Húsvéti kirándulás a szomszédba - Soha nem láttam még ekkora különbséget Bécs és Budapest között

Öt éve volt, hogy Lázár János azt mondta, ha nem vigyázunk, Budapest olyan lesz, mint Bécs. Vigyáztunk.

Lázár János szinte pontosan öt évvel jelentkezett be Bécsből, és nagyon szomorú zene kíséretében elmondta, hogyan megy gallyra az osztrák főváros.

Akkor éppen – már alig emlékszünk rá - a bevándorlók álltak a kormány progagandagépezetének a központjában, ellenük kellett küzdeni, ők jelentették a legnagyobb veszélyt.

Lázár azzal fenyegetőzött, ha nem vigyázunk, Budapest olyan lesz, mint Bécs.

Nos, úgy tűnik, sikerült a vigyázás, Budapest nem lett olyan, mint Bécs.

Bevallom, eredetileg azt terveztem, hogy városlátogatós, laza turistás cikket írok a húsvét hétfői kirándulásomról, de elsősorban mégiscsak az kívánkozik belőlem, hogy

soha nem láttam még ekkora különbséget Bécs és Budapest között.

  • Talán azért, mert – köszönhetően a koronavírusnak és az orosz oltásomnak – már régen jártam ott.
  • Talán csak azért, mert az utóbbi időben Budapesten csak keveset jártam a gazdag kerületekben.
  • Talán azért, mert egyre idegesítőbbek a kormányüzenetek a szédítő magyar sikerekről.
  • Talán azért, mert tényleg ez az igazság.
  • A Lainzer Tiergarten
    Józing Antal

    Korábban elég sokat jártunk Bécsbe, először csak egy-egy napra, lemezekért, kiállításokért, koncertekért, aztán néha maradtunk is ott pár napra. Mindig volt valami alibink arra, hogy élvezzük a város hangulatát, a szervezettség és felszabadultság, a zártság és nyitottság furcsa keverékét. Egyszerűen kellemes volt kavargatni a kávét egy utcai asztalnál vagy elvegyülni a buszon a helyeik között.

    És most is jó érzés volt visszatérni, leparkolni a Lainzer Tiergarten bejáratához, elindulni a nagyréten az erdő felé, leülni egy asztalhoz, elővenni az otthoni szendvicseket. És csak nézegetni a parkot, a madarakat és a helyieket, akik szép számmal felbukkantak ezen a napfényes húsvét hétfőn a kétezer hektáros, valamikori császári vadászterületen.

    A dombtetőn
    Józing Antal

    Még a Hermes-villa 6 eurós belépőjegyénél is arra gondolok, hogy mit írok majd erről, aztán ahogy felértünk a kilátódombra, és láttam a felszabadult embereket a füvön ülni és csak bámulni a várost, már csak arra tudok gondolni, hogy mennyire más itt, mint mifelénk. Hogy Bécs földrajzilag közelebb van hozzánk, mint Budapest, és mégis mennyire távol.

    És ez a távolság egyre nőni látszik.

    A Lainzer Tiergarten után a külső kerületeken át autózunk a grinzingi hegyoldal felé, közben a masszív, de nyugodt bécsi forgalomban haladunk, körülöttünk változnak a házak, lakótelepek, városrészek, de a rendezettség, tisztaság és az általános jólét érzete ugyanaz.

    Igen, a Favoriten biztos nem így néz ki, az is biztos, hogy nem egyszerű a bevándorlás kezelése, a sokféle kultúra együttélése, de összességében mégiscsak az jön ki, hogy miközben mi nemzeti konzultációzunk, brüsszelezünk és kultúrgiccsekben tapicskolunk, ők egyre jobban elhúznak.

    Ferenc József és Sissi hitvesi ágya a Hermes-villában. Mellesleg nem éri meg a 6 eurós belépőt.
    Józing Antal

    Gondolkodom, hogy mikor lehetett ilyen nagy különbség a két főváros között, de nem vagyok biztos benne, hogy ez a szakadék valaha is szélesebb volt. Talán az ötvenes években? Vagy akkor sem?

    A grinzingi kisvendéglő hangulata pont olyan, mint öt évvel ezelőtt, ugyanaz a család üzemelteti, talán ugyanazok ülnek a kerthelyiség asztalainál is. Az árak 30-40 százalékkal magasabbak, mint nálunk, de talán ennyivel jobb a minőség is, a fizetésekről nem is beszélve. De a bejövő pénzből láthatóan futotta fejlesztésekre is: újak az asztalok, a székek, a pokrócok és a hűtőpult is.

    Lazulás az erdőben. (Ez nem a cikkben szereplő grinzingi vendéglő, de itt is jártunk.)
    Józing Antal

    Már majdnem sötét van, amikor nehéz szívvel, de elindulunk hazafelé.

    Hogy még egy nagy ütést bekapjunk. A GPS valamiért átvisz a Duna túlsó partjára, ahol belefutunk a Donau City tömbjeibe, majd visszaérünk a folyó bal partjára. Mintha a földből nőttek volna ki az új irodaházak az elmúlt években, melyek látványa London és New York üzleti negyedeit idézi. Méretben részben, hangulatban teljesen.

    Donau City
    Józing Antal

    Nem biztos, hogy ezt így együtt irigyelni kell. Még azt sem mondom, hogy nem nőtt a szívemhez Budapest az őrült Váci úttal, a lepukkant körúttal és a nagyobb kontrasztjaival. De hazaérkezve valahogy mégsem tudtam egy laza cikket írni Sissi királynő barokk hitvesi ágyáról.

    Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt, vagy facebook messengeren ide kattintva. Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

    Hozzászólások

    A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

    A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

    Vélemény