A hiba nem az Ön készülékében van - olvashattuk néha régen, még a digitális átállás előtti évtizedekben a tévéképernyőn a feliratot, ami egy éppen aktuális adáshibára adott magyarázatot. Azaz nem adott, csak visszatántorította a háborgó tévétulajdonost, nehogy elkezdjen jól irányzott ökölcsapásokat mérni a bűvös dobozra. Ha akkor valaki azt mondja, hogy ezek a zavaróra szétesett képek egyszer majd művészi értéket fognak képviselni, azt rövid úton a lakótelep bolondjaként kezdték volna emlegetni. Pedig ha valaki igazán naprakésznek akarja mutatni magát, az jobb, ha megbarátkozik a gondolattal: a hibázás már egy művészeti ág.
Nézzük meg például ezt a divatvideót:
Normál esetben egy ilyen képanyagra azt mondanánk, hogy hibás. És talán akad, aki már személyesen is találkozott a jelenséggel, hogy egy videomegosztóra feltöltött videója valamilyen tömörítési, konvertálási, adatbeolvasási hiba folytán néhol meg-megdöccent, furcsa dolgokat műveltek a színei, vagy a képek ilyen hülyén folytak egymásba. A különbség az, hogy ezt a digitális káoszt az előbb mutatott videóban már szándékosan idézték elő.
Glitch: ez az a szó, amit érdemes megtanulni
Feltéve, hogy nagyon huszonegyedik századiak kívánunk lenni egy friss vizuális trendekről szóló társalgásban. A glitch jelentése: egy (általában elektronikus) rendszer rövid életű hibája, becsípődése. A számítástechnikában ez lehet egy átmenetileg nem reagáló billentyűzet, egy videojátékban pedig valami programozási hiba folytán kialakult, szürreális jelenség. Mint mondjuk az eredeti Super Marióban a "mínusz egyedik világ", amit úgy érünk el, hogy egy megfelelő helyen felugorva átlebegünk egy falon. Amire a játék szabályai szerint amúgy nem lehetnénk képesek. Néha ezek a játék-glitchek egészen horrorisztikusak is tudnak lenni, ebben a videóban össze is szedték a legijesztőbbeket.
Érdekes, hogy az első alkalom, amikor a hibázás nem mint valami kiküszöbölendő probléma, hanem mint akarattal alkalmazott, esztétikai funkció volt jelen, már 1979-ben bekövetkezett. Egy akkori kezdetleges videojátékot, a Bally Astrocade-ot fogta néhány művész, belebarmolt kicsit, majd a végeredményt videóra vette:
A glitch art ma már a művészvilágban erőteljesen létező jelenség, az alkotásokból kiállításokat rendeznek, 2010-ben pedig Chicagóban megrendezték az első, ötnapos konferenciát GLI.TC/H név alatt, ahol az alkotók és érdeklődők workshopokon, előadásokon, vetítéseken és performanszokon vehettek részt.
Glitch, mint divatos művészet
Bocsánat, mit is mondtunk, hogy létező jelenség? Nem csak hogy létező, de konkrétan az elmúlt években feltartóztathatatlanul áttörte a mainstream falait. Hogy a trend mikor kezdett megizmosodni, nem tudjuk pontosan, mindenesetre amikor másfél éve arról cikkezett a sajtó, hogy micsoda hibáktól hemzseg az Apple iPhone-os térképe, nem kellett sok idő ahhoz, hogy Peder Norrby grafikus már egy virtuális galériát készítsen a legviccesebb glitch-ekből. Hasonló kísérletek már korábban is voltak az underground, főleg techno-közeli művészvilágban, de azokat nem kapta így fel a világsajtó. Talán ez volt az egyik első lépcső, ami a glitch diadalmenetét illeti:
És persze megérkezett a magyarországi változat is: Misetics Mátyás UTOPIA című fotósorozatában a külvárosi éjszakában fotózott emberalakokat, majd az Apple-féle térképhibákat saját kezűleg építette bele az elkészült felvételekbe. Így bicsaklik meg az aszfalt, és lesz belőle hirtelen geometrikus szinteltolódás, ami persze a valóságban nem létezik:
Glitch, a bárki által alkalmazható
A glitch art keresőszóra egyébként kismillió találatot érhetünk el a Google által, de kiválóan mutatja a műfaj üstökösként szárnyalását, hogy már külön mobilalkalmazás is létezik arra, hogy tönkregányoljuk a saját fotóinkat ezekkel a szupermenő effektekkel. Tessék, ezeket a képeket mi lőttük a tavalyi Sziget fesztiválon, aztán roncsoltuk szét:
A beszédes Glitché nevű alkalmazást iPhone-ra innen lehet tölteni, Androidra egyelőre nem létezik, de biztosan van ehhez nagyon hasonló app. Vigyázat, elképesztően addiktív bír lenni!
Glitch, mint zenei műfaj, bizony
Nem rossz tudni, hogy a glitch elnevezés az elektronikus zenében is megjelent a '90-es évek végén: a stúdiómágusok szándékosan szőttek olyan furcsa csippanásokat, puttyogásokat, megakadásokat a zenéjükbe, amilyeneket lomha PC-ken szoktunk hallani akkor, ha mondjuk kicsit túlterheljük őket, és megakad az éppen hallgatott kedvenc dalunk. Ezek a glitch-zenék öblösen folydogáló sávok helyett szikár, hirtelen kiszögellésekkel operálnak, és olyan érzésünk támadhat a hallgatásuk közben, mintha a gép átvette volna az uralmat az ember felett:
Gitch + kilencvenes évek + VHS = trendi vagy
De a "legszebb" jelenségeket mégis a videós glitch produkálja, amikor ezek a digitális anomáliák, adatsérülések mozgásba jönnek. Sőt, számos vizuális művész nem állt meg itt, hanem beemelt az egyenletbe néhány rokon stílusjegyet, amik szintén a kora kilencvenes évekből maradtak ránk: egyrészt az akkor még gyerekcipőben járó informatika buta (gyakran ordenáré módon giccses) 3D-s animációit, valamint a még szalagra rögzített VHS-videókat. Ami mindennek a végén kijön, az egy retrofuturista, a vicces múltból merítő, de az ismeretlen jövőbe ágyazott montázs, ami szokatlan hangulatokat képes ébreszteni bárkiben. De főleg azokban, akik követték a popkultúra és a számítástechnika fejlődését az elmúlt években, évtizedekben.
Úgyhogy nekünk már nincs is más dolgunk, mint hogy iderakjunk pár példát ilyen videókból, amik a digitális bénázást emelik pajzsra, és facsarják ki belőle az elmúlt évek legmenőbb trendjét. Hiszen az irónia fátyla mögött minden megszépül! Jó szórakozást.
