2024 májusa eléggé mozgalmasra sikerült a központi csillagunk számára, mivel olyan napkitöréseket produkált, hogy az Aurora Borealis kis túlzással lement a térképről, annyira délre merészkedett. Ennek volt köszönhető az is, hogy Magyarország fölött vöröses-lilás volt az ég az esti órákban, de még Olaszországot és Spanyolországot is elérte ez az égi tünemény.
Mi pedig szerettük volna megtudni az okát, hogy miért láthattuk a sarki fényt, van-e mitől félnünk, egyáltalán van-e abban valami rendkívüli, hogy a sarkkörre utazás nélkül élvezhetjük a jelenséget. Ebben Szabó M. Gyula, az ELTE Gothard Asztrofizikai Obszervatórium igazgatója volt a segítségünkre.
Először beszéljünk arról, hogy mi is a sarki fény, miként jön létre, és mi az a territoriális maximum, ahonnan ez normál esetben látható?
Általában az északi tájakra koncentrálódik az északi fény. A sarki fény ugyanaz a jelenség a déli féltekén, ott Aurora Australisnak hívják, hogy ezt magyarul déli fénynek fordítjuk-e, ahogy az Aurora Borealist északi fénynek is szoktuk fordítani, vagy esetleg déli sarki fénynek, szinte ízlés dolga, a lényeg, hogy értsük egymást.
A sarki fény az elterjedtebb, én az északi fényt szakmaibbnak tartom, bár az beszűkíti, hogy ugyanannak a jelenségnek az északi féltekén fellépő, megfigyelhető változatáról beszélünk.
Mi történik ilyenkor? Hát, a levegő világít. Mégpedig, nem is az a levegő, ami itt körülöttünk van, és kényelmesen életben tudunk maradni a belélegzése következtében. És, nem is az a levegő, amiben az időjárás keletkezik, vagy ahol a repülőgépek szállnak, pedig az már egy sokkal ritkább légréteg, mint ahol mi vagyunk.
A sarki fény a Föld termoszférájában keletkezik, ez a légkörnek a legkülső része, 100-200-300 kilométeres magasságokig terjedhet. Abban a termoszféra részben van még légkör, vannak még molekulák, atomok, van kölcsönhatás a napszéllel, amiről most fogunk beszélni. De, ott már annyira ritka, hogy űreszközök tudnak keringeni benne, és nem esnek le, vagy csak nagyon lassan.
Minden űreszköz egy kicsit süllyed, minél közelebb van a Földhöz, annál jobban, annál nagyobb sebességgel. De, azért éveket, évtizedeket eltöltenek ezek az eszközök olyan pályán, ami stabilnak tekinthető. Nem fékezi őket a termoszféra jelentősen. Ennyire ritka, de van ott még anyag, aminek a fénylése okozza a sarki fényeket, az északit is, és a délit is.
Mitől fénylik ez a levegő?
Attól, hogy a Napból érkező töltött részecskék világításra gerjesztik ezt a légkört, vagyis a termoszférát.
Mégis mi minden érkezik a napból?
Sok minden. Mindenféle sugárzás is érkezik, látunk fényt: optikai fény érkezik, melegünk is van: infravörös fény is érkezik, leégünk a napon: ultraibolya fény is érkezik. És van egy részecskesugárzás, amit mi szerencsére itt nem nagyon érzékelünk, mert a Föld mágneses tere és a légkör megvéd minket az ide beeső részecskesugárzástól.
De, ha mondjuk az űrhajósok mennek a Holdra, vagy tervezik a Mars-utazást, tehát elhagyják a Földet, akkor kilépnek abba a tartományba, ahol a plazma, a napszél ionizáló részecskéinek ki vannak téve.
Az iskolában megtanultuk, hogy a töltött részecskék a mágneses erővonalak mentén spirálvonalban haladnak. A mágneses erővonalak fölkapják ezeket a Napból érkező töltött részecskéket, így megkímélnek minket tőlük, és elviszik arra a pontra, vagy területre, ahol a Föld mágneses vonalai a Föld mágneses pólusai felé haladva átmennek a termoszférán. Itt a töltött részecskék kölcsönhatnak a termoszférával, kicsit átrendezik az elektronszerkezetet az atomokban, molekulákban, és amikor visszarendeződik az elektronszerkezet, akkor megfigyelhetünk egy fénylést.
