James Bond – A jóképű ötvenes

A kérdés már csak az, mit tud kezdeni a melegházhatással, az energiahiánnyal, a demográfiai robbanással, vagy Orbán Viktorral egy szuperügynök.

Mindenkinek két apja van, így nekem is. Egy, aki felelős a nemzésemért, és egy másik, aki mintát mutat a reménytelen helyzetekben. Alter apukámat James Bondnak hívják, választékosan öltözik, ért a koktélokhoz, és pipec a verdája. Furcsa, de körülbelül velem egyidős, mégis felnéztem rá mindenkor.

Sőt, álmodozásaimban szívesen képzeltem azt, hogy én vagyok saját apám, vagyis míg fölhajtom a vodkás Martinimet (természetesen felrázva, nem keverve), elcsábítom a hideg szívű, de annál formásabb szőke-vörös-fekete macát, akinek a bikinijéről cápavadász kés lóg, fityeg.

A legszebb férfikorába lépett James Bond, és ennek megfelelően az egész világ a születésnapját ünnepli. Még Amerikában is, ami azért különös, mert soha nem találtak amerikai színészt érdemesnek arra, hogy angol titkos ügynököt játsszon el. Akik viszont a 007-es ügynök bőrébe bújtak, azok a filmtörténet arcává váltak. Különösen igaz ez Sean Conneryre, Rooger Moorera, és Pierce Brosnanra, de Thimoty Dalton, vagy George Lazenby sem mondott csődöt, egyszerűen kiszavazták őket a nézők a hidegháború frontjáról. Jelenleg Daniel Craig az angol királynő bizalmasa, nem véletlen, hogy az ő helikopteréből „ugrott ki” a Londoni Olimpia megnyitójára II Erzsébet.

A Skayfall születésnapi epizód természetes folytatása a korábbiaknak, bár a mumus már nemcsak oroszul beszél, viszont a XXI századnak megfelelően a hangulat jóval komorabb, ahogyan ez az Apokalipszishez közeledvén dramaturgiailag ez megokolt. A kérdés már csak az, mit tud kezdeni a melegházhatással, az energiahiánnyal, a demográfiai robbanással, vagy Orbán Viktorral egy szuperügynök, akinek az autója messze nem trendi, ha a fogyasztására gondolunk?

Mióta az emberek abbahagyták a könyvek olvasását, talán nem fölösleges, ha megemlítjük, hogy James Bond kitalált irodalmi alak. Ian Fleming 1953-ban írta-gyúrta össze valódi kémekből hallhatatlan hősét. Inspirálta őt Conrad O’Brian, aki a harmincas években a németek katonai előkészületeit figyelte, de mások is adtak némi vajszínű árnyalatot Bondnak. Wilfred Dunderdale, MI6 ügynök, aki negyven éven keresztül dolgozott az elhárításnak és jóban volt Fleminggel, imádta a csodaautókat, a több funkciós kütyüket, és angol úrként soha nem öltözött konfekcióba.

Ráadásul az író testvére, Peter sem porszívó ügynök volt, hanem titkos, ő vedelte a vodkás Martinit (felrázva). Sőt, magát a nevet is egy élő amerikai ornitológustól kölcsönözte Fleming. Ahogyan a 007-es fedőnév is egy valaha élt John Dee-t takar, aki a 16 században a királynőnek írt titkos leveleit szignálta e számokkal.

A film kezdő képsorai (inzertje) a világ leghosszabb filmsorozatának pecsétgyűrűje. A huzagolt pisztoly csövében feltűnik egy jól öltözött fickó, de ahelyett, hogy meghalna, szembe lő minket, folyik a vér. Valóban, a világot a pusztulástól megmentő játszmákban mindig arat a halál, és csak pár milliméteren és másodpercen múlik, hogy a rossz bukik el, győz a jó. Bond típusa különösen megfelel az európai szellemnek, melyben a magabiztos egó segítségül hívja a technológiai fejlődés csúcstermékeit, valamint az angol arisztokráciára jellemző ökölvívást.

Ám, ahogy sorvad az európai elitizmus tudata, úgy jelennek meg benne idegen hatások. Jön a kungfu és a harmadik világ terrorizmusa, az MI6 mellett egyre fontosabb szerepet játszik a CIA, és a nőknek sincs akkora melle, mint Ursula Andressnek. Bár a Bond lányok mindig is a kerek világ szexuális közhelyei voltak, mindegy, hogy aranyba öntik őket, vagy poszterként takarják el a rozsdás foltokat bármelyik munkásszállás falán.

Azóta is vitatkoznak a nézőtéren figyelő amatőr ügynökök, hogy melyik az igazi a vásznon? Minden a gusztustól függ. Flemming Cary Grantet szerette volna Dr. No szerepére, emiatt bosszúból egyszerűen szörnyűnek nevezte a szőrös pillecukrot, pedig Sean Connery az a kályha, ahonnan a többiek is indultak.

Nekem Roger Moore volt az igazi angol, emlékszem mekkora csalódás volt, amikor kiderült róla, hogy csak egy színész, és nem egy virtigli Cambridge diák, aki a Királyi Haditengerészetnél próbált szerencsét. Pierce Brosnan szívtipró, mégis túl selymesnek tűnik látens homoszexuális paranoiám miatt, de mindegy, mert annál szomorúbb véget elképzelni sem tudok, mint hogy egy titkos ügynökből végül egy élelmiszerlánc reklám figurája válik.

Daniel Craig viszont pont az a típusú ötvenes, akit szeretnék, hogy visszanézzen rám a tükörből, de hiányzik belőle az esztétikai ember cizelláltsága, aki különbséget tud tenni egy félig átsült homár, és egy Van Gogh festmény között. Hiába, a huszadik század paródiaszerű finomságait elfedi a nukleáris robbanás felhője, vagyis megértük azt a kort, ahol kurvára szükség lenne egy ilyen jól öltözött szupercsávóra, mindegy, hogy hol lapul az ellenség, Iránban, Szíriában, vagy a természeti szépségekben páratlan Észak-Koreában.

Megváltás hiányában, hit nélkül, már csak a mozivászon csillogásában hihető, hogy egy valaki mindent megtesz mindenkiért, és nem pedig mindenki egyetlen Vezért szolgál.

Erről jut eszembe, Bond filmet még nem forgattak Magyarországon, pedig jól mutatna a Duna fölött a grippenek és Dobó Kata elől menekülő kém. Egy jóképű ötvenes, aki idő hiányában azonnal megmenti a világot.

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt , vagy facebook messengeren ide kattintva . Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Vélemény