Tíz nap. Ennyi időnk volt Izlandot felfedezni, bejárni azon tájait, amiket még dzsipek nélkül el lehet érni. Sikerült körbeérni a szigeten, magunk mögött hagyva 2300 kilométert a “ring road”-on. Ezalatt a táv alatt láttunk több száz vízesést, gleccsereket, jéghegyeket, fókákat és sarki fényt. Megszámlálhatatlan szivárványt találtunk, amelyek tövében mindig kincs van, méghozzá Izland. Ez az egész ország egy fotósnak vagy egy túrázónak kincs. A folyamatosan, szinte ötpercenként változó tájaival, hol vörös, hol fekete, hol pedig mohazöld végtelen mezőket mutatva.
Ha valaki megkérdezi, milyen volt, csak azt tudom mondani, hogy életem utazása. Úgy vélem, mindenkinek lehet egy bakancslistája, ezután viszont azt mondom, hogy egy izlandi utazásnak kötelező szerepelnie rajta. Amikor elindulsz az úton, esik, és fekete lávaköves a táj, pár perc múlva már süt a nap, és bokáig süppedsz a mohában. Mire levennéd a kabátod, már jégtáblák közt úszkáló fókákra figyelsz vagy az út széli lovakra, vagy az út közepén ácsorgó juhokra. Majd hirtelen gejzírek közt találod magad, és minden gőzölög körülötted. Legyen ez az első adag fotó egy kis ízelítő ebből az északi csodából. Kattintsanak ide a teljes képgalériáért!
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