Hogy pontosan honnan lehet megfigyelni, az azért függ attól, hogy milyen magasan keletkezik és milyen magasan keletkező komponenst látunk. Az egészen magasan keletkező északi fény az vörös színű, és mi főleg ezt látjuk Magyarországról. Most is, 2003-ban is volt egy erős északi fény-jelenség. Általában emberöltőnként egy-két alkalommal van ilyen intenzív, fényes északi fény. Bár, most kettő is volt, mert valamikor az ősszel is megfigyelhettünk egy eggyel korábbit.
Amikor fönt, magasan keletkezik, messzire látszik. Azért láttuk innen, mert magasan keletkezett, azért a vörös komponenst láttuk, mert az volt magasan. Alacsonyabb magasságban keletkezik a zöld színű komponens, és az északi tájakon, tipikusan a skandináv tájakon általában zöld színű északi fényeket lehet megfigyelni. Ott a zöld komponens a legfényesebb. Mi a vörösre még rálátunk, az alacsonyabbra már nem, a Föld görbülete miatt.
Az teljesen természetes és semmi kirívó nincs abban, hogy ilyen erős sarki fényt látunk Magyarországon?
Ez egy teljesen természetes dolog. Különböző apokaliptikus; "mindjárt itt a világvége" típusú várakozásokhoz semmi köze. Ez mindig is volt, és lesz is még. A Nap egy közel 4,5-5 milliárd éves csillag és van még neki hátra ugyanennyi. 10 milliárd éves élettartamú csillagunk a Nap. Az élete közepén jár, olyan, mint egy felnőttkor közepén járó ember: olyan stabil.
Tehát ugyanaz tegnap, ugyanaz ma és ugyanaz lesz holnap is. A Nap életében ez a párezer év a milliárdhoz képest egy pillanat. Ugyanúgy, ahogy egy felnőttkor közepén járó embertől, nem számítunk hirtelen hektikus változásokra, nem változik a magassága vagy a tömege egyik óráról a másikra, úgy a Napnak az aktivitási mintázata is stabil. Most épp a napaktivitás maximumánál járunk. Ugye, 11 éves a napfolt-ciklus. Ha figyelembe vesszük a napfoltoknak a polaritását, egyszer így, aztán 11 év múlva a fordított mintázatban jelenik meg, a Nap mágneses ciklusa pedig így akkor 22 éves, amely közben van két aktivitási maximum. Éppen beleesik a mostani időszak az aktivitási maximumba. Ezért láttunk két északi fényt és mindkettő nagyon fényes volt.
Akkor mi változott?
Egyvalami más lett, ami a Földdel kapcsolatos. A Föld mágneses pólusa vándorol. Korábban is vándorolt, 50 évvel ezelőtt Kanada - nagyjából - közepén, a kontinenstől a szigetvilág felé haladva a sarkkör felé, ott helyezkedett el a mágneses pólus. És akkor az iskolában tanultuk is, hogy az iránytű észak felé mutat, de nem pontosan, mert van egy - azt hiszem - 8 fokos eltérés, ami egy mágneses anomália.
De, már akkor is mozgott a mágneses pólus és azóta fölgyorsult a mozgása. Jelenleg Oroszország és Kanada határán jár, valahol az Északi-tengerben. Nagy léptekkel megy Szibéria felé. Ezzel együtt Európa egy kicsit kedvezőbb hely lehet az északi fények megfigyelésére.
Ha már itt tartunk, mit kell tudni a pólusvándorlásról?
A mágneses pólus vándorlása; hát az tulajdonképpen egy rejtélye a geofizikának is. Úgy tűnt még az én fiatalkoromban is, hogy a Földnek a mágneses polaritása az jelenleg elég stabil. Azt tudjuk mélytengeri kőzetek vizsgálatából, hogy merre állt a mágneses tér, amikor kialakult egy-egy kőzetréteg.
Folyamatosan váltakozott a földtörténet során, hol az északi pólusnál volt az északi mágneses polaritás, aztán átbillent, és a déli pólusnál lett az északi mágneses polaritás. Ez pár tíz alkalommal változott eddig, és jól megfigyelhető egy-egy milliárdéves kőzetben.
Ezt, tehát tudtuk. Azt, hogy pontosan milyen folyamatok vezetnek ahhoz, hogy változzon a mágneses pólus - átforduljanak a mágneses pólusok -, azt nem tudjuk. Lehet, hogy most egy ilyesmi jelenséget figyelünk meg éppen. És lehet, hogy ezzel összefüggésben van az is, hogy felgyorsult a pólus vándorlása.
