- A Kiközösítették a szaléziak a Fidesz-bohóc leleplezőjét
Kiközösítették a szaléziak a Fidesz-bohóc leleplezőjét
2014.
February
24.
08:02
című cikkünkben Horváth Bence azt panaszolja el, hogy február 22-én azonnali hatállyal kitiltották a szombathelyi Don Bosco Oratórium összes jövendő rendezvényéről. Horváth Bence szerint a határozatot Ön közölte vele telefonon. Így történt?
Először is leszögezném, hogy a cikk a tényeket erősen szubjektív, azaz egyoldalú megvilágításban tálalja, majd ebből következtetve egy személyes konfliktusból kiindulva alap nélkül és számunkra ártalmas módon pártpolitikai állásfoglalást és beavatkozást vet a szaléziak szemére. Ez ellen tiltakozom, nyugodt lelkiismerettel mondom, hogy ilyen érintettségünk az esetben nincs! Egyben köszönöm, hogy megadták a lehetőséget a válaszra, nagyon károsnak találom, hogy egy meglehetősen elfoglalt hétvégét követően erre csak a szubjektív véleményt közlő cikk megjelenése után kerülhet sor. (P. Csány Péter plébánost természetesen még a cikk megjelenése előtt többször megpróbáltuk elérni telefonon, de nem tudtunk vele beszélni - a szerk.)
A kérdésre térve a következő három állítás nem igaz: „azonnali hatállyal”, „kitiltották” és „az összes rendezvényéről”. Az igazság további árnyalását a lentebbi kérdésekben folytatom.
- Bence szerint Ön meg is indokolta a kitiltás okát: egy cikkünkhöz írt hozzászólásában mintegy leleplezte a Don Bosco Oratórium animátorát, H. Lászlót, aki bohócnak öltözve demonstrált egy baloldali szervezet fóruma ellen. Ha így volt, a szaléziak miért avatkoztak bele egy politikai jellegű ügybe, s miért pont ők büntették meg állítólagosan helytelen cselekedete miatt?
Leszögezném, hogy H. László magánemberként és személyes meggyőződése alapján saját belátása szerint tehet dolgokat, az közvetlenül nem tartozik intézményünkre. Nekünk önkéntesként és politikai hovatartozástól való függetlenül nagyon jó, tevékeny és kreatív segítő társunk. De a kérdésére válaszolva csak a jobb érthetőség kedvéért szeretném árnyalni az eseményt.
Én vagyok a szalézi plébánia plébánosa és egy személyben a helyi rendház intézményének igazgatója. Így mind egyik részről a plébánia, mind másik részről a rendház végső döntései rám tartoznak. Nézzük az említett nap tényeit. Szombaton hajnalban Budapestre kellett mennem egy szalézi konferenciára, ahol előadóként számítottak rám. Sofőrként én vittem helyi karitász-tagjainkat is. Útközben értesültem telefonon, hogy megjelent a Nyugat.hu honlapján az a „tényfeltáró” cikk 
A jelek szerint megtaláltuk a Fidesz szhelyi bohócát 2014. February 22. 08:23 , amelynek előzményéről tudtam, és amelyet két, önkéntes szabadidős otthonunkban sokszor megforduló fiatalember személyes konfliktusának tartottam.
A cikk tartalmát megismerve csalódottan észleltem, hogy az egyik mellékelt fényképen helyszíni termünk és négy oratóriumi fiatalunk arcképe is szerepelt, akkor még kitakaratlanul. Ezzel intézményünk ok nélkül és akarata ellenére bekerült egy személyes konfliktus pártpolitikainak magyarázott publikálásába, és ez az intézményen belül is viszályt és megosztást szított. Engem keresztény vezetőként pedig az érintett különösen fájdalmasan, hogy a konfliktust nem sikerült házon belül személytől-személyig rendezni, hanem egyfajta - kollegiálisnak egyáltalán nem mondható módon - egyoldalú megoldásként sajtópublicitást, ott pedig politikai felhangot és intézményt lejárató alaphangot kapott. Amit ezek után tettem, azt lelkiismeretemmel, de akár hanganyaggal is tudom igazolni: Bencét (kizárólag őt!) felhívtam, és arra kértem, hogy csupán a szombat esti gyerekfarsangon ne vegyen részt, mert a történtek fényében jelenléte némileg beárnyékolná a gyerekek és segítők eseményét. Ezt - akár a cikktől függetlenül - az is indokolta, hogy kijelölt feladata nem volt és ez most nem a fiatalok és felnőttek, hanem a gyerekek ünnepe volt.
- Ön tud-e arról, hogy Horváth Bence barátját H. László felhívta és közölte vele: ő is ki van tiltva az Oratóriumból?
