, hogy a valóságban nincsenek koboldok.
A gyerekeknek tehát adva van az izgalom, és a tériszonyos felnőtteknek is, azoknak, akik a meredek lépcsőkön felmerészkednek a gyilokjárókra is. Cserében viszont a várfalakról páratlan kilátást kapnak Kelet-Mecsekre, amelyről a Zengőről szóló cikkemben Séta a Zengő tetejére, amely egyelőre nem divatos - és pont ez a jó benne 2022. August 21. 11:26 már áradoztam.
Halkan mondom, hogy a felújítással valami elveszett a várból, de ezt valószínűleg csak azok hiányolják, akik korábban is ellátogattak ide. Aki először érkezik, annak mindenképpen nagy élmény lesz.
És hogy milyen volt a vár hangulata néhány évtizeddel ezelőtt, az ma már nem is fontos, a kelet-mecseki legendák pedig amúgy is tovább élnek.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
