„Nem is tudom, láttam-e valaha ennyi embert kiállításmegnyitón összegyűlni” – lepődik meg velünk Dallos László is, akivel az új szombathelyi Irokéz Galériában Nyugat.hu facebook like 2015. July 30. 17:55 (tudják, a Képtár aljában) állunk a tömegben, és aki a szombathelyi 2K Csoport vezetője, több fotóstehetség elindítója, első mestere is volt. Ha ő nincs, akkor nincs ez a szombathelyi, ahogy ő fogalmazott „trabantnyi” fotókör, 
Trabantnyi fotókörről és analóg szombathelyi világról 2013. November 30. 14:23 a 2K sem. „Mindenhol ott voltunk” – mesélte egyszer. Szóval mágnese volt annak, amiért ennyien tolonganak, ami itt a falakról a nyolcvanas évekből Szombathelyről és az analóg kor fotóművészetből visszaköszön nekünk.
Nem retro tárlat ez, több és érdekesebb annál
Nem is nosztalgia, bár majd mindenki nosztalgiázik, mert a fekete-fehér képekből sugárzik a nyolcvanas évek nyomott levegője, ugyanakkor minden képben ott a spiritusz, a gondolkodni akaró pimasz, aki üzenni, jelet hagyni akar. Jó lehetett 2K-snak lenni.
Fura egy kor volt ez a ’80-as évek, a csajok még nem borotválták magukat alul. Merthogy ezt is visszakapjuk. És mennyivel más lehetett akkoriban a női testet így fotózni, a nem tökéleteset, de a szépet…
Nosztalgiázunk azért, több képet ismerősként köszöntünk, ugyanis a Nyugat.hu korábbi, Hefele Menyhért utcai irodájában nem egy fotó kint volt a falakon. A kézfogás (a pontos cím passz, csak a fiatal Bonyhádi Károly arcára emlékszem), na ezt szerettem a legjobban (milyen jó, hogy ennek egy nagy változata most is ott lóg az irodánkban), és Dallos szellemnőjét, az utcafronton, elnézegettem hosszan, töprengtem, hogyan készült.
Rasperger József, grafikus, a kiállítás kurátora is progresszív, előremutató, izgalmas fotográfiákról beszélt, amelyeknek érvényessége nem veszett oda a múltban, mert az alkotók olyan felfedezéseket tettek, amelyek most sem lennének tanulság nélküliek. Lelküket, arcukat, tehetségüket és fiatalságukat tették bele ezekbe a fotókba.
„Tényleg nem a retro érzés, hanem Pados Gábor személye hívta életre ezt a kiállítást”, közli aztán Rasperger is. Hallhatjuk az ígéretet is, hogy az újdonsült Irokéz Galériában, a Képtár alatt eztán lesz mozgás: „a helyi értékeket szépen sorban szeretnék majd bemutatni.” Mert igény a közös nézésre, úgy tűnik nagyon is létezik!
A 2K-élményt Voler Mouche-improvizációkkal csengethettük le. Akik, hogy fokozzák a progresszív életérzést, lehetetlennél lehetetlenebb jelmezekbe bújtak. Akadt, aki rizslámpa fejű UFO-nak, volt, aki műtős indiánnak – és jól tették.
Nekünk már csak egy fotel hiányzott, amibe bekuckózhattunk volna még egy kicsit, hogy maradjunk tovább ebben a fekete-fehér időtlenségben, de ennek híján korzóztunk tovább a csöppet sem novemberi péntek éjszakában.
A szombathelyi 2K-ról
Egy olyan vizuális művészeti fejezetre esik most a fény, amelyet saját korában csak egy szűk réteg értett, értékelt. A '70-es évek közepétől a '80-as évek első feléig tartott az az időszak, amikor egy új nemzedék néhány tagja másképp kezdett gondolkodni a fotográfiáról, és kreatívan, kísérletezve találta meg a saját képi világát. Nem voltak túl sokan. Budapest mellett Baján, Esztergomban és Szombathelyen dolgoztak néhányan. Ők egymásra is figyelve - valamilyen közös nevező felett -, a saját életükre jellemző, nagyon őszinte, általában megtervezett, a képzőművészeti koncept felé hajló műveket hoztak létre. Markáns jelenlétük - és a felsőfokú fotósképzés hiánya - egy idő után odáig hatott a döntéshozóknál, hogy létrehozták a Fiatalok Fotóművészeti Stúdióját. Ettől kezdve a kamarakiállításokon, az egymás között szervezett akciókon kívül már nagyobb hatású országos bemutatók is sorra kerülhettek.
Most Szombathelyen az Új Irokéz Galéria előhívja az akkori 2K csoport fotóit, párhuzamba állítva néhány kanonizált fővárosi alkotó műveivel. A közöttük levő kapcsolat felfedése a szemlélődőre vár.
Az MMIK-ban egykor működő kör tagjai: Bonyhádi Károly, Dallos László, Liszy János, Rosta József. A szombathelyiek mellett az Irokéz Gyűjtemény anyagából a hasonló felfogásban alkotó Hajas Tibor, Szombathy Bálint, Tót Endre és Vető János művei láthatók a kiállításon.
Megtekinthető: 2015. december 20-áig, kedd-péntek: 14.00-18.00, szombat-vasárnap: 10.00-17.00 (hétfő: szünnap) helyszín: Új Irokéz Galéria, Szombathely, Rákóczi F. u. 12. (Szombathelyi Képtár, bejárat a Rákóczi F. utca felőli vaskapun)