Erről nem tudtam, de megkérdezésem és beleegyezésem nélkül ilyenre senki sem jogosult, csak rendtársam. Ugyanakkor, ismerve forrófejűbb fiataljainkat, egy-egy hirtelen reakció alkalmán néhányszor elhangozhat ilyenfajta figyelmeztetésnek szánt kijelentés, ami persze nem bír érvénnyel, hiszen nem vezetői utasítás. Meggyőződésem, hogy egy ilyen jellegű, szegényebb fiatalokat is befogadó, önkéntes nevelői intézményben ilyen eszközzel csak jól megalapozott esetben és nagy körültekintéssel szabad élnünk.
- Mi lesz eztán Horváth Bence - és persze barátja - sorsa, akinek, mint mondta, a mindene volt az oratóriumi tevékenység. Hiszen a rendjük egyik fő feladata a fiatalok, s köztük a nehéz sorsú fiatalok segítése is.
Válaszomból egyértelmű, hogy jelenleg semmilyen tiltó érvényű intézkedés nincs személyével. Nevelőként, átlátva a szándékokat, azt kell mondanom, hogy bár sajnálom az eseményeket, és nem hiányzott nekünk ez az alaptalanul jóhírünket is befolyásoló publicisztika, személyesen nagyobb fokú ellenérzés nincs bennem Bencével kapcsolatosan. A közösségi hatásról és véleményről még nem tudok. A keresztényi erény a megbocsátás, minkét oldalról, de sebek egyelőre keletkeztek. Nem tudom, ezért megérte-e.
A másik oldalon Bence ittléte nem volt konfliktusoktól mentes, persze ezzel nincs egyedül egy hasonszőrű, akár ide tartozó fiatal. Rosszabb azonban, hogy Bencétől az eset kapcsán olyan vállalhatatlan szavak, kifejezések, konkrét fenyegetések hangzottak el felénk és az idejáró fiatalok irányába, hogy azt elsősorban a fiatalokra nézve aggasztónak tartom.
Az sms-ekről nem tudok, nincs közöm hozzá; nem tartom kizártnak, hogy agresszív reakciójának válaszfolyománya. Gondolom, azt megértik, hogy ez a fajta konfliktusokkal teli döntése nem tesz jót a személyéről alkotott véleményeknek, és kicsit mételyezi is fiataljainkkal való kapcsolatát. Mindemellett, mint a nonprofit, önkéntes intézmény alapítói és fenntartói élnünk kell a joggal, hogy beavatkozzunk, amikor az szabadidős és nevelői munkánkat veszélyezteti, aláássa.
- Döntésükben volt-e szerepe annak, hogy az egyházközösségük világi vezetője fia Ágh Péter országgyűlési képviselő, Fidelitas-elnök, s jó kapcsolatokat ápolnak Hende Csaba honvédelmi miniszterrel is. Az oratórium fiataljai közül többen végeznek támogató munkát a Fidesznek.
Na, ezen a ponton érzem, hogy miért volt fontos ennek a cikknek megírása. Se nevezett politikusoknak, se egyházközségünk vezetőjének nincs köze ahhoz, hogy én rendházigazgatóként (tehát nem plébánosként!) milyen döntést hozok. Ezen túlmenőleg egyházközségünk vezetőjének döntéseimről nem tartozom elszámolással, vagy vélemény kikéréssel. Az ügyben semmiféle instrukciót nem kaptam, ez nonszensz lenne.
Választási kampányban vagyunk, én eddig is, és eztán is ki akarom hagyni a pártpolitikát intézményünkből. Ha vannak is kritikus megfigyeléseim és véleményeim, személyes meggyőződésem publikálását nem kívánom pártpolitikához kötni, aki ismer, tudja ezt rólam. Budapesti vagyok, öt éve élek Szombathelyen, sőt, már 1929-ben elődeink is tudták, hogy számos baloldali és jobboldali nézetet valló hívő van padsorainkban. Személyes beszélgetéseinkből ez sokszor ki is derül, és az élet megy tovább. Esetleges barátságainknak és hitbéli szolgálatunknak ez nem lehet gátja. Ha ők jól megférnek egymással, tőlem még kevésbé kapnak okot arra, hogy megosztás áldozatai legyenek. Alapítónk, Don Bosco a „Miatyánk politikájáról” beszélt, és számára csak az az „ügy” lebegett a szeme előtt, amit szenvedélyesen, saját meggyőződése alapján és mindig a társadalom javára is végzett: a szegény gyerekek értelmes tevékenységre, munkára, boldog életre és hitre nevelése. Ha az egyik részcélt már teljesülni látta, már megérte élnie! Ezt szeretném vallani én is.
- Végül: nem gondolta-e, hogy ezzel a döntésével a szombathelyi szaléziek nyíltan felvállalták egy politikai párt támogatást és politikai okok miatt büntették meg két hívüket.
Kérdése így, a föntiek értelmében okafogyottá vált.
