Lesznek azért?
– kérdezi aggodalmas hangon az egyik szervező jó egy órával a kezdés előtt az oladi SIC-ben. Vigyorgunk, hiszen a plakát szerint most van csak kapunyitás, egyszerre meg is indul a közönség, igaz, később enyhül folyása. A vége felé kiderül, olyan 250-en jöttek el.Hobó és bandája
A kezdés kicsit csúszik, közben az asztalok mellett néhány sörrel bemelegített fiatal kezd nótázásba, régi HBB számokat próbálnak meg interpretálni, vitatható sikerrel. Kicsit aggódunk, hogy csalódni fognak, hiszen ez az új lemez bemutatója, ráadásul egy olyan zenekarral, amelyik nem viseli a Hobo Blues Band nevet, Hobó úgy mutatja be őket később, hogy: Hobó és bandája.
Ez most némi magyarázatra szorul. Hobó tavalyelőtt ősszel, a 30 éves születésnapi koncert után gondolt egyet, és feloszlatta a HBB-t. Sokan hittük akkor úgy, ennek oka az lehet, hogy a jubileumi koncerten megint együtt játszott régi társaival, és visszakívánkozott közéjük. Döntését Hobó később azzal magyarázta, hogy túl sok volt a koncert, neki pedig egyéb tervei is voltak, úgymint színház, könyv, tanulmányút.
A Hobo Blues Band tavaly a Tátrai Tibor, Póka Egon, Solti János legendásnak mondható összetételben alakult újjá, de a mostani turnét mégsem ők prezentálják. A Circus Hungaricus c. lemezt ugyanis Madarász Gábor gitárossal közösen írta meg Hobó, és közösen kerestek zenészeket a dologhoz. Így csatlakozott hozzájuk Sántha Gábor gitár, Kovács Barnabás basszusgitár, Nemes Zoltán billentyűs hangszerek, Hoffer Péter dob.
Aranylemez, néhány nap alatt
Mindannyian ismertek már különböző műfajokban, Nemes Zoltán például többször megfordult a Lamantin Jazz Klubban, Sántha Gábor pedig a funky-ban alkot nagyokat. A közös pont viszont Rúzsa Magdi, akinek lemezét ők készítették, és tavaly együtt alkották meg a Circus Hungaricust. És ők járják a lemezbemutató helyszíneit.
A lemez egyébként néhány nap alatt aranylemez lett, ami nem fordul elő sűrűn ebben a rétegzenének tartott stílusban, Hobo pedig a múlt héten Fonogram életmű-díjat kapott. Sőt, a lemez Merlin c. száma nagyon sok közönségszavazatot kapott, igaz, ez nem volt elég a kategóriagyőzelemhez, de a mai elkorcsosodott zenei világban jelzésértékű: vannak még, akik értik és befogadják a súlyosabb, nem csak háttérhallgatásra való zenéket.
Nos, valóban súlyos a zene, a bő másfél órás koncertet szinte pislogás és melléktevékenység nélkül hallgattuk végig. Nem volt semmiféle körítés, előzenekar, színpadias bevonulás, Hobónak erre nincs szüksége. Kicsit meglepő, ahogyan keverték a régi, de újabb feldolgozású számokat a lemezanyaggal, de így legalább a korábban nótázó rockerek sem csalódtak.
A haragos angyal, aki továbbrepült
A lemeznél megkockáztatjuk a korszakalkotó kifejezést is, egy kritikában azt olvastuk a Circus Hungaricusról, hogy egyszer mindenkinek meg kell hallgatnia, aki a Kárpát-medencében él és magyar az anyanyelve. A cirkusz kemény világ, de mindenki pontosan tudja a szerepét, sőt, még a karrierje is előre látható, hiszen az állatok alól kialmoló srácból akár még bohóc is lehet, ha jól viseli magát.
Hobónál visszatérő a bohócmotívum, nem nehéz észrevenni, saját magát azonosítja vele. Aki szórakoztat, de közben szemlél, érez, tudatosít, kifiguráz, megmutat, összefoglal. Nincs is jobb megfogalmazása mai közérzetünknek, mint a cirkusz világa, amelyből közben eltűntek az illúziók. Ha már egyszer elszalasztottuk a lehetőséget, ahogyan Hobó fogalmaz: 89-ben angyalt láttunk, de haragosan továbbrepült.
De azért a bohóc nem beletörődő, nem megalázkodó, teszi a dolgát a cirkusz és napjaink kemény világában, hiszen ha már erre vállalkozott, akkor nincs más lehetősége. A varázsló Merlinnek meg fogy az ereje, nem bír már a világgal.
Nem könnyű egy koncert keretében feldolgozni a lemezt, egyszerre zúdul az ember fejére az olykor keserű, olykor keserédes üzenet, a mondandót teljesen kiszolgáló zene, amire Hobó is azt mondja, hogy ilyen pontosan még soha nem passzolt a kettő. Madarász Gábor kifogástalan munkát végzett, persze, ehhez kellett Hobó senkivel össze nem téveszthető, kemény, kritikus stílusa.
Szóval, akár ott volt valaki a koncerten, akár nem, egyszer mindenkinek meg kell hallgatnia a Circus Hungaricust. Hiszen mi magunk vagyunk ennek a cirkusznak a sztárjai, trágyahordói és közönsége is.
