Na ne ám, hogy magázódunk, elvégre „vazsi” gyerekek vagyunk – fakadt ki, amikor az elég tetemes korkülönbség miatt „Művész Úrnak” szólítottam egy MMIK-ban történt fellépése után az 1980-as évek végén, '90-es évek elején. A rövid interjú során közvetlen volt, ahogy mondani szokták, ami a szívén, az a száján.
Az 1923-ban Krausz László néven Sárváron született Kabos Lászlóról Jászai Mari díjas, érdemes művészről van szó, aki 2004. szeptember 26-án hunyt el, azaz immáron 20 éve nincs közöttünk. Névváltoztatása után ragadt rá a „Kiskabos” becenév, amellyel pályafutása során méltó volt nagy filmbeli elődjéhez, Kabos Gyulához.
Kertész leszek, fát nevelek
Eredetileg bohóc akart lenni, majd kertésznek tanult, mert a második világháború alatt az a hír járta, hogy a mezőgazdasági munkás zsidó lakosokat nem deportálják.
A Wikipédia szerint 1943-ban munkaszolgálatra hívták be Kőszegre, majd deportálták Mauthausenbe. A saját elmondása szerint viszont előbb besorozták a kőszegi huszárlaktanyába, s végül Balatonakarattyáról deportálták Mauthausenbe. Az amerikaiak megérkezéséig túlélte a tábort, de mire hazatért Sárvárra, mást költöztettek be otthonukba.
Végül diplomázott a Kertészeti Egyetemen, de a sors más utat jelölt ki a számára. Ebben nagy szerepe volt Bálint Lajosnak, a Nemzeti Színház rendezőjének, aki sokat foglalkozott vele. Aztán jöttek a színházak és a fellépések, s az ország egyik legkedveltebb színésze, komikusa lett.
A Pódium Kabaré, a Vígszínház, a Kamara Varieté után megtalálta második otthonát, a Vidám Színpadot, amelynek 1951-től 2000-ig volt a tagja. Pályafutása vége felé még megfordult a Vidám Színpadhoz hasonló profilú Mikroszkóp Színpadon is. Bizonyára nem szívesen emlékezett arra, hogy 1958-ban a Fővárosi Bíróság ittas vezetés miatt kétezer forintra (akkoriban ez elég tetemes összeg volt) büntette, és szigorú figyelmeztetésben részesítette.
A veréb is madár
Bár a színpadi szereplés mellett – egyik legnagyobb sikere a Kabos-show volt a Vidám Színpadon - népszerűségét növelte, hogy rendszeresen szerepelt a Rádiókabaréban, ahogy a Magyar Televízió szórakoztató programjainak is ”törzsszereplője” volt. Lottó Ottóként még a lottó játékot is népszerűsítette.
Természetesen sokfelé, sokszor lépett fel külhonba szakadt hazánkfiai előtt is. Rengeteg partnere közül kiemelkedik Kazal László, vele különösen erős szálak kötötték össze, a közönség pedig gyakorta együtt emlegette őket.
Annak ellenére, hogy több filmben is kapott kisebb szerepeket, pályafutása során két filmes főszerep jutott neki: „A veréb is madár” és a „Hét tonna dollár”. Előbbi – amely rendhagyó volt abban, hogy kettős szerepet játszott - olyan nagy közönségsikert ért el, hogy még a mai napig is műsorra tűzik egyes tévécsatornák.
A szombathelyi Nagy Ildikó 1992-ben megjelent „Laci vagyok” című könyvében – melyben olyan Vas megyéhez kötődő hírességek szerepeltek többek között, mint Csákányi László és Aradszky László - a filmről így beszélt: „- Hintch György rendező kitalálta, hogy most már végre kellene egy igazi Kabos film. A témát Kállai Pistával találtuk ki úgy, mint Kabos-showt. Ebből lett a kettős főszerep. Az ősbemutató Sárváron volt, mert a szövegíró Fülöp Kálmán is sárvári volt… Óriási siker volt a bemutató is, a film is. Viszont 1983-ban, a 60. születésnapom alkalmából még egy táviratot sem tudtak feladni. Az ország többi részéből meg halomszámra érkeztek a képeslapok, levelek.”
Urbán Erika, az odaadó társ
Kabos László évtizedekig élt együtt egykori Vidám Színpadbéli kolléganőjével, a 2021-ben elhunyt Urbán Erikával. Kapcsolatukra igaz volt, hogy „míg a halál nem választ”. Néhány médium a művésznő halála után Kabos László özvegyeként említette, de valójában nem házasodtak össze, csak élettársak voltak jóban-rosszban.
A „Kiskabos” halála után két könyvet is írt Urbán Erika, „Az én Kabosom” és „A sors pórázán” címmel. Az előbbi 2005-ben, élettársa halála után egy évvel jelent meg, és a következő szöveggel ajánlotta az olvasóknak:
Amiről vele kapcsolatosan írok, mind megtörténtek. Összes magánszámát kívülről ismerem, de csak azokat írom le, amelyekről biztosan tudom, hogy pontosan úgy zajlottak le... Magam elé képzelem, ahogyan azt Lacika mondta, elvégre úgy poentírozni senki nem tudott, mint ő. Erősen hiszem, hogy ő írja ezt a könyvet, s csak sorrendbe kell tennem a számokat, és megjelenik előttünk az ő egész élete, saját szavaival elmesélve. Egy ilyen életutat kitalálni nem lehet.
Az utóbbi művében a művésznő önmaga életéről vall.Díszpolgári cím, emléktábla
A népszerű színészt, a nagy komikust szülővárosa halála után becsültre meg igazán. 2005-ben utcát neveztek el róla a vasútállomás közelében, ugyanebben az évben posztumusz diszpolgári címet adományoztak neki. Az ünnepségen levetítették a „A veréb is madár” című filmet, a díszvendég Urbán Erika pedig dedikálta „Az én Kabosom” című könyvét.
2013-ban emléktáblát helyeztek el a róla elnevezett utca város felöli végén az utcanévtábla alá. (Érdekesség, hogy az utca vasút felőli végénél semmi sem utal arra, hogy ez lenne a Kabos László utca). Ezek után nem meglepő, hogy a város új mozija is az ő nevét viseli.
Azért az előadásaiban fel lehetett fedezni némi ellentmondást is. Miközben több magánszámában büszkén újságolta, hogy ő Sárváron született, „vasi gyerek”, addig az Önéletrajz című dalában rendre ezt énekelte:
„Én itt születtem Pesten,
egy csillagfényes esten…”
No, de neki még ezt is meg lehetett bocsátani.