De nem délre vándorol! Nem oda megy, ahol régen a déli pólus volt, hanem úgy nagyjából a sarkkör mentén megy végig. Úgyhogy rejtélyes, hogy van-e a két dolog között összefüggés.
A pólusvándorlás milyen hatással lehet az életünkre?
A vándorlás nem különösebben fog minket megrázni. Itt van a pólus, ott van a pólus, teljesen mindegy. Legyen pólus! Ha átfordul, az is jó nekünk. Ha nincs mágneses pólus, vagy adott esetben meggyengülne erőteljesen, akkor az a részecske-sugárzás, amelyről beszéltünk korábban, az eljutna a Földön élőkig. Az pedig nem annyira jó, mert ennek azért mindenféle DNS-módosító hatásai lennének. Az ionizáló sugárzás az egészségtelen.
Ha eltűnne ez a mágneses mindenség körülöttünk - a Föld mágneses erővonal-rendszere -, akkor olyan mértékben emelkedne meg az ionizáló sugárzás itt a Földön, a kozmikus részecskéknek a fluxusa, gyakorisága, eloszlása, ami már az emberi egészséggel összeegyeztethetetlen, illetve az ember működési tartományától azért kijjebb van.
De, most arról beszélünk, hogy elvándorol a pólus. Én nem számítok arra, hogy a mi életünkben, vagy a közeljövőben ez kihunyna. Biztos, vannak nálam nagyobb guruk, akik jobban otthon vannak a geomágnesességben, és az ő fejükben biztos akadnak olyan szcenáriók is, hogy ez az átfordulás esetleg csökkenéssel is járhat.
Én sok minden miatt aggódom, a geomágnesesség csökkenése nincs köztük jelenleg!
Akkor mi az, ami miatt igen? Mi áll ennek a listának az első három helyén?
Az első három helyen? Ez nagyon szubjektív valójában, de akkor fogalmazzunk meg három dolgot. Az emberiség most már nagyon hatékonyan el tudja pusztítani egyrészt a környezetet és az erőforrásait, másrészt a klímát és az életkörülményeit, harmadrészt saját magát. Mondjuk, ez az a három faktor, amit én jelenleg aggályosnak érzek.
Kozmikus és földmágnesességgel kapcsolatos gondok nem tartoznak ezek közé.
Mikor láthatunk sarki, északi fényt legközelebb Magyarországról?
Nem tudjuk. De, lehet sejteni néhány nappal előre! A Napon a megnövekedett aktivitásban látható. Persze, az alap részecskeáram az úgy általában erősebb ilyenkor, de egy-egy nagy kiterjedésű napfolthoz különösen kapcsolódnak ezek a jelenségek.
A napfoltoknál olyan lokális mágneses hurkok vannak, ahol különösen erős a mágneses tér, és egy ilyen erős mágneses térben sok minden történhet. Például, ha egy patkó alakú tér úgy dönt, hogy túl sok energia van abban, hogy kifeszíti a patkót - kicsit úgy, mint amikor egy rugót, vagy rugalmas anyagot meghajlítunk, de az eltörik -, hasonló módon szakad szét a mágneses erővonal struktúra. Egy része visszacsapódik a Napba, a másik része pedig kiröpül nagy sebességgel.
Ezek a jelenségek keltik azt a nagy, kiemelkedő részecskeáramlatot, amik ezeket a nagyon jelentős, sok területre kiterjedő sarki fényeket okozzák. És, ezeket a jelenségeket lehet látni a Napon. Látjuk a foltot, látjuk, milyen aktivitási folyamatok zajlanak rajta, de az is fontos, hogy a kilökődő felhő felénk jöjjön.
Akit érdekel a téma, az figyelje a csillagászati fórumokat és a KP-indexet. Jómagam a Csillagászat-kedvelők csoportban vagyok az egyik adminisztrátor, de ott a többi moderátor is szakember. A Magyar Csillagász Egyesületben is bárki lehet tag, ezzel több kedvezmény is jár. Emellett ott van a Meteor című csillagászati havilap és a Meteor Csillagászati-évkönyv is, illetve a csillagaszat.hu a legjobban ajánlható internetes forrás, itt rövid híreket és aktualitásokat olvashatunk gyakori frissítéssel, kollégák - szakemberek - interpretálásában. Nem átvételeket, nem fordításokat, hanem eredeti és szakszerű összegzéseket.
