Az amerikaiak szeretnének alig több, mint két óra alatt eljutni New Yorkból Los Angelesbe, ehhez viszont olyan repülőre van szükségük, ami képes átlépni a hangsebességet. Komoly fejtörést okoz viszont a hangrobbanás, illetve annak mértéke, a Concorde-okat sem véletlenül használták kizárólag tengerentúli utakra, hiszen a hangsebesség átlépésével képződő hangrobbanás a földfelszínen folyamatosan hallható, és komoly anyagi károkat okozhat a lakóépületekben, arról nem is beszélve, hogy a robbanásszerű hang az emberek és az állatok nyugalmát is megzavarná.
A hangrobbanásról, röviden
Hangrobbanásról akkor beszélünk, amikor egy hangsebességnél gyorsabban haladó test által keltett lökéshullámok elérik a földfelszínt. A szuperszonikus sebességgel haladó repülőgép kellemetlen, robbanáshoz hasonló zajt kelt, ami egymásra rakódó hanghullámokból áll. A repülőgép valójában két hullámot kelt: a repülőgép orra összenyomja az előtte lévő levegőt (pozitív nyomás), míg a gép farka a másodperc tört része elteltével ehhez képest negatív nyomást képez. A levegő nyomása egy „N” betű alakját mutatja.
A hangrobbanás erőssége függ a repülőgép magasságától, térfogatától, még a mozgásától is (a sebességétől kevésbé függ). Bár a nyomáskülönbség, amit a gép kelt, a magassággal csökken, még a 16 kilométer magasságban repülő Concorde által keltett hangrobbanás is 90 Pascal nyomáskülönbséget hoz létre 0,1-0,2 s ideig. – forrás: Wikipedia
Vissza a kereskedelmi forgalomba
A Lockheed Martin és a NASA közösen megalkották az N+2 dizájnt, ami a mérnökök tervei szerint százszor csendesebb lesz, mint anno a Concorde volt. Az új gép Mach 1,7 sebességel lesz képes repülni, ez a hangsebesség 1,7-szerese. Elméletileg az N+2 lehetővé tenné a gépek számára, hogy lakott területek felett is közlekedhessenek, és a repülőtér közelében élők sem lennének bent a veszélyzónában.
A Lockheed féle gép a tervek szerint nyolcvan utas szállítására lesz alkalmas, ami elmarad a Concorde akár százhuszonnyolc férőhelyes utasterétől, de megegyezik a szintén szuperszonikus Tupolev Tu-144-esek befogadóképességével.
A Concorde és a Tu-144 aktív évei
Az Aérospatiale-BAC Concorde gépeket 1965 és 1979 közt gyártották és 1969-től egészen 2003-ig, az emlékezetes franciaországi balesetig használták. A Tupolev Tu-144-es repülőket 1963-tól 1983-ig gyártották, míg 1968-tól az 1980-as évek végéig, a menetrendszerinti üzemeltetés befejezése után is repültek.
A kis rivális
A másik sugárhajtású projekt a nevadai Renoban zajlik, ez az Airbus és az Aerion közös gyermeke lesz, az AS2, ami inkább a privát jet kategória – mivel, mindössze tizenkét utas szállítására lesz alkalmas –, de majdnem ugyanolyan gyors lesz, mint a Concorde, mindkettő kettőezer kilométer per óra környékén van. Az AS2 legnagyobb előnye az üzemanyagtakarékosság, amit a húsz százalékkal kisebb légellenállású szárnyainak köszönhet. Az Aerion gépe Londonból New Yorkba három óra alatt, Los Angelesből Tokióba pedig nem egészen hat óra alatt repítene el minket.
A tervek szerint az AS2 első példánya 2022-ben, a Lockheed Martin N+2 első példánya pedig 2025-ben szállhat fel először.
